Sokan gyermekkoruk óta űznek egy sportágat, ám a 39 éves Balhási Ákosnak nem volt futómúltja: igazolt amatőr labdarúgóként játszott hosszú éveken keresztül (egészen 2015-ig) Jánosházán. De hogyan és miért váltott futballról futásra?
„Amikor futballoztam, jó erőnlétet szerettem volna, hogy a meccsek végére ne fáradjak el, ezért az edzések mellett eljártam futni, ami akkoriban kimerült hat-nyolc kilométerben – kezdte Balhási Ákos. – Aztán célul tűztem ki a maratoni lefutását, amire egyedül kezdtem el a felkészülést.
Közben teljesítettem egy-két félmaratonit is, majd egy barátom invitált, hogy menjek el egy Spartan Race-versenyre. Előtte sosem vettem részt hasonlón sem.
A verseny Eplényben volt kétezertizennégy végén, de semmit sem tudtam róla, azt sem, hogy milyen akadályok lesznek, vagy hogy mennyi lesz. Utcai futócipőben és rövidnadrágban indultam, és lefutottam, ahogyan az erőmből telt. Este tudtam meg egy ismerősömtől, hogy a nyílt kategóriában hetedik lettem, ami elsőre jó eredmény.”
Innentől nem volt megállás, második versenyén, Szlovákiában a hatodik helyen végzett 1800 indulóból, majd sorra jöttek az egyre jobb eredmények. Ekkoriban még aktívan futballozott, ami sokat jelentett neki, ugyanakkor érezte, előbb-utóbb döntést kell hoznia.
„Előfordult, hogy délelőtt egy tizenkét kilométeres terepfutóversenyen vettem részt, majd bepattantam az autóba, és délután kettőkor már futballmeccsem volt. Egyre többet adott a futás, ezért úgy döntöttem, befejezem a labdarúgást, mert magamat és a csapattársaimat sem akartam becsapni.”
Ezután teljes erőbedobással koncentrálhatott a versenyekre, gyakran ért el dobogós helyezéseket. Ilyen volt többek között 2015-ben a Maraton Füred, a Pannon Hajsza, de külföldi Spartan-versenyeken is szépen szerepelt – Szlovákiában, Lengyelországban vagy Csehországban már az elitkategóriában. Gyors fejlődését annak is köszönheti, hogy egy idő után elkezdett edzővel dolgozni.
„Eleinte magam készültem a versenyekre. Bár elszánt voltam, és jöttek is a kisebb-nagyobb sikerek, beleestem abba a hibába, hogy sokszor túledzettem magam, mert nem volt mellettem szakember, aki szólt volna, hogy pihenjek. Megkerestem Czinege Eriket, akiről tudtam, hogy az akadálysport egyik legjobb edzője, neki köszönhetően rohamléptekben kezdtem fejlődni.”
Balhási Ákos ekkor már tudatosan edzett és készült a versenyekre, amelyek teljesen megváltoztatták az életét.
„Korábban nem vetettem meg a jó bulikat.
Előfordult, hogy amikor nem volt meccsem, elindultam bulizni pénteken, és csak vasárnap értem haza.
Aztán a versenyzések érdekében mindent félretettem, már nem járok bulikba, nagyon ritkán és mértékkel iszom alkoholt, elkezdtem tudatosan táplálkozni, figyelek a pihenésre is.”
Több versenyére is szívesen emlékszik vissza, kezdve a 2:50-es maratonijával (erre még egyedül készült fel), de legbüszkébb az elitkategóriában szerzett második helyezésre a 2021-es kazincbarcikai Spartan Race-en.
„Ekkor ért be az addig elvégzett összes munka, minden, amin öt-hat éve dolgozom: akadálysportedzések, erősítések, hegyi futások, gyors futások. Ezen a versenyen olyan jó időt mentem, hogy két profi szlovák versenyző mellett sikerült a dobogó második fokára állnom. Erre vagyok a legbüszkébb.”
A versenyszezont január 8-án zárta le Tarcalon, most regenerációs időszakot tart lazább futásokkal. A szezonok közti időszakban terepfutóversenyeken is szokott indulni, legutóbb a Téli Tihany Trailen szerezte meg be az első helyet.
„Most neveztem be a Spartan Trailre, amely február tizenkettedikén lesz, de még tartom a regenerációs időszakot, így nagyobb teljesítményt itt még nem várok magamtól. Április kilencedikétől kezdem az akadálysportszezont, Bánkon lesz az országos bajnoki futam, onnantól kezdve folyamatosan jönnek a versenyek. Igyekszem a hazai eseményeket előtérbe helyezni, szeretnék az összes országos futamon, kupafutamon részt venni, még ha eléggé szét is vannak szórva az országban. Remélem, sikerül mindegyikre eljutnom.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
