Az online edzéskövető alkalmazásoknak köszönhetően kitárult a világ. Manapság már nem abból áll – mondjuk – a futóedző élete, hogy stopperrel és jegyzetfüzettel a kezében áll az atlétikai pálya szélén, miközben instrukciókat ad tanítványának. Az internet alapú okoseszközök, a navigációs órák és az edzésnaplóként szolgáló programok használata megkönnyíti a szakemberek életét, hiszen úgy is teljes értékű munkát lehet végezni, ha az edző és tanítvány több száz vagy akár több ezer kilométeres távolságra élnek egymástól. Az Ensport edzői is így követik nyomon a sportolók felkészülését. A szakmai csapat oszlopos tagja Imre Alexandra, aki több mint két és fél éve a sportlabor munkatársa, másfél éve pedig vezetőedzőként segíti a fejlődni vágyó amatőr futó- és triatlonversenyzőket.
Gyerekkora óta a sport teszi teljessé Szandi életét, aki már négyesztendős korában megtanult úszni, sporttagozatos általános iskolába járt, ami alapjaiban meghatározta későbbi sportpályafutását és pályaválasztását. Amikor megismerkedett a triatlonnal, érezte, ez az a sportág, amiért érdemes küzdenie az edzéseken.
Az elszántságot rendkívül kemény felkészülés követte, s Szandi az elmúlt évben Elba-szigetén teljesítette élete első hivatalos Ironman-távú versenyét is, az Elbamant, ráadásul dobogós, bronzérmes helyen végzett.
„Nagyon szeretem az olasz versenyeket, kitűnő a hangulatuk, olyan, mintha hazai pályán lennék: mindenki szurkol, és úgy örül a sikerednek, mintha a sajátja lenne. Abszolút harmadik helyezést sikerült elérnem, ez volt a hab volt a tortán, ajándék magamnak. A budapesti Ironman 70.3 is fantasztikus emlék, mert rengeteg barátom, ismerősöm előtt versenyezhettem. Amikor az egész pályán szól a »Hajrá, Szandi!«, az felejthetetlen.”
Szandi tavaly Szlovákiában az Oravaman elnevezésű extrém triatlonversenyen indult el, mégpedig a párjával közösen. A féltávú viadalt előzetesen nem vették elég komolyan, ráadásul még a rajtnál sem tudták, mi vár rájuk, mígnem a futópályán, a Tátra csúcsán, három Celsius-fokban, esőben és ködben rádöbbentek, ideje újraértékelni a versenyt: kézen fogva húzták egymást, hogy eljussanak a célig. A táv teljesítése után Szandi azt mondta, ilyen kihívásra soha többet nem vágyik, de ma már máshogy látja: egyszer még biztosan visszatér arra a nehéz terepre is.
S ha eddig nem derült volna ki, akkor most már tudhatjuk: Imre Szandi nagy erénye a kitartás.
Futóként is szép eredményekkel büszkélkedhet, hiszen több alkalommal is részt vett az Ultrabalatonon, 2018-ban háromtagú lánycsapat tagjaként kerülte meg a tavat, s lettek negyedikek 19:59:16 órás idővel, egyéni sikere pedig a római maratoni, amelyen 3 óra 11 perc alatt ért célba.
Az Ensport szakmai vezetőedzőjeként az edzéstervezés mellett személyi edzőként is dolgozik, s mi más is lehetne a legnagyobb célja, mint az, hogy mindenkivel megszerettesse a mozgást.
„Ne legyen kötelező az, hogy lefogyjon valaki, aki például elkezd futni, hanem a kocogás váljon inkább életformává. A lényeg, hogy akiket edzhetek, szeressék és élvezzék, amit csinálnak. Ha ezt sikerült közösen elérnünk, azt már sikerként könyvelem el.”
A szakember tapasztalatai alapján sok amatőr sportoló azért fogad edzőt, mert hiába született meg az elhatározás, hogy futni, úszni, kerékpározni akar, azt már nem tudják, miként vágjanak bele a munkába, míg a tanítványai közül többen azért fordultak hozzá, mert elértek egy szintre, ahonnan azonban egyedül már nem sikerült előrébb lépniük, vagy nagyobb kihívásra vállalkoznának, amelynek eléréséhez szükségük van támpontokra, iránymutatásra.
Az internetnek köszönhetően online alapon is tökéletesen működik az edző és tanítvány kapcsolat – hogy mást ne említsünk, a szakmai vezető azt is látja, ha valaki ellógta az aznapi edzést…
„A tanítványaim között is van »stréber«, aki mindent tökéletesen, másodpercre pontosan megcsinál, sőt úgy kell visszafogni, és van a laza, aki csak a minimumot vagy azt sem teljesíti. Ez így van jól, hiszen mindegyik kihívás a maga módján. Egyvalamit kérek szigorúan minden sportolómtól, írjanak meg mindent nekem az edzés után – hogyan érezték magukat, milyen volt az edzés –, mert ebből tudom a legtöbbet leszűrni. A tőlem távolabb élő tanítványoktól sokszor kérem, vegyék videóra a mozgásukat, így nekem is könnyebb pluszsegítséget adni az edzésekhez.”
Szandi a tanítványairól elmondta, kivétel nélkül kitartóak, s többükkel már annyira összeszoktak az évek során, hogy baráti kapcsolat is kialakult köztük.
„Azok a sportolók, akik hozzám fordulnak, a közös munka megkezdésének pillanatától pontosan tudják, mit várok tőlük. Minél hosszabb ideje dolgozunk együtt, annál könnyebb. Amúgy nem vagyok a régi tanítványokkal sem engedékenyebb, sőt, velük szemben idővel egyre nagyobbak lesznek az elvárásaim. Próbálok sok versenyre is eljutni, és vagy együtt küzdünk a pályán vagy a célban várom őket. Alapvetően igyekszem mindenkit önállóságra nevelni, ha nem lennék ott, akkor is meg tudják oldani az adott versenyt. Úgy gondolom, ha már a segítségemre van szükség, akkor nagy baj van, de lelki támogatást bármikor szívesen nyújtok.”
Az „énidő” fontossága
Olykor furcsa kérdések is felmerülnek az emberben, mint például: az edzőnek is van edzője? Imre Szandi elmondta, ő saját magát edzi, igaz, az úszásban a Dusi becenévre hallgató Török Alfréd Gábor segíti: „A saját edzésem a saját hobbim, a kikapcsolódásom, az »énidőm«. Magamon tesztelem az újításokat, az ötleteimet is előbb magamon próbálom ki. Önmagammal szemben szigorú is vagyok meg nem is, ugyanakkor önmagammal szemben is az a legfontosabb, hogy élvezzem, jól érezzem magam a bőrömben, mert ezért sportolok.”
