Az extrém sportok leglátványosabb és egyik leginkább meghatározó részét képezi a trükkök kitalálása és kivitelezése, és mivel ezen a téren is állandó a fejlődés, viszonylag ritka, hogy valaki eléri az emberi teljesítőképesség határait. Ami pedig, ha belegondolunk, nagyon is lehetséges, hiszen a fizika törvényei az extrém sportolókra is érvényesek, akármennyire is bevállalósak és kísérletező kedvűek.
Jó példa erre az amerikai extrém bringás, Cameron Zink, akit kilencéves korától szülei még ebéd közben is nehezen tudtak elválasztani a hegyikerékpárjától, tizenhat éves korától pedig sorozatban nyerte a nemzeti bajnokságokat.
A nevadai srác mégsem ezzel írta be magát a sportág történetébe, hanem azzal, hogy olyan trükköt csinált, amit sem előtte, sem utána nem volt képes senki megcsinálni – beleértve saját magát is.
Hiszen 2008-ban elindult a híres-hírhedt Red Bull Rampage nevű viadalon, melyet a tíz kilométer hosszú kanyonjáról ismert utahi Zion Nemzeti Park közelében tartanak. A viadalra csak a legbátrabbak neveznek be, a legőrültebbek pedig emlékezetessé is teszik, Cam Zink pedig mindkét kategóriába besorolható volt. Ötödikként mutatkozott be, de a következő, 2010-es versenyen már első lett, és ha már ott volt, csinált egy olyan trükköt, amiért különdíjat kapott: tizenkét métert repült a levegőben, és közben végrehajtott egy 360 fokos fordulatot.
Innentől kezdve nem volt megállás, a következő évben megdöntötte a hátraszaltó rekordját bringával, de ekkor szembesült ő is azzal, hogy a fizikát legyőzni egyáltalán nem könnyű, akármennyire annak is tűnik néha.
Hat éve a levegőben elvesztette az uralmát a kerékpárja felett, miközben átugrott egy huszonegy méteres kanyont, hatalmasat esett, de csodával határos módon nem törte össze magát, csak a sarokcsontja repedt meg.
Olcsón megúszta, de ez a sérülés innentől kezdve végigkísérte a karrierjét, kezdve azzal, hogy orvosa határozottan eltiltotta a kerékpározástól, odáig, hogy a testrész különösen érzékennyé vált. Őt azonban mindez nem nagyon érdekelte, 2013-ban újra megkapta a legjobb trükknek járó díjat, miután hibátlanul végrehajtott egy 24 méteres hátraszaltót, a következő évben pedig felállította a mai napig fennálló világrekordot, miután az extrém sportolók olimpiáján, a kaliforniai X-Gamesen egy harminc és fél méteres hátraszaltót mutatott be bringával.
„Az önbizalom a kulcsa az egésznek, ebben a sportban ugyanis a legtöbb dolog fejben dől el – mondta a trükk után. – Mivel a test egyben akar maradni, egy veszélyes trükknél nem fog hibázni, így nem is ott kell keresni az okokat, ha bukunk egy nagyot. Tiszta fejre van szükség.”
A Keresztapa – ahogyan a sportágban hívják –, a családos-gyerekes 31 éves Zink tavaly vonult vissza a versenyzéstől, miután második lett a Red Bull Rampage-on, mert mint mondta, időnként már fizikai fájdalmat okozott neki, hogy tartani tudja ezt a magas szintet. Ha azt vesszük, elég sokáig sikerült a csúcson maradnia egy olyan sportágban, ahol a fiatalság döntő szempont, azt viszont kevesen mondhatják el magukról, amit ő: hogy nevük már kitörölhetetlen az extrém bringázás nagykönyvéből.
Velünk jöhetsz, hugi!
Már önmagában érdekes, ha három testvér együtt indul egy csapatban az extrém bringaversenyeken, pláne, ha egyikük lány. Az angol Dan és Gee Atherton több mint tíz éve magukkal cipelik a versenyekre húgukat, Rachelt, de nem ám csak azért, mert rájuk szólt az anyukájuk, hogy ne hagyják otthon a legkisebb testvérüket, ha játszani mennek. Rachel ugyanis a hazájában legyőzhetetlen a sportágában, 2008-ban pedig az első brit lett, aki megnyerte a felnőtt női downhill-világbajnokságot. Ezt azóta háromszor megismételte, és ötször megnyerte a világkupa-sorozatot is. Ráadásul kifejezetten kemény csaj: 2009-ben kiment a válla, amikor összeütközött egy platós kocsival, 2016-ban pedig eltört a kulcscsontja egy esésnél, és bár már 30 éves, eddig egy pillanatig sem gondolkozott el a visszavonuláson.
(Megjelent a Nemzeti Sport Kihívás mellékletében 2018 márciusában.)
