A kerékpársport egyik válfaja a terepbringázás, amely szintén gyűjtőnév, ugyanis számos szakág létezik. Parti András a hazai hegyikerékpározás legjobbja, a legutóbbi három olimpián egyedüliként képviselte Magyarországot, Pekingben 23., Rióban 24. helyen végzett, míg Londonban egy bukást követően a kórházban kötött ki.
„Valójában későn kezdtem a kerékpározást, nem ritka ugyanis, hogy tízéves gyerekek már versenyeznek – kezdte Parti András. – Ennyire fiatalon felesleges specializálódni, mert sokkal lényegesebb szempont, hogy kialakuljon a megfelelő mozgáskoordináció. Érdemes minél több szakágat kipróbálni, s a legmegfelelőbbet ráérünk tizenöt év felett gyakorolni. Gyerekkoromban Soroksáron laktam, rengeteget kerékpároztam, majd Nagykovácsiban elindultam életem első versenyén.
Fogalmam sem volt a kategóriákról, a különböző bringák felszereléséről, az én szegényes kerékpáromon még teleszkóp sem volt, nem is végeztem jó helyen.
Édesanyám nem engedhette meg, hogy komolyabb biciklit vegyünk, viszont motivált, hogy a gyengébb kerékpárral is megszorongassam a jobbakat.”
A felszerelés persze így sem olcsó. Érdemes használt bringával kezdeni a hegyikerékpározás tanulását, vagyis százezer forint körüli összegnél többet nem érdemes költeni a gépre. Mivel azonban a bukósisak életet menthet, ebből érdemes a jobb minőségűt megvásárolni, ami tízezer forint körüli áron indul. Később, aki a mountain bike-ot választja, a hagyományos kerékpártól szinte teljesen új szerkezetre ül fel.
„Általában ezek a kerékpárok az első teleszkóppal rendelkeznek, de egyre inkább elterjedtek az összteleszkópos modellek is. Eredetileg huszonhat collos kerékmérettel gyártották a versenybringákat, de már ritka, sőt a huszonhét és fél collos is köztes megoldás. Egyre elterjedtebb a huszonkilences méret, amellyel könnyebben lehet gördülni a köveken, egyéb tereptárgyakon. A kerékpár súlypontja alacsonyan van, mert a hajtókartengely lejjebb helyezkedik el a kerékcsapágyakhoz képest, ezáltal biztonságosabban tekerhetünk – igaz, nehezebb az elindulás.”
Általánosságban kijelenthető, a hegyikerékpározás is rengeteget fejlődött az elmúlt években, s ezzel párhuzamosan egyre nehezebb és veszélyesebb pályákat építenek, amely fokozott technikai képzettséget igényel.
„Ebben a sportágban csalni nem nagyon lehet, de a fogaskerekek száma vagy mérete sincs korlátozva. A kerékpár elöl egysebességes, hátul azonban általában tizenegy-tizenkét áttétel is van.
A technikai képzettség legalább annyira fontos, mint a kondíció. Egy-egy mountainbike-verseny másfél órás, ezért a szakértők szerint a világ egyik legnehezebb sportja.
A megfelelő kondícióhoz nem elegendő a rendszeres kerékpáros edzés, a robbanékonyság és állóképesség megszerzéséhez a futás és az úszás is segít, a konditeremben pedig fejlesztjük az erőt és a törzsizomzatot erősítjük.”
Mindezek mellett a hegyikerékpározás sem veszélytelen sport, Parti András a 2012-es londoni olimpián hatalmasat bukott: vélhetően egy nagyobb kövön változtatott irányt a kerékpárja, a földet érést követően elájult, azóta sem emlékszik a baleset körülményeire, később is csak képen látta viszont magát. Ellenben a sérüléseire a fájdalom miatt is emlékezhet: agyi bevérzés, ujjficam és csigolyarepedés – no és három hónapos felépülés.
