Nemrég indult el az Őrség Trail, egyéni futóköröket kínálva, amelynek megálmodója a huszonegy éves Szalay Levente, aki az elmúlt években nemcsak versenyzőként, hanem szervezőként is részt vett terepfutó- és tájfutóversenyeken. Kezdetben az Alpokalja Szabadidősport és Környezetvédő Egyesület fiatal, lelkes csapatának tagjaként kizárólag önkéntes alapon segített a szervezésben és a rendezésben, az Őrség Trail azonban abszolút a saját „gyermeke”.
Az első versenye, amit teljesen egyedül álmodott meg és hozott létre. A pályák különböző hosszúságúak, hat ,és harminc kilométer között öt különböző útvonalat kínál azoknak, akik aktív kikapcsolódásra vágynak az Őrségben. Így a kezdő amatőr futók mellett a hosszabb távok szerelmesei is megtalálják a nekik fekvő útvonalat.
A pályák egyénileg, egy telefonos alkalmazás segítségével teljesíthetők és a feltöltött eredmények folyamatosan követhetők, összehasonlíthatók, így a mostani korlátozások idején is részt vehetnek a sporteseményen a lelkes sportolók.
Akárcsak azok, akik futva vagy akár teljesítménytúra jelleggel ismerkednének a vidékkel. Mellesleg a táj szépségéhez, az Őrség érintetlen erdeihez, rétjeihez jobban is illik ez a magányos futás, mint a tömegverseny. De vajon honnan jött az ötlet, hogy valaki ilyen fiatalon megszervezzen egy versenyt?
„Az ötlet már régóta megfogalmazódott bennem, sokat futok a környéken, és az edzőtársaimnak is gyakran meséltem, milyen útvonalakon futok – mondta a Csupasportnak Szalay Levente. – Idén a vírushelyzet miatt a Vasi Terepfutósorozatnál is új rendszert kellett kitalálni, ezt én dolgoztam ki az egyesületnek, és ez adta meg a végső lökést. Az első versenyemet még tizennégy évesen szerveztem a bátyámmal, akkor körülbelül harmincan indultak rajta, ez ma egy négy-ötszáz fős versennyé nőtte ki magát. Az Őrség Trail azonban az első, ami teljesen az én projektem. A pálya megtervezését nagyon élveztem. A bejáráson olyan gyönyörű helyeket fedeztem fel, amelyeket még én sem ismertem, az egész egy nagy kaland volt. Az engedélyeztetés és az egyeztetés volt a nehezebb, macerásabb része, de ez is a szervezéshez tartozik.”
A befutóérem mellett lesz év végi eredményhirdetés is, és az esztendő legjobbja egy vendégéjszakát nyer az egyik helyi vendégházban, de Szalay Levente azon dolgozik, hogy ajándékutalvánnyal is bővíthesse a díjak listáját. Célja, hogy az Őrség Trail stabil, jelentős eseménnyé váljon, és idővel szívesen szervezne különleges, egzotikus versenyeket is.
Sokat utazik, ez nála egyfajta életstílus. Legutóbb tavaly szeptembertől decemberig önkénteskedett a barátnőjével egy görög szigeten, a legnagyobb élménye pedig Indonéziában volt, ahol egy nagyon meredek hegyre kellett felfutni. Érdekes módon, eleinte nem rajongott a futásért, idővel azonban nagyon megszerette.
„Tizenkét éves koromban kezdtem el futni, de asztmás voltam, és kétszáz méter után már fulladtam. A tájfutás viszont nagyon megtetszett, olyan volt az egész, mint egy kincskeresés – fogalmazott.
Leginkább az fogott meg benne, hogy mentálisan is erősnek kell lenni hozzá, így megelőzhettem azokat, akik esetleg nálam gyorsabbak és fizikailag jobb állapotban vannak.
Aztán kezdtem az egészet egyre komolyabban venni, kinőttem az asztmámat, és már a futást is élvezem. De most is azt vallom, hogy kell a változatosság, mert egy idő után unalmassá válik, ha az ember mindig ugyanott fut. Ezért is jó a tájfutás és a terepfutás. Mindennap ér valami meglepetés, nincs olyan nap, amikor ne látnék valami érdekeset.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!