Idén a nyolcezres Sisapangmára indul, pedig az elmúlt évig alig hallottunk önről. Ennek mi az oka?
Sokáig önerőből másztam, sőt, ma is inkább hobbimászóként tekintek magamra, és sosem tartottam fontosnak, hogy erről mások is tudjanak, pláne számon tartsák. De az Alpok valamennyi négyezresének megmászása után tovább akartam lépni, és ennek egyenes következménye volt, hogy ki akartam próbálni magam egy hétezresen, ami újabb lépés a nyolcezresek világa felé. Így jutottam el a Pamírba. Végigjártam a fokozatokat, és úgy érzem, most már nyugodtan mehetek a Himalájába.
Vonzza a nyolcezresek világa?
Régi álmom, hogy eljussak egy nyolcezresre, és ebből azért lett most a 8027 méteres Sisapangma, mert az 1987-es, legelső magyar nyolcezres expedíció is sikeres volt ugyan, de csak a központi csúcsig jutott, így a hegy főcsúcsán még nem álltak magyarok, bár erről még mindig folyik a vita. Én viszont lehetőséget kaptam arra, hogy megcsináljam, és élni is szeretnék vele.
Igaz, hogy éveket töltött a francia idegenlégióban?
Fiatalság, bolondság. Húszévesen döntöttem úgy, hogy belépek az idegenlégióba, 1995 és 1998 között három és fél évet töltöttem ott, utána hazajöttem.
Később még visszatértem Franciaországba, mert a nyelvtudásom adva volt, ami a munkavégzés szempontjából sokat számított. Összesen nyolc évet éltem kint.
Sokáig nem mászott hegyeket. Mikor és hogyan kezdte?
Amikor 2010-ben újra kiutaztam Franciaországba, a munkám miatt a Genfi-tóhoz kellett mennem, és amikor kiszálltam az autóból, megláttam a környező hegyeket. Valami olyasmit éreztem akkor, hogy igen, megérkeztem. Igaz, akkor még nem volt meg az a fajta varázs, mint két év múlva, amikor Erőss Zsolttal feljutottam a Kilimandzsáróra Afrikában, ami már majdnem hatezer méter magas. Ez 2012-ben történt, akkor váltottam életmódot, s a hegyek felé fordultam.
A cél: a Sisapangma
Mekkora hatással volt önre Erőss Zsolt?
Sokat beszélgettünk akkor, aki ismerte és találkozott vele, érezte azt az elképesztő energiát és a hegyek szeretetét, ami sugárzott belőle. Megfogott, ebből az energiából nekem is adott egy kicsit, és elültette bennem az alpinizmus csíráját. Egyébként az említett életmódváltásban nagy hatással volt rám az egyik barátom is, aki szintén ott volt velem a Kilimandzsárón, és akivel később többek között a Mont Blanc-t és a Matterhornt is megmásztam. Sőt, 2014-ben a Lenin-csúcsra is együtt mentünk volna, de őt később sajnos baleset érte.
Az alpinista technikákat hol tanulta meg?
Igyekeztem a hegyek között megszerezni a szükséges tapasztalatot. Tizenkétszer másztam meg a Mont Blanc-t vagy öt-hat irányból, és a nyolcvankét négyezresből sokra egyedül jutottam fel. Magamtól tanultam meg sok mindent. Igaz, beiratkoztam egy francia hegymászóklubba, ahol viszont nem végeztem el a klasszikus hegymászóiskolát, így azért csiszolnom kell még néhány dolgon. De sok emberrel megismerkedtem, akiktől rengeteget tanultam, a csomóktól kezdve a kötéltechnikán át a biztosításig.
Tavaly feljutott a Lenin-csúcsra. Az egykori Szovjetunió öt hétezresének megmászásával járó Hópárduc-cím nem érdekli?
Miért ne? Ez is érdekel, és benne is van a pakliban, hogy egyszer megcsinálom, de kemény kihívás. Ott van például a 7439 méter magas Pobeda, a Győzelem-csúcs, ami elég fogcsikorgatós hegy, és semmivel sem könnyebb megmászni, mint, mondjuk, egy kisebb nyolcezrest. Vannak olyan barátaim, akiket szintén érdekel a cím, amely még mindig hatalmas elismerés, és közülük többen meg is másztak már az öt csúcsból hármat-négyet.
A legkisebb nyolcezresre, a Sisapangmára egyedül megy. Jobban szeret egyedül mászni, mint csapatban?
Sokat másztam egyedül az Alpokban, a Lenin-csúcsra is így mentem fel, és ha úgy adódik, most is elindulok egyedül bárhová, de bevallom, egyre inkább szeretek társakkal mászni.
Milyen tervei vannak a hegyekben?
Mint minden hegymászó, én is állandóan tervezgetek, de ez a Sisapangma-projekt most olyan nagy lehetőség nekem, hogy csak erre koncentrálok. Meg persze arra, hogy előtte jussunk fel a Lenin-csúcsra csapattársammal, Héjja Bálinttal, aki első magyarként szeretne lesíelni onnan. De utána csak a Sisapangmára szeretnék koncentrálni. Ha ez sikerül, az mászókarrierem eddigi csúcspontja lenne, amit nehéz fokozni. Igaz, a nyolcezresek világába csak most lépek be, de hogy ezt folytatni tudjam, ahhoz kell a biztos, nyugodt családi háttér is.
Van már egy tizenhat éves fiam, és úgy néz ki, idén a két expedíció között meg is nősülök. Kicsit sietnünk kell, de megoldjuk.
Van a hegymászás mellett olyan hobbija, ami feltölti?
Rengeteget foglalkozom a kutyámmal, Mirage-zsal, aki egyébként volt már velem négyezres csúcson. Régebben sokat ejtőernyőztem, és egy tanfolyam elvégzése után később szívesen siklóernyőznék is. Nagyon tetszik, hogy az ember felmegy a csúcsra, és lerepül onnan. Köztudott, hogy a hegymászóbalesetek nagy része az ereszkedésnél történik – ez tulajdonképpen kiküszöbölhető lenne, ha az ember a csúcson csak belobbantja az ernyőjét, és fél óra múlva már lenn sörözik a faluban. Nem igaz?
(Megjelent a Nemzeti Sport Csupasport mellékletében 2019 júniusában.)
Két expedíció egymás után
Lengyel Ferenc június 29-én indult a Lenin-csúcsra (ma Ibn Szína-csúcs), amelyet tavaly ugyan már megmászott, de ezúttal a Kalifa Alpin Csapat másik tagjának, Héjja Bálintnak segít a helyismeretével, aki le szeretne síelni a 7134 méter magas csúcsról, neki pedig tökéletes akklimatizációs túra lesz. Utána hazajön Magyarországra, és a jelenlegi tervek szerint szeptember elején indul a Sisapangmára, amelynek déli falán szeretne feljutni a legmagasabb pontig, de hogy pontosan melyik mászóúton, az majd a helyszínen derül ki.