Hazánkban a terepkerékpározás egy másik válfaja, az enduro szakág is egyre népszerűbb. Olyannyira, hogy 2016-ban az első itthoni versenyt is megrendezték a Mecsekben. Magyarországon nincs hivatásos endurós, valamennyien lelkes hobbisták, ettől függetlenül az állóképesség és a technikai tudás ennél a sportnál is elengedhetetlen. Fás, sziklás, köves vagy meredek terepen három-négy szakaszból álló pályán a legkülönfélébb terepakadályokkal kell megküzdeni.
No, de egyelőre maradjunk a kezdőknél, már csak azért is, mert ha az enduro szakágat választjuk, szintén mélyen a pénztárcánkba kell nyúlnunk.
„Egy egyszerűbb kerékpár százezer forintba, de inkább többe kerül – kezdte Czimmer Patrik enduroversenyző. – A védőfelszerelés azonban még hangsúlyosabb, mert a sérülés lehetőségét a lehető legalacsonyabb szintre csökkenthetjük.
A tarkó- és állvédő sisak, vagyis a full face, a védőkesztyű, térd- és sípcsontvédő kötelező felszerelés, de némelyik külföldi versenyen a gerincvédő használata is előírás.
A ruházat nem specifikus, vagyis egy egyszerű, kényelmes nadrág, illetve egy izzadságelvezető felső is megteszi.”
Czimmer Patrik szintén amondó, kezdő kerékpáros ne az enduróval kezdje az ismerkedést a sportággal, de később, rendszeres gyakorlással két-három éven belül elindulhatunk versenyen, s akár teljesíthetjük is a pályát.
„Létezik, de egyre inkább háttérbe szorul a downhillverseny, amelynek lényege, hogy a bringások felvonóval mennek a rajtterületre, majd egy gyors, technikás pályán négy-öt perc alatt letekernek a célba. Az enduro teljesen más igénybevételt jelent a szervezetnek, mivel más a kerékpár felépítése, ráadásul a hegy tövétől megadott idő alatt fel kell tekerni a kijelölt pályán, majd a lefelé utat ezredmásodpercre mérik, aztán ismét fel a következő mérőpontig, majd ismét le, és így tovább. Büntető-másodpercek járnak, ha a megadott időben valaki nem ér fel a mérőpontra. Az időtényező mellett fontos szabály, hogy versenyen tilos főalkatrészt cserélni, vagyis olyan kerékpárral kell teljesíteni a távot, amilyennel elkezdtük.”
Czimmer Patrik 2016 nyarán – Tarr Tamással együtt – elindult a Francia-Alpokban, Alp d’ Huez mellett megrendezett downhillversenyen. A megméretés során a selejtezők 2810 méterről indultak, s a technikás, de keskeny szakaszokkal nehezített hegyoldalon 1310 méter szintkülönbséget tettek meg. A legjobb 350 versenyző – köztük a két magyarral – bejutott a döntőbe, ahol már 3330 méter felett indították a tömegversenyt, s a Pic Blanc-gleccseren lezúdulva végül 850 méter magasan értek célba.
(Megjelent a Bringázás kiadványban 2017-ben.)
Full face sisak – a motorosok bukójához hasonlító, a fejet és az állat is védi egyben, szemellenző nélkül kapható. Ára: 20 000–25 000 forint.
Állvédő – a bukósisakhoz csatolható, merevített anyagból készült kiegészítő, amely az állat védi az eséseknél, ütközéseknél. Ára: 15 000–19 000 forint.
Gerincvédő – szintén a motorosoknál, illetve egyre több lovasnál is használt kiegészítő, amely a mellkas résznél tépőzárral erősíthető fel a testre. Ára: 8000–11 000 forint.
Térd- és könyökvédő – párban árusítják, általában együtt a két testrészre, leginkább a felhúzható gumírozott anyagra rögzítik a kemény műanyag védőrészt. Ára: 2500–7500 forint.
Sípcsontvédő – általában a vádlirészen gumírozott anyaggal vagy tépőzárral felerősíthető, a sípcsontot kemény műanyaggal védő eszköz, többféle kiszerelésben. Ára: 3500–9000 forint
