Az NN-csapat tagjaként talán nem tekinthető szenzációnak, hogy éppen az „NN Mission Marathon” elnevezésű eseményen tért vissza a versenyzéshez a kenyaiak hivatalos és nem hivatalos világcsúcstartója, Eliud Kipchoge.
A 36 éves sportolónak a tavaly októberi londoni maratoni nem sikerült a legjobban, csak a nyolcadik helyen zárt (elszenvedve második vereségét a klasszikus távon, az első kudarc még 2013-ban érte…), ezúttal azonban nem akadt jelentős kihívója a hollandiai Enschede repülőterén, kissé furcsa körülmények közt megrendezett viadalon.
Nagyjából hetven elitatlétát hívtak meg a szervezők, akik közül sokan a tokiói szintidő (2:11:30 óra) teljesítéséért küzdöttek, ezen belül 15-en értek be. Az eseményre eredetileg egy héttel korábban a németországi Hamburgban került volna sor, ám a koronavírus-járványhoz kapcsolódó korlátozások miatt végül Hollandiába költözött, a Twente repülőtérre.
Többen kesztyűben kezdték el a távot, mert meglehetősen hideg volt, de a szél szerencsére nem fújt túlságosan. Kipchoge a futás előtt is azt nyilatkozta, hogy kiváló fizikai és mentális állapotban van, s erre nem is cáfolt rá, 2:04:30-as időeredménnyel ért célba, természetesen az első helyen. Honfitársa és edzőpartnere (továbbá „szomszédja”, aki tőle nagyjából három kilométerre nőtt fel), Jonathan Korir kettő percet és tíz másodpercet kapott tőle, harmadik helyen az eritreai Goitom Kifle végzett.
A győztes ideje fél távnál 61:43 perc volt, az első harminc kilométeren az iramfutó Philemon Kacharan és Korir boldogította őt, de néhány perccel később meglódult, 1 óra és 35 perc elteltével simán faképnél hagyta Korirt, hogy magabiztos sikert arasson. Az augusztus nyolcadikai, tokiói (pontosabban szapporói) olimpiai futás előtt ez volt az utolsó versenye Kipchogének, aki Japánban mindent megtesz majd, hogy megvédje öt éve Rióban megszerzett címét.
„A küldetés megvalósult! Köszönöm azoknak a remek hölgyeknek és uraknak, akik kevesebb mint tíz nap alatt megszervezték ezt a versenyt – hálálkodott Eliud Kipchoge, miután teljesítette a több mint 42 kilométeres kihívást. – A pandémia kellős közepén a környezet nem volt szokványos, de így elmondhattuk az embereknek, hogy legalább még futhatunk. Igazi tesztet jelentett nekem a mostani erőpróba Tokió előtt, lemérhettem, milyen állapotban vagyok.”
Kipchoge még az enschedei futást megelőzően arról is beszélt, hogy a londoni vereség ellenére sem változtatott az edzésmunkáján, azt viszont megtanulta, hogyan kell futnia szurkolók nélkül, hiszen nyilvánvalóan mindkét verseny nézők kizárásával, egy lezárt körön zajlott.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
