A mindössze tizenhárom éves japán Nisija Momidzsi nyerte meg a női gördeszkások versenyszámát a tokiói olimpián. A dobogóra még a szintén tizenhárom éves brazil Rayssa Leal és a tizenhat éves japán Nakajama Funa ért oda, ez minden valószínűség szerint az olimpiai játékok történetének legalacsonyabb átlagéletkorú pódiuma.
Hogy miképp tudják ennyire fiatalon feldolgozni a sikert a versenyzők, arról Faludi Viktória tanácsadó szakpszichológust, krízisterapeutát, sportkonzultánst kérdeztük.
„Ilyen fiatalon egyértelműen nehezen dolgozzák fel az ilyesfajta sikert – kezdte Faludi Viktória. – Ha valaki tizenhárom évesen a csúcsra ér, akkor a cél fent maradni, megtartani ezt a pozíciót. Előfordulhat, hogy valakinek a személyisége vagy a mentális állapota éretlenebb, ilyenkor fennáll a kiégés veszélye. Ha a tizenhárom éves japán kislány esetét nézzük, biztos vagyok benne, hogy a szülein kívül van mellette szakember, aki a mentális dolgokban segíti. A pozitív krízishelyzet, a pozitív stressz is ugyanúgy meggyötörheti a lelket, mint a negatív.”
Faludi Viktória lassan tíz éve dolgozik együtt Szilágyi Áron háromszoros olimpia bajnok vívóval, így testközelből élhette át, hogy miképp dolgozza fel valaki a hatalmas sikereket.
„Tapasztalatom szerint manapság a sportolók azt mondják, hogy szakmai szempontból a világbajnokság a legnehezebb, ám mégis az olimpia a csúcs. Itt lehet igazán szárnyalni. Aki nagyon fiatalon ér el óriási sikereket, annál kialakulhat egyfajta motiválatlanság, céltalanság.
Ezt muszáj kiküszöbölni akár a saját sportága, akár az élet más területén. Többszörös magyar olimpiai bajnok példáját tudom felhozni: egy aranyat nyerni hatalmas tett, a másodikat címvédőként megszerezni nehezebb, mint az elsőt, a harmadik győzelemre pedig már szinte nincsenek is szavak. Akinek nem a sport az élete, aki nem rendel alá mindent a sportágának, annak a sikerek után nehéz visszatalálni a helyes útra, adott esetben rengeteg időbe is telhet. Visszatérve a japán versenyzőre, szerintem most egy ideig nem akar pályát látni, és ha valóban így van, fontos, hogy minél előbb segítsenek neki visszatalálni a helyes útra.”
A szakember szerint a versenyzők életében rendkívül fontos szerepük van a környezetükben élőknek.
„Alapvetően bármelyik életkorban nehéz megérteni, feldolgozni, ha valaki elérte a csúcsot. Pláne gyerekkorban, amikor kevésbé érett gondolkodású az ember. Sokszor fel sem fogja a sportoló, hogy mit ért el, ám a környezete rengeteget segíthet neki.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
