A Magas-Tátra a Kárpátok legmagasabb hegyvonulata, egyben a világ legkisebb magashegysége a Tátra keleti részén, Szlovákia és Lengyelország határán. Legmagasabb csúcsa a 2655 méter magasan lévő Gerlachfalvi-csúcs. A hegység teljes területe védett nemzeti park, egyes részei a turisták elől el vannak zárva, s mint minden magaslaton, a baj megelőzése érdekében a Magas-Tátrában is fokozott figyelem és felkészültség szükséges – még a kijelölt útvonalakon is.
Szakértők általában előző este, a szél erősségéből, illetve irányváltoztatásából már megállapítják, milyen időjárás-változásra lehet számítani a következő nap.
Esőzés vagy havazás jöhet, ha a felhőzet többszínű és többrétegű, a felhők sötétszürkén gomolyognak, tornyosulnak, továbbá a páradús levegőben portölcsérek keletkeznek, míg az esetleges tiszta égbolton a csillagok erőteljesen ragyognak, a távoli hangok is jól hallhatók, illetve ha a napközben képződő gomolyfelhők estére sem oszlanak el.
A Magas-Tátrában számtalan nyereg, hágó, tengerszem elérhető a kijelölt turistaútvonalakon is, s persze rengeteg a sípálya, amelyen a szolgáltató szavatolja a biztonságunkat. Természetesen lehetőség van hegyet mászni, illetve nem kijelölt pályán síelni, ebben az esetben azonban kizárólag saját tudásunkra hagyatkozhatunk, amely az életünket mentheti meg.
„Közhelyesnek hangzik, de a szabályokat a hegyek hozzák, az ember csak vendég a magasban, és az élményszerzésen túl szó szerint a túlélés a tét – kezdte Szlankó Zoltán, a Magyar Hegymászó Oktatók Egyesületének alpesi oktatója. – Ugyanakkor a túlélés érdekében a szabályokat muszáj néha áthágni. Alázat és tisztelet szükséges, és nem árt az egészséges félelem, mert egy apró hiba is súlyos következményekkel járhat.”
Szlankó Zoltán (balra) alpesi oktató is vallja, a tisztelet elengedhetetlen a heggyel szemben
A kijelölt pályától eltérő terepen a legnagyobb veszélyt a lavina jelenti, amelyből akár kisebb, húsz-harminc méteres is életet követelhet. Népszerűbb, forgalmasabb területen lavinakutató állomások adják ki a figyelmeztetést. Mivel azonban folyamatosan változó környezetről beszélünk, az előrejelzés pontosságában sohasem lehetünk biztosak.
A hóprofilhoz ásnunk kell
A hóprofil elkészítése időigényes ugyan, de ha nyílt terepen szeretnénk átkelni, s nem bízunk az előrejelzésben, akkor – szem előtt tartva félelmünket – fontos időt szakítani rá. A profil elkészítését egy ásóval kezdjük, és amilyen mélyre csak lehet, muszáj lejutnunk, akár a kőzetig is. Az adott réteg szerkezetéből, a hó összetételéből kikövetkeztethető, hogy milyen időjárás uralkodott a térségben a közelmúltban, sőt akár a tél elején. Ha a kiemelt hótömbben kevesebb mint egy méter mélységben két réteg könnyedén elcsúszik egymáson, biztosak lehetünk a lavinaveszélyben.
„Éppen ezért lehetőség szerint minden túra már az otthoni felkészüléssel kezdődik. Ajánlatos jóval a túra előtt tanulmányozni az adott magaslat időjárási helyzetét, a napsütéses órák számát, a szél irányát, a csapadékok fajtáját, illetve mennyiségét. Egy behavazott déli fekvésű lejtőre öngyilkosság túrát szervezni, ha napközben állandóan süt a nap. Növeli a biztonságunkat, ha a helyszínen készítünk egy hóprofilt. Ebben a rétegvizsgálatban láthatjuk, vannak-e rétegek, amelyek elcsúszhatnak egymáson.”
A legfontosabb szabály, hogy sose menjünk egyedül túrázni, s lavinaveszélyes lejtőn kizárólag egy ember mozoghat, mert baj esetén könnyebb a kutatás. Lehetőleg ne álljunk meg pihenni sem.
