Reneszánszát éli napjainkban a vadkempingezés, talán sosem volt ennyire egyszerű a szabadban aludni. A sátrak, egyéb eszközök sokkal könnyebbek és olcsóbbak, mint régen, és szinte már mindenhova vezet jelölt turistaút. Az alapfelszerelést könnyű összeállítani, és ha megvan, a megfelelő táborhelyet kell megtalálni. Ez talán a legfontosabb a vadkempingezésben, hiszen ez dönti el, hogy kellemes élmény vagy kellemetlen éjszaka vár-e majd ránk.
Magyarországon viszonylag egyszerű dolgunk van, néhány helytől eltekintve nem kell farkastól, medvétől tartanunk, és vulkán sem fog kitörni alattunk – de itthon is lehet nagy hibákat elkövetni.
Az ideális táborhely viszonylag sík, stabil területen keresendő, ahol nem veszélyeztet minket kőomlás, ahol az éjszaka közepén nem köthetünk ki a sátrunkkal egy szakadékban… A nagyobb tisztások, rétek, esetleg fennsíkok a legjobbak a természetes helyek közül, a barlangokat, üregeket viszont kerüljük el – ezekben tilos táborozni, sokszor veszélyes is, ráadásul a helyi élővilágot is megzavarhatjuk.
Az eldugottabb réteken jól nézzünk körül, s ha vadetetőket, sónyalatókat találunk, kicsit távolabb kempingezzünk, különben éjszaka röfögő vendégeink lehetnek.
Sokan választják a szép kilátást kínáló hegytetőket, gerinceket. Ha nem kell vihartól tartanunk, ezek is jók lehetnek, de érdemes megbizonyosodni, hogy elég stabil-e a hely. Nulladik lépésként az is jól jöhet, ha tájékozódunk az adott környékről, az esetleges vadászatokról, fakitermelésről, így elkerülhetőek a kellemetlen meglepetések.
Magaslati pontokon az is fontos szempont, hogy ha tábortüzet akarunk gyújtani, tudjuk-e biztosítani, hogy a szél ne kapjon bele a parázsba, mert különben erdőtüzet is okozhatunk.
Hivatalosan csak kijelölt tűzrakó helyen szabad tüzet gyújtani, ha valaki mégis úgy dönt, hogy máshol rak tüzet, megfelelő tűzrakó helyet kell kiépítenie. Ez legalább egy méterszer egy méteres tiszta, aljnövényzetmentes terület, ahol legalább húsz-harminc centiméter mélyen leásunk, és föld- vagy kősánccal vesszük körül a tűzteret. Az oltáshoz legyen kéznél víz és föld vagy homok megfelelő mennyiségben – ha ezek a feltételek nincsenek meg, érdemesebb gázfőzőt használni vagy nélkülözni a tüzet.
Szeles, esős idő esetén arra is figyelni kell, hogy ne állítsuk olyan fa alá a sátrat, amelyről ágak törhetnek le, illetve a vízfolyásokat is jó elkerülni, ha nem akarjuk kipróbálni a hálózsákos raftingolást…
Összességében némi informálódás után, kellő odafigyeléssel nem nehéz megtalálni az ideális helyet, néhány alkalom után már szinte magától értetődő lesz, hogy melyik helyszín jó, s melyik nem.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
