Mihalik Norbert Kazincbarcikáról származik, Angliában él már több éve feleségével, Timivel és Westie kutyájával, Benjie-vel. Futni 2013-ban kezdett, és két évvel később már ultratávú versenyeken ért el kimagasló eredményeket. Nemzetközi ultraversenyen már 2015-ben a dobogó legfelső fokára állhatott, 2016-tól pedig bárhol is indul, rendszerint az élmezőnyben ér célba. A múlt év jelentette az igazi áttörést futókarrierjében, Magyarországon is ekkor vált ismertté a neve az ultrafutók között, hiszen a harmadik helyen ért célba az Ultrabalatonon.
Majd következett szeptemberben egy újabb mérföldkő, amikor 259 kilométeres futással győzelmet aratott egy londoni 24 órás viadalon, ezek után pedig a novemberi meghívásos kínai 24 órás versenyt sikerült megnyernie 246 lefutott kilométerrel.
Ezeknek az eredményeknek köszönhetően azóta bárhol is áll rajthoz, az esélyesek között tartják számon. Az idei Spartathlonra is jelentős célokkal vágott neki, azonban 27 kilométerrel Leonidasz szobra előtt véget ért számára az Athéntól vezető út. Akik követték a magyar csapatot a Facebook-oldalon, emlékezhetnek rá, hogy mekkora izgalmat okozott a szerettei és a szurkolói számára, hiszen kísérő és telefon nélkül vágott neki az útnak, majd amikor a szervezők a kaotikus időjárásban a kihűléstől féltve kiszedték a versenyből és kórházba szállították, órákon keresztül nem lehetett róla semmit tudni. Erősen kezdett, és már 60 km környékén elkezdte érezni a combját. Az utolsó 30 kilométert sétálva is megtehette volna még bőven a szintidőn belül, azonban annyira felerősödött a szél, hogy jobbnak látta ő is, ha akkor befejezi. Köszönhetően azonban rendkívül pozitív személyiségének, nem élte meg drasztikus kudarcként, hogy az idei eredménylistán az ő neve mellett is a célba nem érkezettek hárombetűs szava, a DNF áll, és nem a titkon remélt idő.
Szponzorok és edző nélkül, egyedül készül a versenyekre. Lakóhelyén, Londontól 100 km-re északra, egy 200 ezres lakosú városban, Northamptonban tagja a helyi futóklubnak. Ha lehetősége van rá, minden héten részt vesz a Parkrun közösségi futáson, amelyről azt érdemes tudni, hogy a világ több pontján, helyi idő szerint mindig szombaton 9 órakor parkokban futnak a közösségek 5 kilométert.
Tekintettel arra, hogy egy műanyag nyílászárókat lamináló cégnél sorvezetőként dolgozik, a munkaidő beosztása elég kötött, így a hétköznapokon csak késő délutánonként vagy az esti órákban jár futni.
Az Eb-re Molnár Tamás segítségével készült, előtte és azóta is azonban a maga útját járja. A mindennapi edzésmunkát, a versenyekre történő felkészülést, a stratégiát, a frissítést mind önmaga állítja össze.
A Kanizsa Futóklub tagjaként Lubics Szilvinek is csapattársa. Ritkán adódik lehetősége hazai terepen futni, így a jövő évi versenynaptárában a három fő cél között magyar megmérettetés is szerepel. Az egyik fő versenye a Western States Endurance lett volna, de ide most nem tudott bejutni, ezzel majd egy év múlva próbálkozik megint. A tavalyi Ultrabalatont követően először márciusban áll újra itthon rajthoz a szekszárdi 6 órás és 50 kilométeres aszfaltos derbin, csak a választott táv még kérdéses.
Az ultratávok mellett egyik nagy vágya, hogy az áprilisi London Marathonon sikerüljön javítani a 2 óra 38 perces eddigi legjobb maratoni idején.
Májusra egy terepverseny, a Grand Union Canal Race várja az indulói között a 145 mérföldes, tehát 233 km-es úton, melynek különlegessége, hogy sík terepen, jelentősebb szintemelkedés nélküli úton, végig egy csatorna partján, Birminghamtől Londonig haladnak a futók. Augusztusban pedig ismét Szekszárdon, a 160 km-es Spartathlon-kvalifikációs korinthosz.hu ultrafutó ünnepen szeretne bizonyítani.
Az Eb-n nyújtott teljesítményének köszönhetően nem is kérdés, hogy a válogatottban ott a helye, így októberben is ott lesz a franciaországi 24 órás világbajnokságon. A két szekszárdi ultraviadalon kívül még szerepel a naptárában a hagyományos Lubics Szilvi-féle zalai alapozótábor is. Tekintve, hogy külföldön él, ritkán nyílik lehetősége magyar földön futni, így amikor legközelebb hazalátogat, a Szénás-kört is teljesítené.
Hogy miért fut? Erre igen egyszerű a válasz: egyszerűen csak nagyon szeret futni.
