Manapság egyre többen bízzák magukat a technika vívmányaira túrázás közben. A legtöbb okostelefon és okosóra rendelkezik beépített GPS-szel, a megfelelő alkalmazások pedig képesek rá, hogy menet közben folyamatosan mutassák a célhoz vezető útvonalat. A navigáláshoz létezik azonban hagyományos módszer is, mindössze az adott tájegység papír alapú térképe és egy tájoló kell hozzá. Előbbit szinte bármelyik áruházban, könyvesboltban, esetleg újságosnál beszerezhetjük, mindössze arra figyeljünk, hogy minél újabb kiadást válasszunk, ugyanis a turistaútvonalak és különböző jelzések az évek múlásával könnyen változhatnak. Utóbbit nem árt bemutatni kissé.
A tájoló lényegében nem más, mint egy továbbfejlesztett iránytű, amely sokkal többre képes a világtájak meghatározásánál. Használatával biztosak lehetünk benne, hogy mindig elérjük célunkat.
Leggyakoribb típusa az úgynevezett laptájoló, amelynek alapja egy átlátszó, műanyag téglalap. Ezen helyezkedik el egy forgatható, folyadékkal töltött szelence, amely tartalmazza magát az iránytűt. A folyadék szerepe, hogy csillapítsa a mágneses tű lengését, ezáltal gyorsítsa annak irányba állását. A tájoló lapjának többi része egy általában pirossal jelölt iránynyilat, segédvonalakat és akár nagyítót is tartalmaz. Működése egyszerű, az erre szolgáló nemzetközi módszer neve: Silva 1-2-3.
Első lépésként hajtsuk szét térképünket és tegyük magunk elé. Jelöljük be aktuális pozíciónkat, majd a célt, ahová el szeretnénk jutni. A két pontot kössük össze, a vonalra fektessük rá a tájolót hosszabbik oldalával úgy, hogy a tájolón levő iránynyíl a cél irányába mutasson. Második lépésként forgassuk a szelencét addig, amíg a benne található iránytű sötétebb (északra mutató) fele és a szelence alján lévő vonalak (hárfa) egy irányba nem mutatnak a térképen jelölt északi iránnyal. Mivel a tájoló irányszöget is mér, ezzel a módszerrel rögzítjük a kívánt haladási irányt. Végső lépésként vegyük kezünkbe a tájolót, figyeljünk rá, hogy lehetőleg továbbra is vízszintesen tartsuk. Szép lassan forogjunk saját tengelyünk körül addig, amíg az iránytű sötét fele és a tájoló alapján levő iránynyíl egy irányba nem mutat. Nézzünk ki egy tereptárgyat az adott irányban, sétáljunk oda, majd addig ismételjük az utolsó lépést, amíg célt nem érünk.
A tájoló működésének elsajátítása kis gyakorlással gyerekjáték, ezért ha sokat járjuk a természetet, érdemes rászánnunk a szükséges időt.
Túrázás közben természetesen nem kötelező állandóan a kezünk ügyében tartani, de ha elbizonytalanodnánk, segítségével bármikor könnyen irányba állhatunk.
(Megjelent a Nemzeti Sport Kihívás mellékletében 2018 augusztusában.)
Számít a minőség
Tájolót túraboltokban és nagyobb sportáruházakban egészen biztosan találunk, a legtöbb helyen akár ezer forint alatt is beszerezhetünk egyet. Általában az olcsóbb darabok működésére sincs panasz, ha azonban hosszabb távra tervezünk, érdemes lehet a minőséget választani. A tájolók főbb problémái, hogy idővel elmágneseződnek, így nem mutatják a jó irányt, a sok használattól kiakad a tű, esetleg a szelencében buborékok keletkeznek, amelyek zavarják a működést. A jobb tájolók olyan anyagból készülnek, amelyek a felsorolt hibalehetőségeket igyekeznek kiküszöbölni, így kicsit több pénzért várhatóan sokkal tovább lesznek működőképesek, megbízhatóak.
