Több éven keresztül ért el sikereket fitneszversenyzőként a pécsi Németh Krisztina, aki most már inkább a futásnak hódol, és futóversenyeken teszi magát próbára rendszeresen. Annak ellenére, hogy egyedül neveli kisfiát, igyekszik minden percét úgy beosztani, hogy heti négy futóedzésre jusson ideje, sőt már a versenyekről sem kell lemondania.
„Mindig is sportoltam, sportiskolában végeztem, versenyszerűen kézilabdáztam, de a pályaatlétikát is kipróbáltam, illetve úsztam, majd sportaerobikoztam is – kezdte a Csupasportnak a telekommunikációs értékesítőként dolgozó Németh Krisztina. – Felnőttként edzőtermi csoportos órákat látogattam, és egyszer ott találtam magam a konditeremben. Ekkor kezdődött a fitnesz iránti igazi vonzalom. Elhatároztam, hogy egyszer én is ott szeretnék állni egy fitneszverseny színpadán, és ezért mindent meg is tettem.”
Többműszakos munka mellett végzett kőkemény edzéseket, de a felkészülésben végig profi segítsége volt, első versenyére a neves edző, Kovács László készítette fel.
„Akkoriban kaszinóban dolgoztam hoszteszként. Bizony éjszaka is, így ilyen kaotikus időbeosztás mellett kellett megoldanom az edzéseket. A kezdetekben heti öt, majd később már tíz-tizenkét edzésem is volt. Reggelente súlyzós tréningek, majd ezt követte egy óra kardiózás. A versenyek közeledtével már délutánonként is beiktattunk egy óra kardioedzést, természetesen kőkemény versenydiéta mellett.
Párolt, fűszer nélküli csirkemellen, halon és zöldségeken éltem. Nehéz volt, mert éjjel is dolgoztam, sokszor hajnalban értem haza a munkából, négy óra alvás után mennem kellett edzésre.”
Elszántságból és példamutatásból már fitneszversenyzőként is jelesre vizsgázott, akaraterejéből pedig manapság már futóként profitál.
„Gyakran kérdeztek akkoriban, hogy miért kínzom magam. Erre csak egy válaszom volt mindig: bajnok akarok lenni. Kicsi korom óta vágytam arra, hogy egyszer ott álljak a dobogó legfelső fokán. Nem többször, csak egyetlenegyszer. Aztán jöttek a sikerek, de a munka és az élet végül a futás felé terelt. Akkoriban Budapesten dolgoztam, s egyszer egy kollégám, aki szintén futott, elhívott a Zúzmara Félmaratonra. Három hónap alatt készültem fel, nagyon motivált voltam, és maga a verseny is hatalmas élmény volt, imádtam minden pillanatát. Később visszaköltöztem Pécsre, bekerültem a Mecsek Maraton Teambe, és a csapattal jártam az imádott hangulatú hajnali közösségi futásokra, meg persze a versenyeket sem hanyagoltam el.”
Kisfia születése azonban kis időre átalakította az időbeosztását, de a futásra, amikor csak tud, próbál időt szakítani.
„Nyilván már nem futhatok akkor, amikor csak akarok, szinte minden edzés nagy szervezést igényel. Most a kisfiam az első, egyedül nevelem őt és van egy kutyám is, szóval segítség nélkül nem menne, az biztos. Az egész életünk kész logisztika, szerencsére mindenben számíthatok a gyermekem édesapjára, a szüleire és az én szüleimre is, így a heti rendszeres edzések mellett olykor-olykor már egy versenyt is megengedhetek magamnak.”
Krisztina a hajnali futások híve, rendszeresen reggel öt órakor megy futni, majd edzést követően indul a napja igazán.
„Többnyire akkor futok, amikor még sokan alszanak, öt órakor indulok el. Sokszor persze nehéz felkelni, de főleg nyáron friss és üde a levegő. Edzés után gyorsan leviszem a kutyust, majd amikor hazaérünk, akkor indul igazából a nap: reggelikészítés, takarítás, otthoni dolgok, bevásárlás. Anyukám nálam alszik ilyenkor, hogy nyugodtan el tudjak menni edzeni. Szóval ez nem egyszerű, de ha valamit akarunk, akkor meg lehet oldani. A legfontosabb, hogy ne szégyelljünk segítséget kérni. Az anyaság kemény meló, de nem kell lemondani önmagunkról. Elmúltam negyven, de nekem igenis fontos a mozgás, és hiszem, hogy egy nő szülés után is lehet csinos. Ettől még persze nem kell versenyezni, de sportolni igenis kell. És amire van igényünk, azt meg tudjuk oldani, hogy beleférjen az életünkbe, az időnkbe.”
A fitt anyuka ugyanolyan elszántan készül a futással kapcsolatos céljaira, ahogyan fitneszversenyzőként, és néha futás közben visszatekint a korábban átélt csodálatos emlékeire.
„Jelenleg az első maratonimra készülök, november elején szeretném lefutni. Nincs idő- vagy tempótervem, csak az számít, hogy becsülettel lefussam a távot, és ne hátráltasson sérülés. Ha ez sikerül, akkor merek újabb terveket szövögetni. Picit hiányzik a színpad, de azt az életformát már nem bírnám, napi két edzés és a diéta már nem férne bele. El kell fogadni, hogy változik a test, az izmok sem a régiek, a szülés után átalakultam. Nagyon sokat köszönhetek a fitnesznek, mert megtanított, hogy mit jelent az alázat, a lemondás a célokért, a küzdelem, az akarat, a hit és nem utolsósorban embernek maradni minden körülmények között. Ezt viszem tovább a futásban, és persze eleinte kaptam nagy pofonokat, de ezek kellettek ahhoz, hogy olyan legyek most, amilyen vagyok.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
