Előételnek bableves, főfogásnak milánói makaróni, desszertnek brownie. Laktató menü, és biztosan sokan végig is ennék, ám amikor az ember hosszabb teljesítménytúrára vállalkozik, mégsem ezt fogyasztja.
Az ok egyszerű, a gyomrot annyira leterhelné az emésztésre fordított energia, hogy az evés előtti tempót képtelenség lenne tartani.
Mire elmúlna a mindenki által jól ismert „kajakóma”, letelne a túrára megadott szintidő…
Mi a megoldás?
A válasz nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik. Az étkezés a hosszútávú túrák egyik kulcsa, ha ezt elrontjuk, az egész teljesítést alaposan megnehezíthetjük, drasztikus esetben akár fel is adhatjuk. Ahhoz, hogy ne így legyen, és végig tartani tudjuk az általunk kívánt tempót, igen fontos a folyamatos szénhidrátpótlás.
Nagy melegben óvatosan a tojással és a kenhető, olvadó töltelékkel – a zöldség viszont passzol az energizáló szendvicsekhez is
„Ha tartalmasabb ennivalót szeretnénk magunkkal vinni, megfelel a szendvics – árulta el Nagy Nóra Zsófia dietetikus. – A legjobb, ha teljes kiőrlésű pékárut választunk hozzá, amelyet melegebb időben túrázáshoz lehetőleg olyan feltéttel készítsünk el, amely nem romlik könnyen. Ilyen napokon óvatosan a felvágottal, tojással, sajttal, ha mégis ezeket választjuk, igyekezzünk minél inkább hűtött környezetben tárolni a szendvicsünket, amelybe mindig csempésszünk egy kis zöldséget is.”
Nagy Nóra Zsófia dietetikus szerint sportolás közben nyugodtan fogyaszthatunk „űrkaját” is
A hagyományos ételek mellett manapság egyre többen szavaznak a sokak által csak „űrkajának” nevezett energiazselékre. Ezek olyan, általában kis tasakokban vagy tömbökben kapható készítmények, amelyek nem terhelik a gyomrot, gyorsan megemészthetőek, ezáltal pillanatok alatt energiához juttatják a szervezetet. A zseléket eleinte főként profi sportolók alkalmazták, ám mivel az idő múlásával mindenki számára elérhetőek lettek, és az áruk sem megfizethetetlenül magas, a szabadidősportok hívei is egyre jobban rákaptak.
„Használhatjuk az energiazseléket, alapvetően nincsen semmi baj velük. Előnyük, hogy gyorsan felszívódnak, hamar szolgáltatnak energiát a szervezetnek, de számítani kell rá, hogy laktató értékük jóval csekélyebb, mondjuk, egy szendvicshez képest. Ahogy megeszünk egyet, a vércukorszintünk megemelkedik, de mozgás hatására ez az energia viszonylag hamar felhasználódik, nem biztosít tartós hatást.
A zselék főként azért jók, mert a szervezet a kapott energiát egyből fel tudja használni. Az ember szinte azonnal megérzi, hogy van energiája.
A szendvicsnél is lesz hasonló érzésünk, de a lassabb lebontás miatt nincs olyan hirtelen hatás, mint az energiazseléknél. Épp ezért ideális megoldás lehet, ha felváltva fogyasztjuk a kettőt.”
Az energiazselék alkalmazása tehát nem hordoz magában különösebb veszélyt, bár egy félnapos vagy hosszabb túra esetén kizárólag ezekre támaszkodni nem feltétlenül jó ötlet. A szervezetnek a fokozott igénybevétel miatt a só és egyéb ásványi anyagok pótlására is szüksége van, valamint a megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztását sem szabad elhanyagolnunk.
Arra, hogy mi a megfelelő arány, mikor és mennyi energiazselét érdemes fogyasztani, nem lehet általános szabályt alkotni. Minden embernek máshogy működik az emésztése, így a legjobb, ha a saját tapasztalatainkra támaszkodunk, illetve kikérjük egy témában járatos sportember vagy dietetikus véleményét.
(Megjelent a Nemzeti Sport Kihívás mellékletében, 2018 májusában.)
