Klein Dáviddal évek óta együtt másznak. Felkészülésük a K2-re különbözött az eddigiektől?
Az eddigiekhez képest még tudatosabb és intenzívebb időszakunk volt. Egy expedíció alatt tíz-tizenöt kilót is veszítünk a súlyunkból, ezért utána regenerálódni kell, majd fokozatosan újraépíteni magunkat. Így volt ez a tavalyi utunkat követően is, már szeptemberben elkezdtük a felkészülést és a szervezőmunkát. Minden évben tanulunk valami újat, hasznos tapasztalatokat szerzünk, így most egy sokkal érettebb és igazán hatékony felkészülés áll mögöttünk.
Az eredeti tervünk a 8027 méter magas Sisapangma volt, de így pluszhónapokat is nyertünk, amit a felkészülésre fordíthattunk.
Hogyan zajlott pontosan a felkészülés?
Idén háromszor voltunk Mátraházán edzőtáborozni, ahol egy héten át napi háromszor tréningeztünk egy profi edző irányításával. Természetesen ezen kívül is mindennapi feladatot jelent a fizikai felkészülés. Volt alapozó időszak, amely után fokozatosan növeltük a munkát, vannak erőnléti és állóképességi tréningek, amelyek némileg hasonlítanak egy élsportoló felkészüléséhez, de mi Dáviddal mindig így állunk hozzá – fontos a szisztematikusság. Bevallom, volt olyan év, amikor felvetődött bennem, vajon bírom-e a felkészülési időszakot. Persze vannak krízispontok, de ez is hozzátartozik a határaink feszegetéséhez – csak a hétköznapokban. Fontos a komfortzónánk elhagyása a felkészülés során is.
Melyik útvonalon próbálkoznak?
Van előzetes helyismeretünk, mivel mindketten jártunk már a K2-n, kétezertizenhatban ráadásul együtt. Felvetődött a Cesen-út is mint lehetőség, de a legvalószínűbb, hogy a normál útvonalon, az Abruzzi-gerincen megyünk.
Változtatnak a stratégián?
Nem, gyakorlatilag ugyanaz lesz, mint három évvel korábban. Akkor ugyanis nem ezzel volt a baj, mert az akklimatizációt szem előtt tartva jól kidolgozott tervünk volt. Akkor az hiúsította meg a csúcsmászás lehetőségét, hogy egy hatalmas lavina elvitte a hármas tábort és az addig kiépített útvonal jelentős részét. Egyébként éppen ettől a hármas tábortól tartok kissé, de azóta beszéltünk ismerős mászókkal, akik tavaly jártak ott, és állítólag találtak egy biztonságosabb, védettebb területet. Reméljük, tényleg így van.
Suhajda Szilárd a Gasherbrumon is próbálkozott. Fotó: Kalifa
A magashegyi táborokat hatezer, hatezer-hétszáz és hétezer-négyszáz méteren állítjuk fel, és a tervek szerint nem sokkal nyolcezer alatt is eltöltünk egy éjszakát a négyes táborban is.
Idén miért a K2-re esett a választásuk?
Tavaly Dávid a Sisapangmán próbálkozott, és mivel nem sikerült, szeretett volna velem visszamenni és újra nekivágni, de amikor engedélyért folyamodtunk, a kínai hatóságok úgy döntöttek, nem lesz tavaszi mászószezon a Sisapangmán. Így másik hegyet kellett választanunk. Mivel céljaink között van a Himalája Koronája-program teljesítése, logikus döntés volt, hogy a magyarok által még meg nem mászott K2-re megyünk.
Ön kétezertizenötben és kétezertizenhatban is járt a K2-nél. Milyen emlékei vannak?
Már kétezertizennégyben nagy hatással volt rám, amikor a szomszédos Broad Peaket másztam meg, és „díszpáholyból” figyelhettem a K2-t. Egy évvel később szinte eufórikus állapotban kezdtem felfelé mászni, nagyon izgatott voltam. Ez a várakozás most is megvan, de van bennem félelem is, ami nem is baj, hiszen tisztában vagyunk vele, mekkora kockázatot rejt a hegy.
Nagyon sok munkát fektettünk bele, ki vagyunk éhezve a sikerre. Rendszeresen vizualizáljuk a mászást és a legkülönfélébb helyzeteket, minden lehetőséget megbeszélünk újra és újra.
Van olyan tapasztalat, amelyet hasznosíthatnak az előző próbálkozásaikból?
Gyakorlatilag mindent. Bár nem tudhatjuk, az idén milyen formában lesz, de ismerjük az alaptábor és az előretolt alaptábor közötti gleccsert, tudjuk, mikor érdemes rajta elindulni, van helyismeretünk, és tudjuk, mikor lehet spórolni akár egy napot is, ami sokat számíthat. A tapasztalat azért is fontos, mert védett sátorhelyet kell találnunk a kettes és a hármas táborban. Ismerjük a House-kéményt, a Fekete Piramis tagolt sziklafalát, a mix szakaszokat, jól tudjuk beosztani az időt és a vízkészletet. A harmadik tábor felett viszont még nem jártunk.
Mi a helyzet a hírhedt Palacknyakkal?
Az útvonal tulajdonképpeni kulcshelye. Ez a rész nyolcezer-háromszáz méter körül fekszik, egy extrém magasságban lévő, néhol nyolcvanfokos meredekségű jégkuloár. Fölötte egy jégfal tornyosul, amelynek a tövében kell balra traverzálni.
Ha itt valami leszakad, minden a kuloárba, tehát éppen az útvonalra omlik. Senki sem akar szerencsétlenül időzíteni…
Hogyan terveznek az expedícióval?
A csúcsmászásra legkorábban július második felében kerülhet sor, de terveink szerint addig maradunk, ameddig szükséges. A visszafelé szóló jegyünk augusztus tizedikére szól, de ha indokolt, hajlandóak vagyunk meghosszabbítani az ott tartózkodásunkat.
Milyen expedíciók lesznek még önökön kívül az alaptáborban?
Lesznek ismerős arcok, mert népes csapat gyűlik össze a világ minden tájáról. Az biztos, hogy a kereskedelmi expedíciók mellett lesznek olyan kompetens mászók is, akikkel együttműködhetünk az útvonal kiépítésében.
(Megjelent a Nemzeti Sport Csupasport mellékletében 2019 júniusában.)
Eddig kétszer volt a K2-n
Suhajda Szilárd eddig kétszer próbálkozott a K2 megmászásával. Először 2015-ben, amikor expedíciós társával, Varga Csabával két éjszakát töltöttek a 7400 méteren lévő hármas táborban, de az időjárás és lavinaveszély miatt vissza kellett fordulniuk. A következő évben Klein Dáviddal utazott a hegyhez, akivel csaknem hétezer méterig jutottak, de a veszélyessé váló hóviszonyok és a hármas tábort elsöprő óriási lavina miatt a többi expedícióval együtt a visszavonulás mellett döntöttek. Suhajda Szilárd társaival mindkétszer a klasszikus Abruzzi-útvonalon próbálkozott feljutni.
