Egy rögzítetlen, a kézben ide-oda lengő horgászbot egy óvatlan pillanatban beakadhat az első kerék küllői közé, és az elterülő, aszfaltba „harapó” biciklistának jó esetben két metszőfoga bánja. Bekövetkezhet a legrosszabb is, ha a mögötte haladó autó nem tudja kikerülni, vagy a fejét beütve koponyacsonttörést szenved. Az is megesett, hogy az apa elugrott biciklivel a boltba, és amikor utánatelefonáltak, hogy mit kellene még hoznia, a mobilt felvéve nekihajtott a járdaszegélynek, nekicsapódott a kerítésnek, és megsérült a gerince – nyaktól lefelé lebénult. Felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan… Ugyanakkor érdekes eredményt hozott egy 1992 és 2004 között, az ausztriai Salzburgban végzett tanulmány, amely kimutatta, hogy míg a kerékpáros-közlekedés részaránya negyven százalékkal nőtt, a kerékpárral megtett kilométerekre jutó sérült személyek száma körülbelül ugyanennyivel csökkent.
Száz szónak is egy a vége: hogy a súlyos következményeket a lehető leghatékonyabban kivédjük, különösen fontos – akárcsak síelésben – a felszerelés megválasztása, a megfelelő reagálás képessége, egyáltalán a felkészültség (például terepismeret), hogy valóban kellemes élményt nyújtson a tekerés.
És itt most távolodjunk is el a közúti közlekedéstől, amely ezeken az oldalakon nem a mi terepünk. Nyergeljünk át az országúti és hegyikerékpárra, dr. Knoll Zsolt traumatológus, ortopéd orvos és sportsebész pedig elmondja, mire kell leginkább figyelni:
„Sisak. Ha nincs rajtunk, koponyasérülést vetít előre. Vegyük például a mountain bike-ot: behúzzuk az első féket az erdőben, és már kész a baj. Hétvégi bringásként nem kell a legdrágábbat megvenni, de a boltban kérjünk segítséget, legyen egy szakértő eladó, aki rápróbálja a fejünkre a megfelelőt.
Fontos, ha a használat során bármilyen sérülési nyomot veszünk észre rajta, le kell cserélni másikra, a héjszerkezete ugyanis csak komplexen ad teljes védelmet – ha egyetlen borda is megsérül, az egész sérül.
De a napfény is kikezdi, kimutatták, hogy két év után ötven százalékkal is csökkenhet a sisak védelmi hatékonysága.”
Knoll doktor arra is kitért, hogy ha a család útra kel, sokszor csak apuka fején látni sisakot, mondván, anyuka úgyis „csak” főz, a gyerek meg „csak” gyerek. Pedig igenis legyen rajtuk fejvédő, amit az is indokol, hogy a gyermek koponyasérülése sokkal veszélyesebb, mint a felnőtté. A kicsik sisakjai öt-hat évig is szolgálhatnak oly módon, hogy bár a héjszerkezet ugyanaz, a vastagabb szivacs később felváltható vékonyabbal a tépőzárnak köszönhetően. Ajánlatos, hogy a szemüveg és a fejfedő között legfeljebb két centi legyen a távolság, különben a hátracsapódó sisak nem véd meg a homloksérüléstől.
A bűvös geometria
A kerékpározás okozta esetleges egészségügyi ártalmak kiküszöbölhetők az ideális biciklibeállítással. A kulcsszó a geometria. Vagyis biomechanikai elvek alapján egyénre szabottan beállítható a nyeregvázcső- és felsőcsőhossz, a nyereg- és kormánymagasság, a stucnihossz, ez mind lehetővé teszi, hogy tényleg jólessen a tekerés – ellenkező esetben húsz kilométert kerekezve is kényelmetlenül érezhetjük magunkat. Budapesten több labor is vállalja a geometriai beállítást.
