„Melyiket válasszam?” – fogalmazódhat meg sok túrázó fejében a kérdés, amikor cipővásárlásra kerül sor. A válasz annál könnyebb, minél több kilométer van a lábunkban, de azért nem árt figyelmesnek lenni. Túracipő és túracipő között rengeteg lehet a különbség, nem beszélve a túrabakancsokról és a terepfutócipőkről.
Három fontos szabály
1. Ha picit is nyom a cipő, az már rossz
2. A sarok stabilan rögzüljön a cipőben
3. A lábujjak sose érjenek a cipő orráig
Ahhoz, hogy jól válasszunk, nem elég ismerni a méretünket, legalább három szempontot érdemes figyelembe vennünk. Először is: a cipő legyen nagyon kényelmes. Ha a belseje jól idomul a lábunkhoz, ha mindenhol pontosan illeszkedik, gyakorlatilag nyert ügyünk van. Az „ott egy kicsit nyom, de elviselhető” típusú önmeggyőző mondatok a túrák során hamar megbosszulják magukat; minél többet megyünk a cipőben, a kezdeti kis kellemetlenség annál jobban felerősödik, a kialakuló vízhólyagok pedig az egész túrát tönkretehetik. Másodszor: a cipőt bekötve se érezzünk sehol nyomást, séta közben a sarok stabilan rögzüljön, ne mozogjon föl-le. Harmadszor: hagyjunk elég helyet a lábujjaknak, ne érjenek éppen a cipő orráig. A plusztér azért fontos, mert hosszabb túrákon bedagadhat a lábunk, illetve lejtőn haladva úgyis előremozdul valamelyest, és a túl szoros cipő kidörzsölheti a lábfejet.
Mindezek után már csak arra kell ügyelnünk, hogy a megfelelő időjárási körülményeket és haladásunk tempóját se hagyjuk ki a számításból.
Egy nagyobb esőzés például bármilyen könnyű terepből bakancsos túrát varázsolhat. A sárban a túracipő nem ad elég biztonságot, elsüllyed, minden lépésünk bizonytalanná válhat.
A túrabakancs megoldást jelent erre a problémára, mert nem kell amiatt aggódnunk, hogy kilépünk belőle, ellenben nagyobb tempó folyamatos tartásához kényelmetlen, teljesítménytúrákhoz alapvetően nem ajánlott. Ha erre készülünk, vagy egyszerűen csak sétálnánk egy jót az erdőben, és még az időjárás is kegyes velünk, a túracipő bőven megfelel a célnak. Erős, masszív talpa kiválóan alkalmas nehéz terepre, száraz időben remekül kiválthatja a bakancsot, futni azonban ne nagyon próbáljunk benne, ahhoz kényelmetlen lesz.
Ha nagyobb tempóban szeretnénk gyalogolni, a lejtőkön, egyenes szakaszokon pedig időnként futnánk, akkor stabil, mégis könnyű cipőt kell választanunk. Olyat, amelynek a talpa nagyon jól elnyeli az ütéseket, ugyanakkor a felsőrésze sem merev. A rugalmasabb túracipők és a keményebb terepfutócipők fedik le ezt a szegmenst.
Akinek a gyors tempójú séta is lassú, és inkább futva érzi jól magát az erdőben, mindenképp a terepfutócipők közül válasszon.
A sima, aszfaltra gyártott cipőkkel ellentétben ezeknek megerősített talprészük van, így a hegyi ösvényeken is megfelelő védelmet nyújtanak a lábnak. Jellemzően pehelykönnyűek, felsőrészük kiválóan szellőzik, ám a legtöbb esetben nem vízállóak.
(Megjelent a Nemzeti Sport Kihívás mellékletében, 2018 áprilisában.)
Vízmentesen
A túracipők vízhatlanságát általában a felsőrészbe épített membránréteg biztosítja. Ez azonban nem örök életű. Idővel elszakad, elöregszik, így a korábban vízhatlan cipő is elveszítheti ezt a képességét. Hogy mikor jön el ez a pont, használattól függ. Száraz időben például felesleges a vízhatlan cipőnket koptatni, már csak azért is, mert a membránréteg a szellőzést is visszafoghatja, így a lábunk könnyen beleizzadhat.
