Mennyire volt zaklatott a pandémiával terhelt 2020-as éve?
A múlt évben próbáltam minél kevesebbet utazni és érintkezni emberekkel, úgyhogy az év legnagyobb részét itthon töltöttem, így főleg edzéssel és a PhD-dolgozatom írásával foglaltam le magam. Azt az elvet követtük férjemmel, Grahammel, hogy nem szeretnénk senkit megfertőzni tudtunkon kívül sem, például ha tünetmentesek vagyunk, ezért minden szabályt betartottunk. Itt, Skóciában általánosságban szigorúbbak voltak a szabályok, mint Magyarországon. Az év jelentős részében zárva volt minden üzlet, kivéve persze az élelmiszerboltok és gyógyszertárak, valamint sokszor nem lehetett elhagyni a lakóhely környékét sem. Júliusban enyhült a vírushelyzet és a korlátozások, így sikerült egy hónapot Magyarországon töltenem.
Nehéz volt otthon maradni?
Igen, néha elég nehéz volt csak itthon lenni, és ugyanazt csinálni minden nap, de alapvetően a mindennapjaim nem sokat változtak, mert az utóbbi időben már egyébként is itthonról dolgoztam. A futás szempontjából a versenyek hiánya és a folyamatos bizonytalanság, hogy mikor lehet újra versenyezni, nem jó állapot. Ennek ellenére az edzéssel és a motivációvesztéssel nem volt sok gondom, mert sikerült a hosszabb távú célokra koncentrálni.
A sport szempontjából az egyik legnehezebb az volt, hogy láttam és olvastam, más sportolók még mindig versenyeznek. Ráadásul olyan országokban vannak versenyek, és utaznak emberek, ahol amúgy a járványhelyzet kifejezetten rossz. Skóciában nemcsak hogy nem rendeztek versenyeket, de utazni sem lehetett.
Ugyanakkor nem éreztem azt, és nem érzem úgy most sem, hogy ebben a helyzetben versenyzésnek prioritást kellene élveznie.
Hány és milyen versenyen tudott végül elindulni tavaly?
Három versenyen sikerült futnom, ami nem sok, de így is szerencsésnek érzem magam. Az első, a februári sevillai maratoni még „rendes” verseny volt járványügyi félelmek és korlátozások nélkül, és itt sikerült egyéni csúcsot futnom. A második verseny a magyar hegyifutó-bajnokság volt, amelyet pont abban az időszakban rendeztek meg, amikor Magyarországra tudtam jönni különösebb utazási korlátozások nélkül. Itt nem teljesítettem jól, de a verseny tetszett. A rendezők végigszalagozták a teljes útvonalat az erdőben, és a Kékestetőn volt a cél. Csak ajánlani tudom mindenkinek!
Gyurkó Fanni a 2018-as berlini atlétikai Európa-bajnokságon. Fotó: Szabó Miklós / Nemzeti Sport
A harmadik erőpróba szeptember elején volt a skót hegyekben. A táv 43 kilométer volt két kisváros között egy hegyi hágón keresztül. Három óra harminc perc körüli időt sikerült futnom, ami kevesebb mint két percre van a tizennégy éve fennálló rekordtól. Ez jól sikerült verseny volt, és biztató az őszi maratonit tekintve. December elején futottam volna a Valencia Maratonon, de a járványhelyzet romlása miatt nem tudtam elutazni. Bár az utazásnak fizikai korlátai voltak, de nem is voltam benne biztos, hogy jó ötlet, s hogy a versenyzés most a legfontosabb. Szóval egyszer sem éreztem azt, hogy helyes döntés versenyen indulni. Ugyanakkor nyomás van a sportolókon, hiszen a nemzetközi szövetség promotálja ezeket a versenyeket, és úgy érzed, hogy mindenki más ott van, és te kimaradsz valamiből. Konkrétan abból, hogy lehetőséged legyen futni olyan versenyen, amely befolyásolja az olimpiai kvalifikációt.
Sajnálja, hogy nem jöhetett haza az októberi Spar Maratonira, hogy megpróbálja megvédeni a címét?
