Egy vallomással kell kezdenem: több mint tíz év után szembesültem azzal, hogy életem első és eddigi egyetlen vízitúráját nem teljesítettem túl szakszerűen, sőt már a felkészülés során követtem el hibákat. Ennek ellenére problémamentesen letudtam a távot, ami nem jelenti azt, hogy ez a követendő példa, sőt egy kis odafigyelésből még nem lehet baj. Anno kiderült, hogy csak sodrással nem lehet sehová eljutni, az átbulizott esték után is muszáj evezni, továbbá, hogy a sátor felverése nem is olyan bonyolult. Összességében persze hatalmas élményt jelentett az a másfél évtizeddel ezelőtti hat nap.
A Magyar Természetjáró Szövetség vízitúraszakágától Malárik Attila volt segítségünkre abban, hogy alaposabban eligazodjuk a vízitúrák világában.
„Az első kérdés, hogy mennyire tud evezni az illető – mondta Malárik Attila. – Ha egyáltalán nem, az első alkalmakkor érdemes rutinos emberek társaságában nekivágni a víznek. Vannak vízitúrát szervező cégek, egyesületek, érdemes hozzájuk fordulni. Aki csak ki akarja próbálni a vízitúrázást, annak legegyszerűbb, ha túravezetővel meghirdetett, szervezett útra megy. A túravezető tudását kezdetben nem érdemes mellőzni.”
Ha amatőrként vágunk neki a túrázásnak, előbb meg kell tanulni, hová lépünk a hajóban, hogyan kell egyszerre mozdulni a többiekkel, hogyan kell fogni a lapátot, csak utána jöhet a feladat, hogy a kezdőből kormányos váljon, és képes legyen az önálló közlekedésre.
Meg kell ismerni a szabályokat is. A nagyhajókra (személyhajók, teherhajók) más szabályok vonatkoznak, az evezősökkel szemben elsőbbségük van. Evezősök között tavakon érvényes a jobbkéz-szabály is, míg ha egy folyón találkozik két vízitúrázó, az mehet a part mellett, aki az áramlással ellentétes irányban halad.
Ha már az áramlást említettük, a folyókon is csak bizonyos mértékben hagyatkozhatunk rá. Bár nem mindig garantál kellő tempót, mindenesetre könnyebb lefelé haladni. A tavakon minden méterért meg kell küzdeni, viszont a víz gyorsabban melegszik, és nem alakulhat ki veszélyes helyzet a különböző áramlások miatt – a viharokra, a viharjelzésekre azonban muszáj odafigyelni.
Napi átlagban óránként három megtett kilométerrel és öt-hat óra evezéssel lehet számolni egy-egy túrán.
Ez persze folyón, illetve jobb edzettségi állapotban lehet több is, akár a Duna természeti védelem alatt álló szakaszain érvényben lévő öt km/órás sebességkorlátot is túl lehet szárnyalni, szóval tizenöt-húsz kilométerrel simán lehet számolni egy-egy napra. Ennyit egy kezdő is bír evezni, még ha fel is kell készülnie rá, hogy utána majd mindene fáj az izomláztól.
De az élmény mindenért kárpótolja.
Mentőmellény: jól úszóknak is!
Elsőre talán meglepő lehet, de úszástudás nélkül is nekivághatunk egy vízitúrának. Ebben az esetben kötelező a mentőmellény viselése. Ha hosszú távon tervezünk a vízitúrákkal, célszerű saját mentőmellényt beszereznünk. Előfordulhatnak váratlan helyzetek, hogy akkor is ésszerű felvenni, ha tudunk úszni. Fontos, hogy ne csak biztonságban érezzük magunkat a vízen, hanem valóban biztonságban is legyünk. Persze ha jól úszunk, szinte bármikor csobbanhatunk egyet útközben, ami remek felfrissülést és plusz kikapcsolódást jelent.
Izgalmas kis folyók
Kezdőknek a Tisza középső szakasza tökéletes terep. Lassú, nyugodt víz, ahogy a Ráckevei-Duna, az Öreg-Túr felső szakasza, a Körös és a Tisza-tó vagy éppen a Velencei-tó is. Szintén ajánlott szakasz a Dunakanyar – igaz, a Dunán a nagyhajókkal, motoros jachtokkal már vigyázni kell. Rutintalan evezősöknek mindenképpen a nyugodt vizek ajánlatosak, amelyeken néhány órás túrán is kipróbálhatjuk magunkat, és ha minden flottul ment, jöhetnek a nagyobb kihívások. Általános megfigyelés, hogy a kisebb folyók izgalmasak, sok természeti szépséget rejtenek, de több veszélyt is. Ilyen „kaland” lehet az Ipoly, a Hernád, a Rába és a Dráva, bár ez utóbbinál engedély kell az evezéshez.
Hordó a hajóban
Régen egyszerű, hovatovább klasszikus túrafelszerelés volt a kenu, műanyag hordó páros, utóbbiból időnként még az előző télre eltett savanyúság illata is felcsaphatott.
Manapság már akadnak praktikusabb megoldások is. A hordó ugyan elnyűhetetlen, de vehetünk különböző méretű vízmentes zsákot is – kétliterestől nyolcvanliteresig. Így sokkal könnyebb a rekeszek nagyságának megfelelően a felszereléseinket a hajóban tárolni. A ritkán (évente egy-kétszer) túrázók inkább béreljék a felszerelést, úgy költséghatékonyabb.
Nagy szerencsével 40-60 ezer forintért már lehet használt hajót venni, de általában a kajakok ára 80-90 ezer, a kenuké 120 ezer forinttól kezdődik, a határ a csillagos ég. A karbonkenu, a szétszedhető és hátizsákként is hordozható kajak vagy a törhetetlen kenu és kajak ára ennek a sokszorosa is lehet. A hajó és a hordó/zsák mellett kötelező túrafelszerelés a hálózsák, derékalj, sátor, zseblámpa, illetve ha valaki főzni akar magára, a főzőfelszerelés, bogrács.
Ami a ruházatot illeti: a napszúrás megelőzésére nagyon kell ügyelni, ezért világos, fejet, tarkót, fület védő kalapot, hosszú ujjú, ruhát viseljünk, illetve fogyasszunk sok folyadékot (minimum három litert naponta). Gondoljunk a nem kívánt „csobbanásra” is, legyen nálunk száraz váltóruha.
(Megjelent a Túrázás magazinban, 2016-ban.)
