A himalájai hegymászásban az egyik legnagyobb elismerésnek a mai napig a tizennégy nyolcezer méter feletti hegycsúcs elérése számít, amely eddig húsz nemzet alig negyven állampolgárának sikerült. Bár a tiroli Reinhold Messner első, 1986-os sikere óta fokozatosan nő a teljesítők száma, a kihívás továbbra is nagyon nehéz, már csak azért is, mert a Himalája hegyoldalai alaposan megváltoztak az elmúlt évtizedekben.
OXIGÉN NÉLKÜL
A himalájai hegymászásban nálunk már a nyolcvanas években lerakták a „tiszta mászás” alapjait, a magyar nyolcezres expedíciók – kevés kivételtől eltekintve – nem használnak sem pótlólagos oxigént, és magashegyi serpák segítségét sem veszik igénybe. Ennek ma már csak a Mount Everesten van kiemelt jelentősége, magyar hegymászó még nem is jutott fel nélküle a 8850 méter magas csúcsra. Klein Dávid kilencszer próbálkozott sikertelenül ily módon, Erőss Zsolt 2002-ben oxigént használt a csúcsmenetben, palack nélkül az Everesten Várkonyi László jutott a legmagasabbra, 8750 méterre. Az oxigén nélküli mászásnak a közvélemény szemében kevés jelentősége van, holott sokkal nehezebb így feljutni a világ legmagasabb hegyére, pláne tömegben, nem csoda, hogy ez a világon eddig mintegy kétszáz embernek sikerült csak. Mind a tizennégy nyolcezrest eddig csak tizenkilencen mászták meg pótlólagos oxigén nélkül.
Ez elsősorban a Mount Everestre vonatkozik, amely több szempontból is kulcsa a sorozatnak.
A magasságkülönbség sokkal jobban igénybe veszi a szervezetet, így fizikailag messze erre a hegycsúcsra a legnehezebb feljutni, amit ugyan segítenek a kereskedelmi expedíciók és a mesterséges oxigén, de akadályozza a sorban álló hatalmas tömeg, amely miatt ma már egy nagyon lassan cammogó ipari futószalaghoz hasonlít az egész hegyoldal.
Egy hegymászó éppen ezért általában csak akkor gondolkodik komolyan abban, hogy mind a tizennégy nyolcezrest megmássza, ha sikerül feljutnia az Everestre. Onnantól megszűnik a fizikai akadály.
Erőss Zsolt
Az erre eddig legesélyesebb magyar hegymászó, a 2013-ban elhunyt Erőss Zsolt is az Everest 2002-es meghódítása után tűzte ki ezt a célt maga elé, amire egyébként egy egész expedíciós sorozat épült 2003-ban Magyarok a világ nyolcezresein névvel. Ennek segítségével Erőss végül tíz nyolcezres csúcsra jutott fel, amivel magasan a legeredményesebb hazai magashegyi alpinista.
A másik nagyon fontos szempont az anyagi háttér, hiszen míg egy hangzatosabb vállalkozásra, az Everestre vagy a K2-re induló expedícióra könnyebb (bár arra sem könnyű!) szponzort találni, addig a kisebb nyolcezresekre sokkal nehezebb. Arról nem beszélve, hogy míg a tizennégy nyolcezres összegyűjtése a hegyek normál útjain mászva a legkönnyebb és leghatékonyabb, ma a kiemelkedő képességű mászók körében egyre kevésbé népszerű a normálutas mászás.
És minden jel arra utal, hogy nehéz lesz Erőss Zsolt után találni újabb magyar hegymászót, akiben megvan a képesség ennek a célnak az eléréséhez. Az ő különleges képességei (gyorsaság, erő és kitartás) hatezer méter felett mutatkoztak meg igazán, halálával pedig különösen sikeres korszak zárult le a magyar magashegyi alpinizmus történetében.