Igen, de a korlátozások miatt nehézkes lett volna. Míg például Spanyolországba karanténba kerülés nélkül utazhattam volna, Magyarországon – szerintem amúgy helyesen – karantén várt volna rám. Nem vagyok híve a különböző korlátozásokat szabályellenesen elkerülő megoldásoknak, ami teljesen felesleges és káros, ha az a cél, hogy ne terjedjen a vírus. Másrészt nem hiszem, hogy kényelmesen éreztem volna magam egy tömegrendezvényen. Értem a különböző megfontolásokat, például hogy mekkora anyagi veszteség a rendezőknek törölni a versenyt, és mindenki szeretné megméretni magát, de nem sok tömegmaratonit rendeztek ősszel a világban – a valenciai viadalon például csak elitfutók indulhattak. Szóval alapvetően sajnálom, hogy kimaradt a Spar Maratoni és az országos bajnokság, de az adott körülményeket figyelembe véve már kevésbé.
Évente hány alkalommal tud hazautazni Magyarországra?
Igyekszem nyáron és karácsonykor hazajönni, ezenkívül ha van valami más esemény, például a maratoni és félmaratoni országos bajnokság.
Hogy halad a PhD-tanulmányaival?
Köszönöm, haladok. Most már az érdemi rész készen van, de még így is hónapokat vesz igénybe tökéletesíteni a lényegi mondanivalót. Semmi sem lehet többértelmű vagy ellentmondásos, ami azért angolul, nekem második nyelven írva jelentős kihívást jelent. Szerencsére mire a koronavírusos korlátozások elkezdődtek, befejeztem az adatgyűjtést, és már „csak” az írásra kellett koncentrálnom. A futás sokat segít a gondolkodásban, a gondolatok letisztulásában, és jó stresszoldó, ami elengedhetetlen a PhD végigviteléhez.
Fotó: Dömötör Csaba
Jelenleg mennyi edzéssel készül a 2021-es futófeladatokra?
Az elmúlt évben edzettem a legtöbbet futólétem során. Ez azt jelenti, hogy az erős heteken 160–170 kilométer körül futok, a könnyűeken 100 kilométert, ami átlagban heti nagyjából 130 kilométerre jön ki. Egy átlagos hét hosszabb résztávból, tempófutásból (10–20 kilométer) és hosszú futásból (30–35 kilométer) tevődik össze, a többi edzés könnyű futás. Általában aszfaltúton és erdei utakon teljesítem a kitűzött távot, atlétikai pályán nagyon ritkán futok. Ezen kívül heti háromszor jógázok és törzserősítő gyakorlatokat is végzek.
Mik a céljai 2021-re?
Jelen pillanatban még mindig bizonytalan a járványhelyzet. A versenyhelyzet sem jobb, mint tavaly, így nehéz tervezni. Már nagyon várom, hogy megint bizonytalanság, aggodalmak és ambivalens érzések nélkül lehessen versenyezni, de ez nem tudom, mikor lesz. Inkább a hosszú távú célokra koncentrálok. Ahelyett, hogy azt mondanám, 2021-ben ezen a versenyen ezt az időeredményt szeretném elérni, inkább általánosabb céljaim vannak, határidők nélkül. Például szeretnék két óra harminc percen belül futni, és valamilyen világversenyen képviselni Magyarországot maratoni futásban.
A maratoni felkészülés hosszú folyamat, ezért nem érzem azt, hogy a most elvégzett munka kárba vész. Igaz, nekem is vannak rossz napjaim, amikor elhatalmasodik rajtam az érzés, hogy „ezt most minek csinálom, amikor mást is lehetne”, főként, ha ilyen kilátástalan a helyzet, ám szerintem ez teljesen normális jelenleg.
Másrészt futás után mindig jobban érzem magam. A megoldás ilyenkor csak a futás szeretete miatt kimenni a szabadba, mert futás után mindig pozitívabban látom a helyzetet. Viszont az is rendben van, ha kimarad egy edzés. Nem ez a legfontosabb.
Tehát úgy érzi, hogy miután 2019-ben és 2020-ban javított az egyéni maratoni csúcsán, reális lehet ez 2021-ben is?
Az elvégzett edzésmunka alapján igen, de a körülmények miatt nem tudom.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
