A hobbifutókban is felvetődik a kérdés, pláne azokban, akik magasabbra törnek, hogy vajon miként tudnának javítani a technikájukon, gyorsabban haladni, kevesebb sérülést elszenvedni.
Az athleticsweekly.com oldalon a minap egy igen autentikus szereplő, Becky Lyne beszélt a fentiekről. A 38 éves korábbi középtávfutó nem akárki: 1:58:20-as egyéni csúcsot futott 800 méteren 2006-ban, ugyanabban az évben nagy hajrával Európa-bajnoki bronzérmet szerzett, nem csoda, hogy a brit atlétikai szakíróknál ő lett az esztendő legjobbja. Idejével napjainkban is hatodik a brit örökranglistán, akkoriban még csak Kelly Holmes és Kirsty Wade volt nála fürgébb a sajátjai közt.
Pályafutása a húszas évei közepén megfeneklett, de ez nem lett volna törvényszerű, csak akkoriban sokkal kevésbé volt tájékozott, mint manapság, nem tudta, mire van szüksége a jó eredmények eléréséhez.
„Miután tanulmányoztam a technikámat, és kísérleteztem vele, ráéreztem, hogyan tervezzük meg a futást. Rájöttem, hogy korábban mennyi mindent rosszul csináltam – mondta Lyne Jason Hendersonnak. – Frusztráló az egészben, hogy mindig azt mondták, a futótechnikám nagyon is jó. Gondoltam, valami nem stimmel, különben miért lettem volna ennyire sérülékeny?”
A biomechanikai teszt is azt állapította meg anno, hogy minden rendben Lyne-nal, persze a sporttudósoknak tizenöt éve messze nem állt rendelkezésükre olyan technológiai háttér, mint manapság.
A korábbi klasszis atléta rájött, hogy túl nagyokat lépett, túlságosan messzire nyúlt. Hogy ezt érthetővé tegyük, Becky Lyne azt a kulcsmondatot citálta, hogy „inkább a lábadon kell futnod, mint a lábaddal.”
Ehhez kissé fel kell emelni és előreengedni a csípőt, ennek segítségével sok olyan dolog is a helyére kerül, amit egyébként is tenni kellene futásnál.
A 23 éven aluli Európa-bajnoknak meggyűlt a baja az Achilles-inával, ami feltehetően éppen a lépéshosszra vezethető vissza, mert hosszabb lépéseknél jobban feszül az Achilles, nagyobb terhelést kap a sarok. Lyne hegymenetben gyakran légzési nehézségekkel küzdött, és fájdalmas hólyagokat gyűjtött össze technikai problémája miatt.
„Túl sok volt a nyomás a vállamon és a mellkasom körül, mert nem saját magam középpontjából, hanem a vállamból irányítottam a mozgást. Ahogy felemelem a csípőmet, aktiválódik a mag, a középpont, így ellazulhatnak a vállak. Enélkül hiába kérik a sportolókat, hogy lazítsák el a vállaikat, nem tudják megtenni. Megvilágosodásként ért, amikor erre rájöttem!” – folytatta Lyne, aki éppen ezzel foglalkozik, elemzi a futók technikáját, és fiziológiai szűrést végez.
Öt pontban foglalta össze, miként fejleszthetik a stílusukat az atléták:
- Növekedés (a csípőemelés megakadályozza a sarok nagy ütődését)
- Ritmus (180 lépés per percnyi sebesség rugalmas energiát biztosít)
- Kiegyenesítés (az erősen kiigazított test a gravitáció segítségével előrelendít)
- Körözés (azt kell éreznie a lábnak, mintha egy kerék lenne alatta, amit funkcionálisan tol előrefelé)
- Élvezet (a futás által termelt hormonok csökkentik a stresszt és a szorongást).
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
