Csányi „Csanya” László öt évvel ezelőtt találkozott először az interneten a Nolan’s 14-gyel, amelyet az Egyesült Államokban talált ki egy Matt Mahoney nevű terepfutó – szigorúan a legkeményebbeknek. Kijelölt egy olyan terepet, ahol jelzett útvonal nincsen, és hatvan óra alatt mintegy százhatvan kilométert kell lefutni úgy, hogy az indulók közben tizennégy hegycsúcsot kereszteznek. Hogy ez mennyire nehéz, jól jelzi: a sikerrel teljesítők aránya pusztán tizenöt százalék. Csanya addig-addig olvasott róla, míg barátjával, valamint futótársával, Erdei Andrással az az ötletük támadt, hogy Magyarországon is létre kellene hozni valami hasonlót a fanatikusoknak.
„Két helyszínen gondolkodtunk, a Pilisen és a Börzsönyön, s végül az döntött az utóbbi mellett, hogy nemcsak vadabb, hanem ismerjük és szeretjük is, mert van egy megfoghatatlan bája – mondta Csányi „Csanya” László. – Az is fontos szempont volt, hogy a Börzsönyben még megvan az érintetlenség érzése, mert kizárólag a hegység szélén vannak falvak. Nekünk pedig sikerült úgy vezetnünk az útvonalat, hogy csak Márianosztrát kell érinteni, más lakott települést nem.”
Az eredetileg száz kilométeresre tervezett útvonal végül jóval hosszabb lett, mert semmit sem akartak kihagyni, miközben ujjuk a térképet követte.
A „nagy mű” 2013 szeptemberére készült el, s mintegy százötven kilométer lett, 7100 kilométer szintemelkedéssel, amelyet harminc órán belül kell teljesíteni.
Ezt tényleg csak a legjobbak és legedzettebbek képesek végigcsinálni. Ők sem mindig: az első kísérlet óta harmincnégyen próbálták meg, de csak tizenhatan értek végig rajta, közülük is csupán tizenhárman teljesítették szintidőn belül.
De olyan futó is akad, aki már többször végigcsinálta: Takács „Csipi” Krisztiánnak például ötször sikerült, és ezzel az eredményével csúcstartó. A leggyorsabban Jakus Béla és Veres Gábor, azaz a Váci Jedik csapata ért végig a Körön – 22 óra 10 perc alatt. Az ötletgazdát ugyanakkor még ma is várja a hegység.
„Tudom, hogy illene teljesítenem, s jövőre tervezem is, de most jövök vissza egy súlyos térdszalagszakadásból, és még nem vagyok teljesen egészséges” – fogalmazott Csányi László, hangsúlyozva, hogy aki el akar indulni, annak rendkívül alapos erőnléti és lélektani felkészülésre van szüksége.
Ráadásul nemcsak kondícióra, hanem tapasztalatra is, ami annyit tesz, hogy aki még életében nem teljesített legalább egy száz kilométeres ultrafutást, az jobban teszi, ha el sem indul.
Nevezési díj nincs, az indulás előtt tíz nappal viszont jelentkezni kell a szervezőknél, akik adnak nyomkövetőt, amely hitelesíti a futást.
Évente csak kétszer lehet próbálkozni, s számítsunk arra, hogy a Királyrétről induló, az óramutató járásával megegyező irányú útvonalat nehezíti, hogy éppen a második fele a nehezebb a kevés vízfelvételi lehetőség, valamint a meredekebb terep miatt.
A próbálkozásra nem a nyár a legmegfelelőbb évszak a nagy meleg, a kevés forrás és a sok bögöly miatt, inkább a március-áprilisi, illetve a szeptember-októberi időszakot válasszák a kalandvágyók. De volt, aki decemberben teljesítette a távot. S íme, még néhány szabály a végére: egy időben csak egy próbálkozó lehet a távon, járművet nem lehet igénybe venni, a Kör ugyanakkor párosban is teljesíthető, ám ha az egyik félnek nem sikerül, akkor a másik is automatikusan sikertelen lesz. A szervezők így szűrik ki az iramfutók segítségét, amely szabálytalanságnak minősül. A sikeres teljesítők emlékérmet kapnak, de garantáltan nem csak ezért emlékeznek majd a több mint egynapos futásra.
(Megjelent a Teljesítménytúrázás magazinban 2017-ben.)
A KÖR TELJESÍTŐI 2017 ÁPRILISÁIG
VIZI TIBOR 24:12 2017. április 8.
CSERNUS BRIGITTA 27:27 2017. március 11.
NYAKAS GÁBOR 23:36 2016. november 21.
VERES GÁBOR 22:10 2016. október 22.
JAKUS BÉLA 22:10 2016. október 22.
TAKÁCS KRISZTIÁN 28:00 2015. április 18.
GYURKÓ PÉTER 24:33 2014. október 23.
SPERKA TAMÁS 28:52 2014. október 23.
LŐW ANDRÁS 28:52 2014. október 23.
VARGA RÓBERT 29:21 2014. október 6.
BARTA LÁSZLÓ 25.22 2014. április 5.
ZÁDORI ROLAND 29:35 2013. december 11.
MÁRTON DÁNIEL 27:23 2013. október 16.
