Május 25–26. között rendezték Magyarország legrégibb teljesítménytúráját, a Kinizsi Százast, amelyen Budapestről kell a Pilis és Gerecse hegyein-völgyein keresztül elgyalogolni Tatáig. A kultikus 100 kilométeres táv az idén is rengeteg indulót vonzott, sokan voltak ugyanakkor olyanok is, akik bár előzetesen beneveztek, nem jelentek meg a rajtban.
„Kifejezetten kedvezett az idő a mezőnynek, nagy volt a teljesítési arány – értékelte a vasárnap reggel zárult rendezvényt Kovalik András főszervező. – Sajnos ismét előfordult, ami az előző években is: sokan regisztráltak, de nem jelentek meg a nevezés helyszínén. Most is csak ezerkétszázkilencen álltak rajthoz, pedig tudtunk volna több mint százzal többet indítani. A célba érkezők számáról pontos adattal rendelkezünk, de vannak, akik időn túl értek be, kihagytak egy vagy több pontot. Kilencszáz körüli a teljesítők száma, ami százalékos arányban nagyon jónak tűnik, a túra története során az elsők közötti eredmény.”
Különösebben nem volt nehéz dolguk a rendezőknek, amiben közrejátszik, hogy manapság már mindenkinek van mobiltelefonja, így probléma esetén értesíteni tudja a hozzátartozóit, barátait, ismerőseit.
„Volt néhány lábsérülés, kullancsokat szedtünk ki, ehhez hasonló kisebb feladataink akadtak.”
Az időeredményeket összefoglaló táblázat alapján a leggyorsabb induló 12:06 óra alatt teljesítette a száz kilométeres távot, ami azért is érdekes, mert hivatalosan a túra rajtja szombat reggel 8 órakor zárt, a cél pedig este 21 órakor nyitott. Kovalik András szerint azonban az időeredményekkel amúgy sincs sok értelme foglalkozni.
„Ez teljesítménytúra, nem verseny. Nem jegyezzük, ki mennyi idő alatt megy végig, mert nem ez a lényege, hanem az, hogy vállalok egy feladatot, és meg tudom-e csinálni, vagy nem. A leggyorsabb és aki csak másodpercekkel a huszonnégy óra letelte előtt ér be, teljesen egyenértékű.”
A jegesmedvének sem volt ellenére a meleg – Fotók: Rakk Gyula, szervező
A Kinizsi-túrákon már-már megszokott, hogy néhányan különleges módját választják a teljesítésnek: jelmezekben és egyéb érdekes ruhákban indulnak. Az idén többek között „jegesmedvével” lehetett találkozni.
„Már a második túrán is voltak olyanok, akik cilinderben meg frakkban indultak, aztán összecsomagolták, és a cél előtt visszaöltöztek, úgy vonultak be. Amikor még Szárligeten ért véget táv, előfordult, hogy valaki kézen járva tette meg az utolsó húsz métert. Ez is hozzátartozik a Kinizsi hangulatához.”