Lavinaveszélyes lejtőn kizárólag egy ember mozogjon, s lehetőleg minél gyorsabban
„Minden magasabb hegyen kötelező felszerelés a jeladó, amely speciális frekvencián elemmel, több napon keresztül működik. A túra előtt, de leginkább a veszélyes szakaszhoz érve adásra állított készülék negyvenméteres sugarú körben sugározza a jelet, akár a hó alól is. Mentésnél a jeladó vételre állásával meghatározható a bajba jutott társ helyzete, illetve egy két-három méter hosszú, kinyitható alumínium rúd, vagyis a szonda segítségével kideríthetjük a mélységet. Szükséges még hólapát, hogy kiáshassuk társunkat. Nem kötelező felszerelés, de ajánlatos a jégcsákány, illetve a különleges légzsákkal ellátott hátizsák is, amely megakadályozza, hogy a lavina alá kerüljünk.”
Aktiválásával e különleges hátizsák meggátolja, hogy a lavina maga alá temessen bennünket
Nem csupán lavinától tarthatunk a hegyen, ezért a túraoktatók a téli-nyári technikai tanfolyamon egyebek mellett a biztonság- és mászástechnikával, a több kötélhosszas mászással vagy a magashegyi sziklák tulajdonságaival is megismertetnek.
„Először a nyári tanfolyamot fontos elvégezni, mert a téli időjárás és hideg külön felkészülést igényel. Egyébként mindkét tanfolyam egyhetes intenzív oktatás, könnyű terepen, kiépített mászóiskolákban, standmegépítési technikákkal kiegészítve. Utóbbi az a biztosítási pont, amelynél kötelek segítségével stabilan megtartható egy mélybe zuhanó emberi test is. Téli közlekedésünk a hegyen elsősorban a nyári felkészülésnek köszönhető, ezért is szükséges először utóbbit elsajátítanunk. Ugyanakkor ez is csupán egy alaptanfolyam, amely nem elegendő az önálló közlekedésre a hegyen, ezért az első saját szervezésű mászóutaknál nem árt egy tapasztalt társ.”
A Magas-Tátrában a téli időszakban jégmászásra is van lehetőség. A rengeteg hóból nyáron is marad, az olvadó hó lecsurgó vizei télen visszafagynak, és több méter átmérőjű jégcsapot is megmászhatunk. Előtte azonban szintén alapos vizsgálatnak kell alávetni a területet. Ekkor is szükségesek kötelező és ajánlott felszerelések, többek között a védőszemüveg, mert csákányozás közben a jég az extrém hidegben üvegként törik, s könnyen sérülést okozhat. Felszerelésünket egészítsük ki a bakancsra erősíthető hágóvassal, szerszámokkal, csákánnyal, esetleg jégfejszékkel, illetve fogazott jégcsavarokkal. A jégfal feletti perem azonban hógyűjtő terület, s ugyancsak lavinaveszélyt jelent.
Szintén kedvelt sport a sítúra, amely a kijelölt pályán kívül űzhető, s amelyhez az imént említett felkészítés, lavinatudomány, hótan, időjáráselemző képesség, valamint kimagasló sítudás is elengedhetetlen.
(Megjelent a Terepsportok magazinban 2018-ban.)
Felgyülemlő feszültség
Szakértők nem kizárólag a hó minőségét vizsgálják, hanem a hópelyhek szerkezetét is, és nem mindegy az sem, mennyi a hó nedvességtartalma. Az egyszerű formájú, tű vagy oszlop alakzatú pelyhek fokozott lavinaveszélyt jelentenek, míg a térbeli alakzatú – kristályforma – pelyhek erősebben kapaszkodnak a lejtőn. Ugyanakkor a napsütés, a szél, illetve a hőmérsékletemelkedés hatására a kristályszerkezet elveszíti összetartó erejét, plusz a lejtőn a hótakaró alatt felgyülemlő feszültség megszűnik, a hó súlyát már nem bírja tartani a hegy, és a hó lezúdul. Egy 60 fok feletti lejtésű hegyoldalban hóeséskor szinte azonnal megindul a hó, míg a 25 és 55 fokos alpesi területen nagy mennyiség gyűlhet fel, ezért itt alakulhatnak ki nagyobb lavinák. Legtöbben ilyen meredekségnél szeretnek kirándulni, ezért itt a leggyakoribbak a balesetek. A hó megindulhat a saját súlyától (ezek a spontán lavinák), de kiválthatja kőhullás, állat vagy akár egy hanghullám is.
