Az egyik legfontosabb szempont az úgynevezett símozgás elsajátítása, amely reflexek és különféle mozgáskoordinációs beidegződések összetevője. A mozdulatsort tanulni, memorizálni kell, de az összetett mozgás mechanikájának megvalósításához a lejtőn automatizáció szükséges. Maradjunk tehát kizárólag az alapok elsajátításánál, amely bármennyire is meglepő, a ruházkodással kezdődik.
„A megfelelő mozgáskoordinációt szakember segítségével sajátíthatjuk el, de számos összetevője van a síelés elkezdésének – mondta Réczi Attila síoktató. – Nevetségesnek tűnhet, de a megfelelő zokni kiválasztása sokat segíthet. Az utcai viseletet felejtsük el, ugyanis a lejtőn a sípcsont folyamatosan nekifeszül a merev síbakancs nyelvrészének, s fájdalmas horzsolásokat okozhat. Éppen ezért térd alá érő zokni az ideális. A bakancs kiválasztását, annak becsatolási technikáját bízzuk az oktatóra, hogy kizárólag a képzésre koncentrálhassunk. Egyébiránt a teljes ruházat fontos szerepet tölt be a síelés megkezdésében, ezért kezdetben felesleges beruházni, az oktató iskolája mindenben ellátja a kezdőket.”
A kényelmes és praktikus síruha kiválasztását követően ötnapos kurzuson elsajátíthatóak az alapok, amelyek birtokában egy hosszabb, kék színnel jelölt pályán biztonságosan lecsúszhatunk.
Talpra állás kezdőknek
Kezdő síelőknél az oktató egyet garantálhat: ha el is esnek, fel tudnak állni. Éppen ezért a megfelelő technika elsajátítása nagyon fontos, mivel a hegyoldalon általában nincs lehetőség sík terep keresésére, így ezt a lejtőn kell rutinosan megoldani.
1. Ha megtörtént a baj, a lejtőn próbáljunk mihamarabb hasra fordulni, hogy ruházatunk tompítsa a sebességünket.
2. A bukást követően mindenkor a lejtőnek merőlegesen, s ne arccal a lejtőnek álljunk fel.
3. Fontos, hogy a bakancs orráról, sarkáról, illetve a kötésből távolítsuk el a havat, különben nem tudjuk felcsatolni a sílécet.
4. Ha mindkét léc leoldott, szintén a lejtőnek merőlegesen, de testünk elhelyezkedésétől a hegyoldal irányába helyezzük el, egymástól 15–20 centiméterre.
5. Elsőnek a völgy oldali lábunkkal, keresztbe lépve lépjünk a kötés elejébe, majd sarkunkkal a kötés végébe.
6. Amint a síbakancs a kötésbe került, testsúlyunkkal ránehezedve rögzítődik a léchez, s következhet a másik láb.
7. Ha csak az egyik léc oldódott le a bakancsról, törekedjünk rá, hogy a lábon maradt léc a völgy irányában legyen, esésvonalra merőlegesen.
8. Testsúlyunkkal nehezedjünk a lécre, így bakancsos lábunkat felemelve könnyedén léphetünk a szabad kötésbe.
„Az első órára szinte valamennyi kezdő túlságosan beöltözve érkezik, pedig már az első pillanattól kezdve rengeteg a mozgás, az irányváltás. Ezért is fontos a folyamatos folyadékpótlás és egy óra elteltével némi pihenő, máskülönben – ha valaki nem tartja be az előírásokat – nehézséget jelenthet a síelés, és elmarad a sikerélmény is. Előzetes edzettség hiányában a második napra erőteljes izomláz, izomfáradtság jelentkezik, de emiatt nem érdemes kihagyni a gyakorlást. Az ötnapos kezdőtanfolyam végére már nem feszülnek a combok. Az elmúlt években még nem volt olyan tanítványom, akit nem tanítottam meg síelni.”
A kezdő gyakorlatoknál rendkívül fontos a fokozatosság, s minden, az oktató által tanított mozdulatsor elsajátítása után lehet továbblépni. Egy egyszerű elindulás és megállás nem jelent sítudást, ellenben ezek variálása némi siklással kiegészítve igazi élményt adhat. Ugyanakkor hiányos alaptudással nem lehet szintet lépni, mert a mozgásfejlődés megtörik. Éppen ezért a térd helyes mozgatása, előredöntése, esetleg a helyes kéztartás mind-mind a későbbi fejlődés részeit képezik.
„Teljesen kezdőknél, illetve gyerekeknél a síbot használata felesleges, később azonban szükséges segédeszköz, s az egyensúlyozásban és a mozgás ritmusában kap szerepet. Szintén fontos egy alaptanfolyam ideje alatt, hogy megszokjuk a mozgást a síléccel, mert a megszokottól teljesen eltérően kell lépni, fordulni. Figyelnünk kell a törzs és a térd döntésére, valamint a kartartásra. Jól kell alkalmazni a különböző technikákat, úgymint a csúszó hóeke, a fékezés és a kanyarodás, szóval rendkívül összetett mozgásfeladatot szükséges végeznünk. Ebben az időszakban alakulnak ki és rögzülnek azok a reflexek, beidegződések, amelyek alapvetően meghatározzák a későbbi síelésélményt.”
Egy ötnapos alaptanfolyam végén már bátran használhatjuk a sífelvonókat, amelyek segítségével újabb szintre léphetünk sítudásunkban.
(Megjelent a Síelés magazinban 2016-ban.)
Sérülésveszély: a kék pályákon ritka, de azért érdemes odafigyelni
A síelésben is előfordul sérülés, bár a teljesen kezdők lankás, kék színnel jelölt pályán gyakorolnak, amelyet igazán lejtőnek sem lehet nevezni. Kisebb gondok a piros pályákon jelentkezhetnek, de korántse gondoljunk a televízióban látható orbitális bukásokra.
Fejsérülés
Szinte elképzelhetetlen, mert a kezdő sízők kizárólag sisakban gyakorolhatnak, nem mellékesen lendületük elenyésző, így bukásnál nem esnek nagyobbat, mint egy járókelő.
Bokasérülés
Egyetlen esetben fordulhat elő: ha a síbakancsot túlságosan lazán csatolták be, s irányváltásnál a lábfej elfordulhat a bakancsban. Fájdalmas lehet, de nem gyakori sérülés.
Térdsérülés
A megfelelő mozgásforma elsajátításával elkerülhető a térdszalagok megnyúlása. Kezdőknél a rossz lábtartás okozhat problémát, de oktató segítségével korrigálható a hiányosság.
