A Wilde Wasserben – ahogy azt a neve is tükrözi – vad vizekben, vízesésekben gyönyörködhetnek közvetlen közelről az odalátogató turisták. A természeti képződmény mellett kiépült turistaútvonal legvégső állomásán pedig a Riesach-tóhoz lehet eljutni, amely télen-nyáron egyaránt csodálatos látványt nyújt.
A tóig több útvonalon lehet kirándulást tenni, mindenkinek a maga edzettségi szintjének, fizikai állapotának vagy életkorának megfelelően. A legkönnyebb az utolsó parkolóból induló széles, murvás erdészeti út, amelyen – a lankáknak és emelkedőknek köszönhetően – alig négyszáz méternyi szintkülönbséget leküzdve, négy kilométernyi sétát követően már meg is érkezhetünk. Eltévedéstől nem kell tartani, hiszen itt minden út a Riesach-tóhoz vezet.
Akik jobban kedvelik a kihívásokat, és nem riadnak vissza a meredekebb, keskenyebb, egyúttal nagyobb erőnlétet igénylő útvonalaktól sem, azoknak ajánlott a vízesésekkel tarkított, a legkülönlegesebb, leglátványosabb részt magába foglaló, az ötven méter hosszú, harmincöt méter magasan átívelő függőhíddal megspékelt útvonalat választani. Nem kell megijedni, jelentős magashegyi túrázási tapasztalatra nincs szükség, ugyanakkor stabilabb alap-állóképességet kíván, mint a másik útvonal.
A látnivalóért megéri a túra, hiszen a hegyek között fekvő tengerszem, a Riesachsee és partvidéke lenyűgöző látványt nyújt. A tó partján több hüttében is meg lehet pihenni, a bőséges, tipikusan osztrák alpesi fogadókra jellemző kínálat pedig garantáltan széles. A profi vendéglátásra amúgy sem lehet panasz, Ausztria bármely vidékén is járunk, hiszen itt tényleg minden a turisták körül forog. A klasszikus májgombóclevestől kezdve a sajtos-hagymás pirított galuskán és a vaníliaöntettel megbolondított mákos gőzgombócon át az eredeti szilvalekváros császármorzsáig bármit ehetünk a túra után.
