Óvatos optimizmussal jelölték ki nemrég a Balaton-átúszás július harmincegyedikei időpontját?
Nemcsak nekünk, az egész világon valamennyi rendezvényszervezőnek nagy kihívást okoz a járványhelyzet – kezdte Kocsis Árpád, a Budapest Sportiroda ügyvezető-versenyigazgatója, akit a 39. Lidl Balaton-átúszás időpontjának kijelölése apropóján kérdeztünk. – A legjobb példa, hogy a hat nagy maratoniból hármat rendre tavasszal rendeznek meg, ám most mindegyiknek őszre jelölték ki az időpontját, és a kisebb versenyek is nyár végi, őszi időpontokat céloznak meg. Optimista a hangulat, sokan érzik úgy, képesek megszervezni a rendezvényüket, illetve a múlt évről van tapasztalatuk, hogy mi a teendő, ha törölni vagy halasztani kell.
Miért július vége?
Nem a járvány miatt tűztük ki ezt az időpontot. Elemeztük a hosszú távú előrejelzéseket, és arra jutottunk, július végén sokkal nagyobb eséllyel jó az időjárás, illetve melegebb a víz. Sokáig július vége felé rendezték a Balaton-átúszást, és az elmúlt években hezitáltunk, visszategyük-e erre az időpontra, mert a profiknak sem túl meleg a víz, az amatőröknek pedig kedvezőbb, mint a június végi huszonegy-huszonhárom Celsius-fok.
Ehhez kapcsolódva a Velencei-tavi úszónapot áthoztuk június végére.
Tekintsünk el a koronavírus-járványtól: ez átlagos évben is felkészülési lehetőség a Balaton-átúszásra, még azt megelőzően úszhatnak egy hosszabbat, szóval ez végleges döntés. Követjük a vírushelyzetet, és figyeljük, hogy bármilyen korlátozással hogyan és miként lehet megrendezni. Ne felejtsük, a hobbiúszók most nem tudnak készülni, nem lehet uszodába járni.
Van egyfajta üzenetértéke, legyen amolyan reménysugár a megváltozott mindennapokban?
Pont akkora remény ez, mint hogy lesz majd hangverseny, mehetünk színházi előadásra vagy állatkertbe. Amolyan alap emberi optimizmus.
Milyen tapasztalatokat hozott a tavalyi, már pandémiával terhelt év?
Az elmúlt tíz-tizenöt évben egyetlen verseny szervezésekor, az agyunk leghátsó zugában sem fordult meg, hogy elmaradhat. Rendeztünk vagy ezer eseményt, és négy problémás jut eszembe, például amikor a pécsi Vivicitta idejére olyan viharos időjárást jeleztek – amely be is jött –, hogy aznap kármentés zajlott, nem futóverseny. Most eleve úgy gondolkodunk, hogy kijelölünk másik időpontot, egyeztetünk a helyszínekkel, önkormányzatokkal, hogy ha máskor rendezzük, akkor is megfelelő-e, a körülményeket szem előtt tartva rendelünk pólót, érmet. A pozitív és negatív változásokra is figyelünk, hogy gyorsan reagálhassunk.
Azóta gondolkodtunk a bevezetésén, hogy négy-öt éve átvettük a Balaton-átúszás szervezését. Hasonló a Vivicittához, amelyen az első húsz-huszonkét évben egy távon, tizenkét kilométeren lehetett indulni, aztán életre hívtuk a Minicittát, a Midicittát, a félmaratonit és a sorban a többit. Hihetetlen népszerű lett, amelyhez mindenki szívesen csatlakozik.
A Balaton-átúszás is Magyarország ikonikus eseménye, és azoknak is szól, akik rövidebb távot vállalnának, nem 5.2 kilométert akarnak úszni.
A rotterdami csatornaúszás szervezője jó barátom, elképed, amikor említem neki a tízezres indulói számot. Megismertük a verseny csínját-bínját, de még vannak ötleteink. Persze nem a járvány évében akarjuk megvalósítani őket, de ha a Vivicittá kétnapos családi rendezvény, a Balaton-átúszás is lehet hasonló.
Meséljen kicsit, pontosan mit terveznek?
Több részletet nem szeretnék elárulni, mert van egy nagyon fontos elvünk: nem beszélünk előre, hanem alaposan átgondolt és megtervezett ötleteket vezetünk be, amelyekhez többnyire nem is kell hozzányúlni. A fél távot sem árultuk el korábban, a többit is majd akkor, ha eljön az idő.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
