A nyári olimpiai játékok legfurcsább és egyben legemlékezetesebb bringás pillanatait felidéző sorozatunkban három elképesztő esetet mutatunk be. Először az 1936-os berlini olimpiára kalauzoltuk el olvasóinkat, ahol egy filmfelvétel buktatott le egy francia országúti kerékpárost. Sorozatunk második állomásán az 1984-es Los Angeles-i játékokra utaztunk virtuálisan, és felfedtük a kerékpársport első olimpiai vérdoppingtörténetének nem mindennapi hátterét. Sorozatunk befejező részében a 2008-as pekingi játékokat idézzük fel, egész pontosan a záró eseményt,
amelyen két világhírű sportoló, Geoff Kabush kanadai hegyikerékpáros és Jao Ming kínai kosárlabdázó rohamivásban mérte össze tudását.
Túlzás lenne azt állítani, hogy Geoff Kabushnak – aki a hegyikerépárosok cross country szakágában versenyzett – a 2008-as pekingi olimpia jelentette pályafutása csúcsát: csupán a 20. helyen végzett (a mezőnyben ott tekert a 23. helyen célba érő honfitársunk, Parti András is). Mivel a 2000-es sydneyi nyári játékokon kilencedik lett, csalódásként élte meg pekingi teljesítményét, de mint később kiderült, hamar megtalálta a módját, hogyan feledtesse kudarcát.
Történt ugyanis, hogy amikor a játékok záróünnepségén – amelyre visszaemlékezése szerint nem is akart elmenni – társával, a mountain bike-ban szintén leszerepelt Seamus McGrathszal unott arccal hallgatta a záró beszédet, eszébe jutott, hogy búfelejtőnek le kellene gurítania néhány korsó sört. Mint később kiderült, az olimpián ez volt számára az egyetlen emlékezetes pillanat. Legfőképpen azért, mert miután társával együtt átverekedte magát a biztonsági zónákon, és megmászott néhány emeletet, a Madárfészeknek elnevezett Pekingi Nemzeti Stadion ötödik emeletén végre rátalált az egyetlen büfére, amelyben sört is árultak.
Több sem kellett nekik, vettek egy tucatot az olcsó nedűből, amelyet aztán a stadion gyepén álldogáló sportolók között kezdtek szétosztani. A jótett közben Kabushnak óriási mázlija volt, hiszen egyik kedvencébe, az óriási termetű kínai kosárlabdázóba, Jao Mingbe botlott bele, aki ezekkel a szavakkal vette át tőle a műanyag söröspoharat:
„Általában nem iszom, de most kivételt teszek, mert ez a legjobb sör, amelyet ismerek.”
Ezen felbuzdulva Kabush újabb rekesz sört szerzett, és Minggel együtt nekiláttak az ivóversenynek, amelyről később az Ottawa Sun is beszámolt. Nem tudni, ki nyerte meg a sörpárbajt, ám Kabush megjegyzése sok mindent elárul.
„Magam sem értem, hogyan kezdhettem ki egy száznegyvenegy kilós, kétszázhuszonkilenc centiméter magas óriással. Lenyűgözött a sebesség, amellyel sorra hajtotta le a poharakat, és ekkor jöttem rá, mekkora előnye van velem szemben. Amikor végeztünk, kitűzőt cseréltünk, majd az olimpia szellemében kezet ráztunk, és elbúcsúztunk egymástól” – emlékezik vissza a kanadai bringás.
A történethez tartozik, hogy nem sokkal az eset után Kabush gépre szállt, és húszórányi repülést követően Canberrába, a világkupa-sorozat ausztráliai állomására érkezett. A görbe este után nem sokkal, jókora meglepetésre a harmadik helyen végzett, amivel a világranglista második helyére tekerte fel magát.
Hogy ehhez köze volt-e a záróünnepségen legurított néhány liter sörnek, nem tudjuk, azt viszont igen, hogy négy évvel később a londoni játékokon nyolcadik lett, s ezzel élete legjobb olimpiai szereplését produkálta. A történeti hűség kedvéért azt is említsük meg, hogy Parti András ezen az olimpián sajnos nem tudta befejezni a viadalt.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
