Elsőre, laikusként nehéz elképzelni, illetve logikát látni benne, szóval adja magát a kérdés, hogyan lesz a teremben lévő falból és fogásokból útvonal?
Természetesen be kell szerezni a kötelező engedélyeket a terem üzemeltetéséhez (mint minden más sportcélú terem esetén), no meg be kell tartani a különböző balesetvédelmi előírásokat. A mostanában egyre népszerűbb – maximum 5-6 méteres falmagasságú – bouldertermekben 25 centi vastag szivacs a szabály, míg a köteles falmászás esetén maga a kötél jelenti a biztonságot, így a megfelelő rögzítésre, illetve a kötél megfelelő állapotára kell odafigyelni.
A falak fa vagy fém tartószerkezetekre erősített rétegelt lemezekből épülnek fel, az építési költség a méret mellett a fal strukturáltságától is függ. Egy kétszáz négyzetméteres mászófal költsége akár a 10 millió forintot is elérheti, amit pedig a fogásokat illeti, a kisebbek 2-3 forinttól indulnak, de egy-egy nagy faelem több százezer forint is lehet.
Ha a kötelezőket teljesítettük, akkor pedig jöhet maga az útvonal, és abban a különböző szekciók, kunsztok, és az, hogy miként lesz a csupasz falból és a különböző méretű és formájú fogások sokaságából több különböző útvonal – ezeknek a kiépítése már az edzők feladata. Nem is feltétlenül az a legfontosabb, hogy mekkora a falfelület (persze ez is számít), hanem az, hogy hány különböző fogás helyezhető el rajta, hiszen minél több fogás van a falon, annál több útvonal jelölhető ki, s a fogások kombinálásával szinte végtelen számú szekciót „rajzolhatunk” fel a falra.
„A építésnél nem is konkrétan az utat képzeljük el, hanem egy mozgásformát, egy mozdulatsort, amit teljesíteni kell a versenyzőnek, és ennek megfelelően kerülnek fel a falra a fogások. Az út vagy éppen a fogások mérete, stílusa belekényszerítik az embert egyfajta testhelyzetbe, amiből nem mindig könnyű továbbhaladni – mondta érdeklődésünkre Harangi János, a Monkey Boulder edzője. – Termenként változik, hogyan azonosítják az utakat, sokszor színes matricákat helyeznek fel, vagy a fogások színe mutatja az utat, de olyan feladat is van, amikor csak egyféle típusú fogást használva lehet mászni.”
Az utak kijelölésénél fontos, hogy ne legyenek azért túl könnyűek, hiszen ahogy fejlődik az ember, úgy megy ezeken végig egyre kisebb erőfeszítéssel, ráadásul ha valamilyen szekciót először (másodszor) teljesített, akkor utána már kisebb lesz a kihívás. Ezért nagy az edzők felelőssége, hogy tudásszinttől függetlenül mindig izgalmas és kihívást jelentő utakat jelöljenek ki a tanítványok számára.
Akiknek emellett meg kell tanulniuk a kötelező biztonsági szabályokat, például, hogy odafigyelünk a többi mászóra, nem sétálunk be valaki alá, aki épp egy nehéz úton próbálkozik, de az is fontos, hogy az esetleges eséseknél, leugrásoknál lehetőség szerint rogyasztott lábbal érkezzünk a szivacsra.
„A versenyzőim esetén éves ciklusokban érdemes gondolkozni, és a felkészülés különböző blokkjaiba más és más kihívásokat beépíteni – folytatta Harangi János. – A boulderezésnél rövid mozdulatsorra, nagy erőre van szükség, míg a köteles mászásnál a mentális állapot és az állóképesség a meghatározó. A boulder esetében van, amikor például csak peremes fogásokon lehet mászni, van, amikor a nagy fogásokat lehet használni, ezért az edzéseken igyekszem a versenyzőket minél több stílusra felkészíteni, hiszen nem lehet tudni előre, hogy a versenyen mi vár rájuk, és egyébként is jobban fejlődnek, ha az edzéseken rendre új és új feladatokkal találkoznak.”
Saját felelősség
A falmászótermeknek természetesen kötelező betartaniuk a biztonsági előírásokat, megfelelő állapotú eszközt és termet biztosítani a mászóknak, onnantól kezdve viszont mindenki a saját felelősségére mászik. A mászáshoz kötelező a mászócipő, ékszert tilos viselni, a mászó alá nem szabad besétálni a földön (kivéve köteles mászásnál a biztosító embernek). Tartsunk egymástól biztonságos távolságot a falon és a saját tudásunknak megfelelő nehézségű utakat próbáljunk meg teljesíteni.
