Habár a teljesítménytúrázás jóval lassúbb tempójú szabadidős sport, mint a terepfutás, ugyanúgy igénybe veszi az ember szervezetét. Sőt, abból a szempontból még talán jobban is, hogy aki sétálva teszi meg az adott távot, sokkal több időt tölt testmozgással, mint aki végig fut. Energiaraktáraik folyamatos feltöltéséről tehát a túrázóknak is érdemes gondoskodniuk, így a terepfutók által előszeretettel alkalmazott energiazseléket ők is nyugodtan használhatják. Na de mikor, mennyire sűrűn és milyen mennyiségben?
A válaszhoz először is érdemes tisztában lenni, hogy amikor az ember bármilyen fizikai igénybevétel alatt áll, tegyük fel, nagyobb tempóban túrázik, szervezete zsírok és szénhidrátok bontásából állítja elő a kellő energiát. A zsír bontása sokak számára kívánatos, ám lassú folyamat, a gyors megoldás így a szénhidrátok bontása.
Nem véletlen, hogy közvetlenül nagyobb erőpróbák előtt sokan tanácsolják a szénhidrátraktárak feltöltését például tészta alapú ételekkel, de léteznek olyan energiazselék is, amelyeket kifejezetten a túra napján, még a rajt előtt kell elfogyasztani.
Bármennyi szénhidráttal feltöltekezve is indulunk útnak, másfél-két óra alatt jó eséllyel kimerítjük a raktárunkat, amit a teljesítmény fenntartásához rendszeresen újra kell töltenünk. Itt jönnek képbe az energiazselék, amelyeket a csomagolásukon feltüntetett információk szerint túra közben kell megenni. Hogy milyen mennyiségben, az egyéntől függ, érdemes szakemberrel egyeztetni a témában. Egy általánosan elterjedt nézet szerint óránként annyi gramm szénhidrátot kell pótolnunk, ahány kilósak vagyunk, tehát ha 70 kilogrammot mutat a mérleg, óránként megközelítőleg 70 gramm szénhidrátot érdemes bevinnünk. Mivel az energiazselék kis mennyiségben is sok szénhidrátot tartalmaznak, ezt kényelmesen megtehetjük, de arra is figyeljünk oda, hogy ne feledkezzünk meg a folyadékpótlásról sem, az elfogyasztott zselét minden alkalommal legalább két nagyobb korty vízzel öblítsük le.
A zselék bevitelének másik kulcsa a rendszeresség. A túra alatt nem fontos végig zselét ennünk, de ha elkezdtük, legyünk következetesek és tartsuk a termék csomagolásán ajánlott tempót.
Jó taktika lehet az is, ha zselét csak a túra második felétől kezdünk el fogyasztani, amikor érezhetően fáradunk, az út első részében hagyományos, általunk nagyon kedvelt és korábbi túrázásaink során már bevált ételekből nyerjük a szükséges energiát.
Milyen ételek azok, amelyek az energiazselékhez hasonlóan sok szénhidrátot tartalmaznak, de természetes alapúak? Többek között az aszalt gyümölcsök, a banán, kovászos kenyér, burgonya, kukorica, de az internetet böngészve is könnyedén találunk a magunk számára tippeket.
