Habár a teljesítménytúrázás jóval lassúbb tempójú szabadidős sport, mint a terepfutás, ugyanúgy igénybe veszi az ember szervezetét. Sőt, abból a szempontból még talán jobban is, hogy aki sétálva teszi meg az adott távot, sokkal több időt tölt testmozgással, mint aki végig fut. Energiaraktáraik folyamatos feltöltéséről tehát a túrázóknak is érdemes gondoskodniuk, így a terepfutók által előszeretettel alkalmazott energiazseléket ők is nyugodtan használhatják. Na de mikor, mennyire sűrűn és milyen mennyiségben érdemes bevinni a szervezetbe?
A válaszhoz először is érdemes tisztában lenni, hogy amikor az ember bármilyen fizikai igénybevétel alatt áll, tegyük fel nagyobb tempóban túrázik, szervezete zsírok és szénhidrátok bontásából állítja elő a kellő energiát. A zsír bontása sokak számára kívánatos, ám lassú folyamat, a gyors megoldás így a szénhidrátok bontása.
Nem véletlen, hogy közvetlenül nagyobb erőpróbák előtt sokan tanácsolják a szénhidrátraktárak feltöltését például tészta alapú ételekkel, de léteznek olyan energiazselék is, amelyeket kifejezetten a túra napján, még a rajt előtt kell elfogyasztani.
Bármennyi szénhidráttal feltöltekezve is indulunk útnak, másfél-két óra alatt jó eséllyel kimerítjük raktárunkat, amit a teljesítmény fenntartásához rendszeresen újra kell töltenünk. Itt jönnek képbe az energiazselék, amelyeket a csomagolásukon feltüntetett információk szerint túra közben kell megenni. Hogy milyen mennyiségben, az egyéntől függ, érdemes szakemberrel egyeztetni a témában. Egy általánosan elterjedt nézet szerint óránként annyi gramm szénhidrátot kell pótolnunk, ahány kilósak vagyunk, tehát ha 70 kilogrammot mutat a mérleg, amikor ráállunk, akkor óránként megközelítőleg 70 gramm szénhidrátot érdemes bevinnünk. Mivel az energiazselék kis mennyiségben is sok szénhidrátot tartalmaznak, ezt kényelmesen megtehetjük, de arra is figyeljünk oda, hogy ne feledkezzünk meg a folyadékpótlásról sem, az elfogyasztott zselét minden alkalommal legalább két nagyobb korty vízzel öblítsük le.
A zselék bevitelének másik kulcsa a rendszeresség. A túra alatt nem fontos végig zselét ennünk, de ha elkezdtük, legyünk következetesek és tartsuk a termék csomagolásán ajánlott tempót.
Jó taktika lehet az is, ha zselét csak a túra második felétől kezdünk el fogyasztani, amikor érezhetően fáradunk, az út első részében hagyományos, általunk nagyon kedvelt és korábbi túrázásaink során már bevált ételekből nyerjük a szükséges energiát.
Milyen ételek azok, amelyek az energiazselékhez hasonlóan sok szénhidrátot tartalmaznak, de természetes alapúak? Többek között az aszalt gyümölcsök, a banán, kovászos kenyér, burgonya, kukorica, de az internetet böngészve is könnyedén találunk a magunk számára tippeket.
(Megjelent a Nemzeti Sport Csupasport mellékletében, 2018 novemberében.)
