Nemrég olvastam egy anyagot a mindful-futásról, ami elgondolkodtató volt, és próbáltam hasznosítani a legutóbbi kocogásaim során. A kifejezés nagyjából arra vonatkozik, hogy meg kell élni az adott pillanatot, ott kell lenni a jelenben, és azzal foglalkozni, ami épp történik, legyen az kellemes vagy sem. Legalábbis én így fordítottam le magamnak. Hogy miért is fontos ez számomra? Mert ebben a vacak évben a futásaim során is elég sokat agyaltam a problémákról, munkáról, történésekről, amivel eltereltem a figyelmemet arról a tevékenységről, amit egyfelől azért is űzök, hogy kikapcsoljon. Természetesen ezt nem lehet minden edzésre ráhúzni, és néha jött a flow, de sajnos elég agyalós lettem az utóbbi időben, s ez azért bosszantó tud lenni.
A mindful-futásnál azt olvastam, hogy figyelni, koncentrálni kell végig edzés alatt, és csak arra, semmi másra: tehát például a légzésre, talajra érkezésre, a körülöttem levő világra.
Így ahányszor el akartam kalandozni, rögtön elkezdtem magamra és a futásra figyelni. Vagy például leveleket nézni a földön, vagy a felhőket az égen, vagy arra, hogy milyen egyforma ütemben fújom ki a levegőt, és ez milyen jól néz ki a hidegben. Van még mit tanulnom ez ügyben, de egész jól haladok.
Az idei nagyon fura év volt, szinte semmi sem alakult úgy, ahogy azt az ember eltervezte, s ez bizony a sportolásra is rányomta a bélyegét. Márpedig ha valami, akkor ez mindig segít átlendíteni a nehézségeken, töltést ad, nem beszélve az egészségre gyakorolt jótékony hatásairól, és ehhez ragaszkodnék a későbbiekben is. Előfordul futás közben, hogy annyira szuper minden az adott pillanatban, hogy az erdőben kiáltok egy juhhúúú!-t, vagy épp éneklem annak a dalnak a refrénjét, ami a fülemben szól, mert körülöttem nincs senki, de persze előfordult, hogy nyeltem a könnyeimet akár örömömben, akár ha valami kellemetlen ért. S mire hazaértem, csak a jóleső érzés maradt: igen, ma is megcsináltam!
A sportolás nagy kincs, és a futás különösen az. Szerencsére ezt egész évben lehetett csinálni, a sok törölt verseny mellett azért volt néhány, amit meg lehetett rendezni, instant kihívás pedig rengeteg adódott. Ti ott voltatok ezeken és edzettetek szorgalmasan, szerencsére ezt sokan meg is osztottátok a nagyközönséggel.
Volt, akinek a blogja, honlapja elvérzett ebben az évben (vagy csak egy időre elengedte az írást), de sokan vannak, akik rendszeres posztolók.
Az amatőr futók azért is menők mind, mert munka, család mellett hódolnak hobbijuknak, szenvedélyüknek, és sokan rengeteget tesznek azért, hogy fejlődjenek is, mert céljaik vannak. Az anyukákat külön kiemelném, ők hajnalban vagy egyéb lehetetlen időpontokban indulnak neki, mert akkor tudják az edzést megoldani. Örömmel olvasom mindig a negyven-ötven felettiek bejegyzéseit, imádom, hogy változtatni akarnak a súlyukon, az egészségi állapotukon, és elkezdenek kocogni. Aztán szépen leszálkásodnak, és keményen tolják a versenyeken, kihívásokon, mert elkapta őket a gépszíj.
Vannak csodabogarak, akik elképesztő távokat futnak, aztán úgy írnak róla, mint egy jóleső, hétvégi kocogásról – rajtuk mindig elámulok.
Szóval, köszönet érte, hogy a csoportokban, blogokban, honlapokon megosztjátok ezeket másokkal! Higgyétek el, sokan merítenek belőle erőt vagy épp ezek adják meg a löketet valakinek a kezdésre! Sőt, látván a sok teljesítményt az élettörténetek mellett, van, aki emiatt tesz meg újabb lépcsőfokot, s például fogad edzőt, mert komolyabban akar fejlődni, gyorsabb, edzettebb akar lenni.
A Facebook-csoportokba érdemes belépni, mert ahogy írtam, itt sok tapasztalatot, élményt osztanak meg a tagok. A teljesség igénye nélkül néhány hasznos csoport:
– Egyedül futunk
– Futótársak
– Első félmaratonimra készülök
– Futók Baráti Köre
– Futásról természetesen
– Futásról nőknek
Na, és itt vannak ők, akik remek bejegyzésekkel aranyozták be a napjainkat szinte egész évben:
Szakmai anyagokat, tanácsokat pedig legtöbbször innen olvashattunk:
futnimentem.hu – Evetovics-Balla Hajnalka hosszútávfutó, futóedző honlapja
futolepes.com – Őry István futóedző honlapja
gyerefutni.com – Krátky Egon atlétikai edző honlapja
chickenlegs – Kálmán Teréz aerobik- és személyi edző, és Szilvási Péter ultrafutó Youtube-csatornája
Köszönet és hála, reméljük, jövőre is sok érdekes futós bejegyzést olvashatunk tőletek! Nagyon boldog karácsonyt, és futásban gazdag boldog új esztendőt minden csupasport.hu olvasónak!
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND
Őrületes kilométergyűjtés: Ulánbátor túl messze van…
Érdekes jelenséget fedeztem fel a közösségi média felületein, a futók szinte egymásra licitálva írnak arról, ki mennyit futott idén, röpködnek az elképesztő számok, az ötszázas hónapok. A futás mennyisége lett az értékmérő, az kapja a legtöbb lájkot, aki a legtöbbet futja. A sok kilométerrel semmi baj, ha az ember élvezi vagy olyan céljai vannak, hogy szükséges hozzá a magas edzésmennyiség, de a futók többségének nem lenne muszáj. Erről mi, az ultratávok szerelmesei is tehetünk kicsit, hiszen gyakran hangoztatjuk, hogy kell a megfelelő mennyiségű edzés az eredményhez. Viszont azt kevésbé akarja meghallani a többség, hogy a minőség is kell mellé. Ezt nehezebb hozni, és nem is mutat olyan jól a Straván, pedig az edzés minősége talán fontosabb is, mint a mennyiség.
Másik érdekes jelenségre is felfigyeltem, sokan tűztek ki az évre valamilyen elérni kívánt kilométer-mennyiséget, és ha ez nem jött össze, akkor most gőzerővel igyekeznek behozni. Ezzel kapcsolatban van egy rossz hírem: az egész éves edzéshiányt nem pótolja, ha az utolsó két hétben elfutunk Ulánbátorig. Szóval, ez az időszak nyugodtan legyen az örömfutások, a pihenés és karácsonyi vacsik ideje. Kellemes ünnepet mindenkinek!
