Úszó.
Más néven – vidékiesen – pedző, bukó. Az úszós horgászat az egyik legelterjedtebb és legkedveltebb a horgászok körében, nem véletlen, hogy amikor egy-egy kisgyerek horgászatra adja a fejét, először úszós felszerelést adnak a kezébe. Hogy miért? Mert ez az a módszer, amitől minden bizonnyal megjön a kedve a halakhoz, az úszózás az, ami után a legnagyobb eséllyel este, amikor lecsukja a szemét, az úszó és annak eltűnése jelenik meg lelki szemei előtt… Ezúttal egy alap úszós felszerelést írunk körbe, mi kell hozzá, hogyan érdemes kezdeni vele a horgászatot, és mik a legjobb trükkök.
• A felszerelés
Mi sem egyszerűbb ennél! Míg nagypapáink, édesapáink lenyestek egy kellően egyenes, masszív náddarabot, annak végére vékony damilt kötöttek, az úszó szerepét apró parafa látta el, míg a horogra kenyérgalacsin került, addig ma már számtalan kellék közül választhatunk. A lényeg azonban nem változott, könnyű legyen a bot, érzékeny az úszó, és megfelelő nagyságú a horog, attól függően, milyen zsákmányra horgászunk. Ez a módszer a kezdő horgászok által is könnyen és gyorsan elsajátítható, az orsó használatát nélkülöző spiccbotos úszózással a kisebb egyedsúlyú, de gyakori kapásokkal szórakoztató keszegfélék és pontyok ejthetőek nagy biztonsággal zsákmányul.
• A kapás
Az úszó kettős feladatot lát el. A kapást látványosan kell közvetítenie a horgásznak, egyfelől az úszó elmerülése, kiemelkedése a feladata, másfelől felhajtóerejének köszönhetően tartania kell a végszereléket. De mi is az a végszerelék? Nos, az úszót egyensúlyban tartó ólom, a horog, és a rajta lévő csali. Az úszónak úgy kell tartania ezeket , hogy az érdeklődő hal kapásakor a lehető legkisebb ellenállásba ütközzön. A pár tized grammal terhelhető sneciző úszó és a több 100 gramm teherbírású harcsázó bója lényegében ugyanarra szolgál, de a különbségek óriásiak.
• Fárasztás
Lassan a testtel! Miután ennél a módszernél általában vékony – legfeljebb húszas zsinórt használunk -–, így a halak partra húzásával is vigyáznunk kell. Úszós módszerrel kellően lehet – horgásznyelven szólva – aprítani a kisebb halakat, keszegeket, kárászokat, ám ha „beugrik” egy egy méretes ponty, azt is biztonsággal a merítőhálóba lehet vezetni. A lényeg ebben az esetben, hogy ne kapkodjunk, ne akarjuk minél hamarabb biztonságban tudni a halat, legyen meg a kellő türelem, még ha az olykor tíz vagy akár húsz percig is eltart. Ne feledjük, a horgászat legszebb pillanatai ezek, az adrenalinszint megemelkedik, és amikor előbukkan a pipáló potyka szája a vízfelszínen, ha lehet, még hevesebben ver a szívünk.
• Fogható halak
Viszonylag széles a fogható halak skálája. A gyerekek általában snecizéssel kezdenek, így éreznek rá, mikor kell kirántani a botot, mikor kell bevágni úgy, hogy az apró horog megfelelően akadjon be a halacska szájába. Nyeletni nem érdemes a halakkal, hiszen akkor szinte biztos, hogy a sneci nem éli túl a következő egy órát. Úszózással a legélvezetesebb keszegre, kárászra, pontyra horgászni, a haladók elkezdhetnek amúrra is horgászni.
