Világéletemben meg akartam tanulni úszni, irigykedve néztem azokat, akik otthonosan mozognak az uszodák világában. De tekintve, hogy gyerekként az úszás kimaradt az életemből, ráadásul amúgy sem vagyok egy vízi ember, plusz még örökké fázom is, nem erőltettem a dolgot. Egészen addig, amíg egy futósérülés rá nem kényszerített arra, hogy más sportággal „kardiózzak”.
Körülbelül öt éve kezdett el zsibbadni mindkét lábszáram futás közben. Azóta megjártam minden létező orvost, szakembert, gyógyintézményt, amely ilyen esetben szóba jöhet, de senki sem tudott segíteni. Az edzéseimből viszont hiányzott a futás. Nemcsak a lelki plusz, amit kapok tőle, hanem az élettani hatása is. Szükségem van erőteljes keringésfokozásra és hatékony zsírégetésre, kell a fáradtság érzése, ezek nélkül nem érzem azt, hogy különösebben edzettem volna.
Triatlonos barátaim hatására kezdtem el úszni (később elindultam egy triatlonversenyen, de ez egy másik történet), és egészen mást kaptam tőle, mint amire számítottam.
Nem sejtettem, hogy az úszás ennyire fárasztó, és az ember, aki a technikát nem sajátítja el fiatalon, ilyen nehezen alkalmazkodik ehhez a mozgásformához.
Pláne az, akinek masszív, szálkás izomzata van, hiszen a fizika törvényei mind ellene dolgoznak úszás közben. Ha még rossz vízfekvésed is van, mint például nekem, akkor aztán végképp kemény a feladat. Én például a mai napig jobban elfáradok egyórányi gyorsúszásban, mint egy félmaraton lefutásában.
Na de miért is?
Legfőképp azért, mert a szigorú légzésszabályozás a légzőrendszert nagy mértékben igénybe veszi, ezzel együtt hatékonyan edzi. Mivel az összes izomcsoportot munkára fogja az úszómozgás, a szívnek óriási feladat ezt a sok izmot vérrel ellátni. Vagyis ezáltal a szív és a keringési rendszer is fejlődik. Futóknak további előnyt jelent, hogy a szövetek és a sejtek fokozott oxigénellátottsága felgyorsítja a regenerációt, amire egy előző napi futás miatt nagy szükség lehet.
Az, hogy a fentiek következtében felgyorsul az anyagcsere, szintén jó hír, hiszen a kardiovaszkuláris rendszer tartós igénybevétele miatt rengeteg kalóriát égetünk el, vagyis ég a zsír, formálódik az alak – miközben az állóképességünk is javul.
És akkor a mozgásmechanizmus előnyeiről még nem is beszéltem.
Az úszás a víz felhajtóerejének köszönhetően tehermentesíti a mozgatórendszert. A vízközeg teszi lehetővé az izomzat és a fascia (kötőszövet) finom nyújtását, valamint az ízületek mobilitásának kíméletes fokozását. Vagyis: a futók, akik lusták nyújtani, úszás közben akaratlanul is azt teszik.
Vélhetően az én alsó lábszáram izomzatát is a következetes, heti három békatalpas úszás nyújtotta meg annyira, hogy csaknem ötévnyi szenvedés után újra zsibbadás, fájdalom és gyötrődés nélkül tudok futni. (Plusz egy kranioszakrális terapeuta, akire fél éve találtam rá, de ez megint egy másik sztori.)
Azon túl, hogy az úszás nyújt, diszkréten erősít is, ugyanis a test szinte minden izmát megdolgoztatja. A futók számára kifejezetten előnyös, hogy a vízszintes testhelyzet fenntartását elősegítő gerincfeszítő izmokat is erősíti – ugyanis ezekre a futásnál is szükség van.
További előnye, hogy apróbb sérülések és izomláz esetén is tökéletes megoldást nyújt, arról nem beszélve, hogy az úszómozgás összetettsége miatt az ideg-izom kapcsolatra is jótékonyan hat.
Életem egyik legjobb döntésének tartom, hogy 43 évesen megtanultam úszni, mert azt még nem is mondtam, hogy a fentieken túl szinten tartásra is tökéletes: bármilyen sérülés esetén lehet úszni, és olyan állóképességet garantál, hogy ott tudom folytatni a futó/erősítő edzéseket, ahol abbahagytam.
Ez fordítva egyetlen más sportágra sem igaz!
