Mindig kimagaslott a többiek közül?
Szerencsére jó genetikával áldott meg a sors, amikor az élvonalban kézilabdáztam, százkilencvenkét centiméter és kilencven kiló voltam. Irtózatos lövőerőm volt, olykor megesett, hogy mire az ellenfél kapusa felemelte a kezét, már mögötte pattogott a labda. Máskor meg csak annyit vettek észre, hogy mire rákészültek a lövésemre, mi már futottunk vissza védekezni.
Gyerekkorától kezdve rajongott a sportért?
Egy Veszprém megyei aprócska településen, Ősiben születtem, ott jártam ki az általános iskolát, és szerencsére magas szinten oktatták a kézilabdát. Nem véletlen, hogy több kiváló sportoló is onnan került ki, felső tagozatban már rendre érmekért játszottunk a versenyeken, úgyhogy a tanulás és a munka mellett a sport határozta meg a gyerekkoromat.
Milyen munkára gondol?
Falusi gyerekként kivettem a részem a mezőgazdasági munkából, sok időt töltöttem az állatok közelében, de minden percét élveztem. Hétvégente a legutolsó kocsmában is szólt a zene, a nép szórakozott, feszültségmentesebb idők jártak akkoriban. Az emberek közvetlenebbek és becsületesebbek voltak, ha két fél kezet fogott, nem volt szükség papírra és szerződésre, mert mindenki állta a szavát. Ráadásul akkor még nem kellett ráerőltetni a sportot a fiatalokra.
Hogyan vált aztán az élvonalbeli kézilabdázóból erősportoló?
Eleinte a kézilabdára tettem fel az életem, ám miután Várpalotáról a Dorogi Bányászhoz kerültem, a Visegrádi Palotajátékokon láttam a Toldi-versenyt. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy ez az igazi küldetésem, erre választott ki a sors, és a többi sportág csak „előjáték” volt az életemben.
Egyből búcsút mondott a kézilabdának?
Nem, sokáig párhuzamosan csináltam a kettőt, és amikor elértem testsúlyban a száznegyven-százötven kilogrammot, beállósként folytattam. Jól éreztem magam a pályán, de edzésre csak ritkán jutottam le. Akkor begyakoroltuk a figurát, hétvégén pedig következett a meccs. A másik sportágam annyira karbantartotta a testemet, hogy nem szorultam rá külön erősítésre.
A kezdeti időkben volt mentora?
Senki, de nem is igényeltem, jobban szerettem egyedül készülni. Jártam a külföldi versenyekre, és néztem, miben kell fejlődnöm ahhoz, hogy én legyek a világ legerősebb embere. Egyfelől akkoriban Magyarországon még senki sem hallott erről a világról, másfelől nem akartam, hogy valaki azt mondja, nyolcszor hármat csináljak meg egy gyakorlatsorból, holott nekem huszonötször tízre volt szükségem. Egyedül készültem, és ennek köszönhetően őrületes tempóban fejlődtem.
Akadt olyan pont, amikor elbizonytalanodott?
Igen, de nem a sportág miatt, inkább az állandó szponzorkeresés állt a háttérben. A hullámvölgyek miatt egy-két ponton feltettem magamnak a kérdést, miért is csinálom, de a külső segítség mindig átlendített a holtponton. Harminckét esztendővel ezelőtt a Telesport számolt be először az eredményeimről, az itthoniak pedig felkapták a fejüket a sikereimre, és bár újdonságnak számított ez a sportág, mindenkinek tetszett, hogy egy magyar férfi a legerősebb a világon. Idővel bekerültem a köztudatba, egyre többen kerestek, az emberek évről évre várták, hogyan teljesítek a világbajnokságon. Sok helyen tömegek állítottak meg, a kocsikból kiabálták nekem, hogy „Éljen Magyarország!”. Idővel annyi szeretet és támogatást kaptam tőlük, hogy akkor már nem lehetett abbahagyni.
Az irigyei, a vetélytársai sosem próbálták bemocskolni a nevét?
A világbajnokságokon a szervezőktől többször kérdeztem, mikor vezetik be a doppingvizsgálatot, mert mindenki látta, hogy nem a világ legerősebb, hanem a legtöbb szert használó emberei indultak a versenyeken. Olyankor rendre megkaptam, hogy fogjam be a számat, mert ha sokáig lázadozom, többet el sem indulhatok. Mivel beleszerettem ebbe a sportágba, befogtam a számat, az erőfeszítéseimnek így is meglett a gyümölcse. Golyórakásban becsületes körülmények között a mai napig nem győztek le, ezért kaptam a „King of Stones” becenevet. Aztán amikor kétezerhatban a fiammal, Lacival együtt indultunk a vébén, és egy ponttal a második helyre szorultunk, a közönség is kifütyülte a versenybírót, annyira nyilvánvaló volt a csalás. Az esti banketten ismét megkérdeztem, hogy bevezetik-e a doppingvizsgálatot vagy sem. Mivel megint nemleges választ kaptam, eldöntöttem, hogy többet nem veszek részt a világbajnokságon. Ezt követően alapítottam meg a Natúr Erős Emberek Szövetségét, amelyet a világ összes potenciális országában levédettem.
(Megjelent a Nemzeti Sportban 2020 áprilisában.)
Még jöhet egy nagy verseny!
Hatvankét évesen döntött úgy Fekete László, hogy újra komolyan edzésbe áll, és még egy jelentős versenyen elindul, hogy megmutathassa, ilyen idősen is ki tudja hozni magából a legtöbbet.
A legerősebb család
Fekete László március 19-én ünnepelte harminckettedik házassági évfordulóját feleségével, mindhárom fia, László, Miklós és Richárd is natúr világbajnoknak mondhatja magát, nem véletlenül nevezik őket a világ legerősebb családjának.
„A fiúkat nem én tereltem erre az útra, sőt a nehézkes szponzorkeresés és a bizonytalan időszak közepette reménykedtem, hogy nem követik az utam – mondta Fekete László. – Aztán Laci nagyon fiatalon belekóstolt ebbe a világba, a genetikai adottságai neki is hamar megmutatkoztak. Rendre jött velem a versenyekre, és immár sokszoros világbajnoknak mondhatja magát. Mikit sokáig nem érdekelte ez a világ, aztán kilenc-tíz éve lejött az egyik edzésre, és megpróbálta megemelni a súlyokat. Egyre sűrűbben jött le velünk, mostanra pedig ott tart, hogy meg akarja dönteni a rekordomat golyórakásban. Az idén a Hősök terén tervezünk natúr világbajnokságot huszonnégy ország részvételével, bízom benne, hogy ott jelenthetjük be az új rekordot.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
