Odaföntről is lemosolyogtak.
Magyarországról indulva sokkolóan felhős, szürke, ocsmány időbe burkolózott Salzburg pénteken. Pedig mindenki tudhatja, ez a világ egyik legszebb vidéke: a képzelet csak úgy szökell egyik csúcsról a másikra, miközben az ember elszédül a forgástól és a látványtól. A méltóságteljes hegyek teteje minden reggel elbújik a ködfelhőkbe, aztán rosszabb napokon ott is maradnak, a jobbakon viszont a napfelkeltével és a hőmérséklet emelkedésével kibújnak és kristálytiszta pompájában vigyázzák a köztes völgyeket. A szombat jobb nap volt, a vasárnap pedig egyenesen tökéletes – miként az Eddy Merckx Classics is.
Mert hiszen ezért mentünk: a körítő eseményekkel kétnapos tömegkerékpáros rendezvényre, aminek minden idők legsikeresebb bringása, az ötszörös Tour de France-, ötszörös Giro d’Italia-, egyszeres Vuelta a Espana-győztes és háromszoros világbajnok Merckx a névadója. És fővédnöke. És rajtoltatója. Az éltetője.
A belga legenda júniusban volt 73 éves, imádja a vidéket, és a mostani versenyen is jelen volt. Vasárnap ő rajtoltatott, szombaton tekert a VIP-túrán, és már pénteken a helyszínen tartózkodott – merthogy túrázni indult. Csakis egyetérthetünk vele, hiszen ilyen gyönyörű a környék:
Mi is péntek hajnalban ültünk fel a vonatra, hogy öt-hat órányi békés suhanás után leszálljunk Salzburgban. Ekkor fogadott minket a szürkénél is szürkébb idő, plusz a meglepően pattogós esőzés, amitől hirtelen megugrott a páratartalom. De készen várt a megoldás, hiszen az úti cél még kicsit odébb, a Fuschlsee partján fekvő, pofonegyszerűen Fuschl am Seenek hívott település volt.
Ez az 1400 lelkes kisváros a központja az Eddy Merckx Classicsnek, nem mellesleg túra-, kerékpár- és főleg triatlonközpont: egyének és sportcsapatok is ellepik tavasztól őszig, temérdek edzőtábort szerveznek és tartanak itt, tucatnyi szálláshely sportcélokra specializálta magát. Ez azt jelenti, hogy bármilyen sporttevékenységet végezne a vendég, megteheti, méghozzá földön, vízen, levegőben!
Mi például canyoningtúrán vettünk részt péntek délután, ami nem békés hajózgatást takar, főleg nem kenuval, így akik figyelmetlenül olvasták a programot, meglepődtek, amikor kézbe kapták a neoprén kezeslábas úszóruhákat, a védősisakokat, majd bekötötték őket a biztonsági hevederekkel… Mert a canyoning, az bizony kanyontúra: tereptúra, sziklamászás, vízbe ugrás és úszás, esetünkben többnyire három-négy méteres, de a csúcson 9.5 méteres magasságból és 16-18 Celsius-fokos vízbe!
Hiába volt csak 1.2 kilométer a táv hossza, utunk eltartott majd’ három órán át – viszont gyermeki boldogsággal teltünk el, mert nem a harmincas irodai évek, hanem a boldog gyermekkor sajátja, amikor köveken mászva, sárban tapicskolva és bombákat ugrálva vigyorog az ember a mosolygó természetben.
Szombatra pedig fentről is lemosolyogtak ránk, hiszen verőfényes napsütés érkezett a hétvégére, így az Eddy Merckx részvételével rendezett VIP-tekerésre is. Ennek a 40 km-es túrának a célja az indulók boldogításán túl a figyelemfelhívás és pénzgyűjtés volt a Wings for Life nevű jótékonysági szervezetnek, amely a gerincsérültek gyógyításáért dolgozik.
Vasárnap jött aztán a fő műsorszám, a kerékpáros maraton, ami így fest:
Idén három távon, 63, 106 és 169 km-en lehetett nevezni, több kategóriában persze, hogy mindenki a neki megfelelő ideig és mezőnyben pedálozhasson. Az öt-hatszáz indulónak, köztük több honfitársunknak a rajtot maga Eddy Merckx lőtte el, pedig bal kézzel mankóra támaszkodott. Csípőműtét előtt áll ugyanis, de ez sem tartotta vissza a pénteki túrázástól és a szombati kerékpározástól, emellett pedig mindenki fotójához odaállt és amennyire csak bírta, mosolygott ő is.
Ez volt a 12. Classics az ő neve alatt, jövőre tehát a 13. következik – szerencsés lesz mindenki, aki jövő szeptemberben átgurul Salzburg vidékére, és részese lesz!
