A koronavírus-betegségből felgyógyuló sportolók ajánlották fel vérplazmájukat a fertőzöttek kezeléséhez – jelentette be dr. Lacza Zsombor, a Testnevelési Egyetem tudományos rektorhelyettese, a vérplazma-terápiát kifejlesztő OrthoSera Kft. ügyvezetője és Révész Máriusz aktív Magyarországért felelős kormánybiztos, az önkéntességet és adományozást koordináló akciócsoport vezetője április 30-án az egyetem budapesti épülete előtt tartott sajtótájékoztatón. Az eseményen részt vett a legutóbbi három olimpián részt vevő, 37 esztendős Parti András hegyikerékpáros is.
Átesett a betegségen?
Noha volt olyan orgánum, amely betegként írt rólam, ez csak egy lehetőség, mert a tesztem negatív lett. Március közepén Törökországban versenyeztem, aztán egy-két napig beteg voltam. Már itthon és külföldön is beindult a járvány, hazaérve nekem is bedurrant a torkom, köhögtem, majd’ megőrültem, annyira fájt.
Utána hívtam a körzeti orvost és a koronavírus-információs vonalat is. Egy héttel később sikerült tesztet csináltatni, nyálkahártyából vettek mintát, negatív lett, ráadásul amikorra elvégezték, jól is voltam.
Akkor nem is volt koronavírusos?
A teszt szerint nem, de elképzelhetőnek tartom, hogy mégis – mindenesetre a plazmaadással vélhetően kiderül, hiszen vért is vizsgálnak. Amikor rosszul éreztem magam, egyszer volt harmincnyolc Celsius-fokos hőemelkedésem, és folyt az orrom, illetve utána majdnem egy hónapig gyengébbnek éreztem magam. Kezdetben az edzés negyedénél azt mondtam, nem bírom végigcsinálni, aztán fokozatosan jobban lettem. A tesztem negatív eredményt hozott, de két hétre karantenizáltam magam, csak otthon edzettem, görgőztem.
Parti András a riói nyári olimpia hegyikerékpáros versenyén MTI Fotó: Illyés Tibor
Most hogy van?
Az olimpia elhalasztása kicsit szíven ütött, de néhány nap után rájöttem, el kell fogadni, ha jövőre, hát jövőre lesz. Próbálom a pozitívumokat keresni. Tavasszal például sosem töltöttem ennyi időt itthon, nyugalomban, és végre eljutottam horgászni is! Persze ez nem optimális, nem ezért kellett volna így alakulnia, de akkor nézzük már a jó oldalát – az erdőben is nyugisan bringázom.
Azért az egy év halasztás nem feltétlenül önnek kedvez…
Az idő múlása tényleg nem nekem dolgozik, viszont az idény rapszodikusan alakult, sokáig kérdéses volt a megélhetésem. Aztán februárban az UTE-ba igazoltam, a klub pedig stabil hátteret biztosít. Teljesen azért nem dőlhetek hátra, hiszen még nincs aláírt szerződésem jövőre, de jók a körülmények, sokkal nyugodtabban készülhetek majd.
A fiatalok megakadályozhatják, hogy eljusson a tokiói olimpiára?
Azon dolgozom, hogy ne így legyen, talán a rutinom kamatozhat. A fiatalok többet fejlődnének a versenyeken, ugyanakkor lehetséges, hogy én jobban viselem a monoton edzéseket. Minden erőmmel azon leszek, hogy eljussak a játékokra.
Érintik a járványügyi szabályok?
A konditermi edzésekben korlátozva vagyok, de próbálom az itthoni eszközeimmel megoldani az erősítést. A szabadban azonban gond nélkül lehet sportolni. Mentálisan nehezebb inkább, hogy nem tudom, mire készülök. Rendesen edzek, viszont a motivációm nem ugyanaz.
Mire számít, mikor rendeznek versenyeket?
Talán a nyár második felében. Az eleve elhalasztott németországi világbajnokságot törölték, ahogyan a világkupa-sorozat legtöbb állomását is, talán leghamarabb néhány hazai eseményt rendezhetnek meg. Egyébként országonként eléggé különböző körülmények között készülünk, van, aki egy-két hónapja csak a négy fal között edzhet, nem azonosak a feltételek.
Előfordulhat, hogy jövőre sem lehet megrendezni az olimpiát?
Megfordult a fejemben, de igyekeztem elhessegetni, mivel kétezerhuszonkettő már tényleg messze lenne. Igaz, korábban sem azt mondtam, hogy kétezerhúszig, hanem az olimpiáig sportolok.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
