Vadas József életében fontos szerepet játszik a futás és a Spartan, mindkét sportot egyszerre űzi. Saroksérülésből épült fel, s beszélt idei céljairól.
„Már egészen kiskorom óta jelen van az életemben a sport – mondta a 34 éves Vadas József. – A legelső versenyem általános iskola negyedik osztályában volt, utolsó lettem egy futóversenyen. Nem szegte kedvem az eredmény, eldöntöttem, minél többet akarok mozogni. Aztán elkezdtem focizni, s kétezernyolcban elszakadt a keresztszalagom.”
A felépülés után József nem sportolt, majd 2014-ben kezdett el futni. Nem sokkal később a Vivicitta hét kilométeres távján indult, azután egyre növelte a távolságot. Következett a félmaratoni, majd a maratoni. Előbbiből nem is tudja, hányat teljesített, utóbbiból hármat.
„Az első maratonimra csak kíváncsiságból mentem el, meg akartam tudni, képes vagyok-e rá. Sikerült, de nem volt pozitív élmény. A második már jóval tudatosabb volt, a harmadik pedig egyenesen remek. Ez tavaly a Vértes Terep Maratonon volt, amelyen négy órán belül értem célba. Remekül ment, jól éreztem magam a verseny közben.”
A futás Vadas József mindennapjai része, örömforrás, s közben kikapcsolódik, levezeti a stresszt. A futás mellett azonban a Spartant is űzi, jelenleg age group kategóriában versenyez, ám már kipróbálta magát az elite-ben is, ahol nagy élmény volt a legjobbakkal szerepelni.
„Az első Spartan-versenyem egy gyengébb pillanatomban volt kétezertizennyolcban. A barátaim, invitálására mentem el, fogalmam sincs, miért, de nem bántam meg, azóta is rendszeresen járok.
A Spartan egy életforma. Ahogy megérkezem a helyszínre, meghallom a zenét, majd meglátom a pályát, és érzem, hogy otthon vagyok.
Az első versenyemen az volt a lényeg, hogy jól érezzem magam, és jól is ment. Ezután egyre több versenyre mentem, s egyre jobban is vettem az akadályokat.”
József elmúlt éve nem kezdődött jól, mert egy korábbi izomszakadás hátráltatta, aminek elhúzódott a rehabilitációja. Emiatt az év első fele verseny nélkül telt, se futó-, se Spartan-verseny nem szerepelt a naptárában. Aztán részt vett a Börzsöny Trailen, majd egy szlovéniai edzőtábor következett az Ensport szervezésében, ám már a Spartan Ultra-felkészülés jegyében. Az addig edző nélkül készülő sportoló ott döntötte el, szüksége van trénerre, aki, ha kell, visszafogja, ha kell, inspirálja – úgy érezte, magától nem tud már fejlődni.
„A terepfutóedzőm Bakó-Perényi Andrea lett, az akadálysporttrénerem pedig Birgány Andrea. Mindkét választás remek volt, érzem, amióta velük dolgozom, sokat fejlődtem. Életem első ultra Spartan-versenyére Szlovákiában került sor, kiválóan sikerült. Úgy éreztem, egy nagy utazáson veszek részt, végig mosolyogtam, nem éreztem megterhelőnek. Mivel ez volt az első hosszabb versenyem, az volt a lényeg, hogy teljesítsem, ami sikerült is. Sok holtpont van egy ilyen futam során, ám mindegyiken túljutottam.”
Vadas József az elmúlt hetekben saroksérüléssel küzdött, amelyből mostanra épült fel, legutóbbi versenyén már nem is érezte a kellemetlenséget.
„Jelenleg készülök az előttem álló kihívásokra, hetente legalább ötven kilométert futok. Ami a futást illeti, erre az évre két célversenyem van, az egyik az ötvennégy kilométeres Salomon Szentendre Trail, a másik a Korinthosz 80. Spartanban szeretnék közelebb kerülni az élmezőnyhöz age group kategóriában, s minél több versenyen részt venni. Idén Ausztriában, Szlovákiában és Szlovéniában lesz megméretésem, és persze a lehető legtöbb magyar versenyen is ott leszek.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