Azóta nincsen olyan mászónk, aki nemcsak ennyire jól bírja a magashegyi körülményeket, hanem ennyire elszánt és elkötelezett lenne, mint ő volt. A sors tragédiája, hogy a Kancsendzöngán vele együtt elhunyt 26 éves Kiss Pétert tartották még hozzá hasonló karakternek és tehetségnek.
A NYOLCEZRES CSÚCSOK
1. Mount Everest 8850 m
2. K2 8611 m
3. Kancsendzönga 8586
4. Lhoce 8516 m
5. Makalu 8485 m
6. Cso Oju 8201 m
7. Dhaulagiri 8167 m
8. Manaszlu 8163 m
9. Nanga Parbat 8126 m
10. Annapurna 8091 m
11. Gasherbrum I 8080 m
12. Broad Peak 8051 m
13. Gasherbrum II 8035 m
14. Sisapangma 8027 m
Hogy ez a kérdés miért vetődött fel mégis? Leginkább azért, mert a hazai hegymászás most kezd újra magához térni, újabb és újabb tehetséges mászók tűnnek fel, bár az, hogy ki tölthet be itthon Erősshöz hasonló vezető szerepet, továbbra is teljességgel bizonytalan. A magyar örökranglistán eddig Ugyan Anita és Klein Dávid állt mögötte négy-négy nyolcezressel, de a velük való személyes beszélgetések alapján – bár szép céljaik vannak – úgy tűnik, egyikük sem ambicionálja mind a tizennégy megmászását.
Nem tudni, a hozzájuk a múlt héten a Gasherbrum I megmászásával csatlakozó 37 éves nagyváradi Varga Csaba dédelget-e ilyen terveket.
Tény, hogy Varga már bizonyította képességeit, szépen, fokozatosan építi fel magát, jó hatékonysággal mászik a Himalájában, elszánt és csendes, maga a mászás sokkal jobban érdekli, mint az, hogy mások is tudjanak róla.
A 8080 méteres Gasherbrum I lett a negyedik nyolcezrese, és mivel szponzorként mögé állt a Kalifa, a türelem és a szisztematikus építkezés akár azt is eredményezheti, hogy karrierje egy pontján, néhány év múlva olyan pozícióba kerül, hogy érdemes lesz elgondolkodnia a Himalája Koronájának teljesítésén.
Varga Csaba a napokban ért fel a Gasherbrum I csúcsára
De ez még a jövő zenéje, egyrészt mert az Everest teljesítése előtt csak álmodozásnak tűnik erről beszélni, másrészt új arcok is felbukkanhatnak a hazai hegymászásban, akik az elkövetkezendő években bizonyítják, alkalmasak arra, hogy mind a tizennégy nyolcezresre feljussanak.
MAGYAROK NYOLCEZRES CSÚCSOKON
Íme, a magyar mászók, akik legalább két nyolcezresen jártak eddig.
Erőss Zsolt: 10 (Nanga Parbat, Mount Everest, Gasherbrum II, Dhaulagiri, Gasherbrum I, Broad Peak, Makalu, Manaszlu, Lhoce, Kancsendzönga)
Ugyan Anita: 4 (Gasherbrum II, Gasherbrum I, Broad Peak, Mount Everest)
Klein Dávid: 4 (Gasherbrum II, Cso Oju, Manaszlu, Annapurna)
Varga Csaba: 4 (Gasherbrum II, Broad Peak, Manaszlu, Gasherbrum I)
Ács Zoltán: 3 (Broad Peak, Gasherbrum II, Cso Oju)
Mécs László: 3 (Broad Peak, Gasherbrum II, Gasherbrum I)
Csollány Katalin: 3 (Gasherbrum II, Gasherbrum I, Broad Peak)
Csíkos József: 2 (Cso Oju, Gasherbrum II)
Vörös László: 2 (Cso Oju, Gasherbrum II)
Sterczer Hilda: 2 (Gasherbrum I, Broad Peak)