„Ami a szemüveget illeti, nemcsak a napfény és az UV-sugarak ellen véd, hanem például országúti kerékpározásnál a bogaraktól, mountain bike-ozásnál az erdőben tekerve a becsapódó faágaktól is. És akkor a kesztyű… Esésnél csökkenti a kéztőcsonttörés esélyét, a hámsérüléstől is megóv, ugyanakkor tudni kell bukni is. Nem mindegy, hogyan támasztok ki, meg kell próbálni kigördülni, úgy fordulni, hogy a hát tompítsa az esést, és ne sérüljön a vállízület, a kulcscsont. A térdet úgy tudjuk védeni, ha behúzzuk a kerékpárvázhoz. A kerékpároscipő pedig óv a lábfejsérüléstől, és olyan stoplirendszere – a hegyi kerékpárnál SPD, az országútinál például Look – legyen, hogy ki lehessen »szállni« belőle az esésnél.”
Természetesen kulcsfontosságú a ruhaválasztás, noha országúton bukva nem lehet elkerülni, hogy ráégjen a testre a nejlonanyag. A lényeg, úgy kell felkészülni, mint egy szörfösnek. Mert bár süt a nap, klassz az idő, a szél miatt lehűlünk, vagyis lecsökken a test maghőmérséklete. Éppen ezért rétegesen kell öltözni. Legyen rajtunk vékony overall, bármikor le- és felvehető esőkabát, hidegben hosszú nadrág, tizenöt foktól rövid nadrág.
„Probléma lehet – folytatja dr. Knoll Zsolt –, amikor a családfő elhatározza, hogy elkerekeznek, mondjuk, Szentendrére a gyerekekkel együtt. Van bicikli, kesztyű, miegymás, de Budakalásznál felmelegednek a srácok. Lényeges, hogy tizenöt-húsz percenként egy-másfél deci folyadékot adjunk nekik, meg egy szelet csoki sem árt, különben dezorientált lesz a mozgásuk. Folyadék és cukorpótlás! Ezt kell szem előtt tartani. A gyereket és anyucit túl kell etetni, hogy apuci Szentendrén nyugodtan sörözhessen…”
Ami a szilárd táplálékot illeti, mindenkinek a legjobb és legegyszerűbb a csoki és a banán. A folyadékpótlásnál pedig nyolcvan százalék a víz és húsz százalék az ionok és a cukor bevitele. Az izotóniás italokat nem kell erőltetni, mert végeredményben azok is folyadékot vonnak el.
A napsütésről már szó esett, az esőről azonban még nem. Nos, az eleredő eső elsősorban az országúti kerékpárosokra jelent nagy veszélyt, mert – ahogy Knoll doktor fogalmaz – tíz-húsz percre korcsolyapályává változtatja az aszfaltot, amely sima felületű gumin gurulva a megtestesült életveszély. Utána a csapadék fokozatosan feloldja a nyálkát, és már nyugodtan lehet hajtani. A hegyikerékpárosokat ilyenkor „csak” a sár veszélyezteti.
„Aranyszabály, hogy se erdőbe, se a hegyekbe ne menjünk egyedül! – figyelmeztet befejezésül dr. Knoll Zsolt. – Ha nagyobb baj történik, a társunk mentőt hívhat, például fejsérülés, agyrázkódás esetén el tudja mondani, mi történt. Vagyis a kerékpársport csapatsport, csakúgy, mint a síelés.”
(Megjelent a Bringázás magazinban 2017-ben.)
Tipikus sérülések
Zúzódások: Esésnél gyakorlatilag kikerülhetetlen a lágyrészsérülés, amelynek ellenszere a jó ruházat, a jó kesztyű és a jó nadrág.
Lábszársérülés: Elsősorban a térdkalács „kínálja magát”. Bukásnál eltörhet, pusztán gipszeléssel vagy műtéttel is öt hét után felgyógyul a sérült.
Kulcscsonttörés: Az operáció során felhelyeznek egy titán rudat, amely belülről sínezi a csontot. Mintegy két hónap után lehet újra kerékpározni.
Agyrázkódás: Veszélyes, nagyon komolyan kell venni. Irány a kórház, hogy egy neurológus kivizsgálhassa, mert agyödéma keletkezhet, beékelődhet a nyúltvelő, ami négy-öt óra múlva halálhoz vezethet.
Karsérülés: Az alkarban az orsócsont is eltörhet, ha amolyan „bevállalósan” az ember kiteszi a kezét az esésnél (azért kell kigördülni, hogy a hátunk tompítson, ne a kéz). Jól gyógyítható.
