A norvégiai Preikestolen, azaz Szószék-szikla az ország leghíresebb nevezetességei közé tartozik, kedvelt helye a turistáknak és igazi paradicsoma a bázisugróknak. Az előbbieknek azért, mert 604 méter magasról gyönyörű a kilátás a Fény-fjordra (Lysefjorden), és mert a szédítő magasság fölé hajolva mindenki elkészítheti élete egyik legmenőbb szelfijét, amely biztosan a Facebook-profilja lesz legalább egy évig. Utóbbiak pedig azért szeretik, mert legálisan ugorhatnak le a több száz méter magas szikláról, hogy hosszú másodpercekig élvezhessék a szabadesés semmivel össze nem hasonlítható érzését.
A kiszögellés igazi zarándokhely lett az elmúlt évtizedekben, manapság már évente több százezren gondolják úgy, hogy nekivágnak a 270 méteres tengerszint feletti magasságról induló négy kilométeres gyalogtúrának.
A meredek ösvényen több órát gyalogolnak a huszonötször huszonöt méteres sziklaplatóig, amelynek szélén ülve tényleg olyan érzés fogja el az embert, mintha a semmibe lógatná a lábát.
Nyilván egy magányos, edzett túrázó hamarabb is teljesíti a távot, de sokan mennek kisgyerekkel vagy kutyával, ami gyakran torlódást okoz, ezért arra ne is számítsunk, hogy lesz lehetőségünk a szikla tetején, a fjord csendes vizére bámulva magányosan merengeni az élet nagy dolgairól, vagy a világban betöltött szerepünkről, mert általában fényképező turisták egész hadserege lepi el a platót. Furcsa módon ez mégsem vesz el semmit az élményből, annyira csodálatos a látvány fentről.
Az elmúlt időszakban vita tárgya volt Norvégiában, hogy Preikestolenre építsenek-e korlátot, mert sok öngyilkos vetette le magát a mélységbe, de egyrészt nem akarták elcsúfítani a természet ajándékát, másrészt egy korlát nem akadályoz meg senkit, sőt, a mindenre felkapaszkodó szelfizők miatt csak növelné a biztonsági kockázatot. A Preikestolen (eddig legalábbis) jó példája annak, hogy nem a természetnek kell alkalmazkodnia az emberhez, hanem az embernek a természethez.
Ma is sokan ugrálnak le a magaslatról, de csak mert jó néhány éve az extrém sportolók is megtalálták maguknak ezt a helyet, amely azért olyan népszerű körükben, mert legálisan űzhetik kedvenc sportjukat.
A híres Szószék-sziklával azonban van egy kis gond, ami sajnos magában hordozza annak lehetőségét, hogy a turisták és a bázisugrók sem látogathatják a jövőben. Hiába erősítették meg ugyanis csavarokkal a sziklatömböt a keresztülhúzódó félméteres repedésnél, tavaly a repedés több évtizednyi nyugvó állapot után mintegy három millimétert tágult.
Az pedig sosem jó jel, ha természeti képződményeknél ilyen váratlan esemény történik, így a tudósok szerint még az is előfordulhat, hogy a szikla hatalmas gránittömege valamikor a fjordba omlik.
(Megjelent a Nemzeti Sport Kihívás mellékletében 2018 júliusában.)
Imádott Trollnyelv
A Szószék-sziklától keletre, a tengerszint felett mintegy 1100 méter magasan található a jellegzetes „Trollnyelv” (Trolltunga) sziklanyúlványa, amely mintegy húsz méterre nyúlik ki a völgy fölé, alatta 700 méteres szakadék. Az egyetlen ok, ami miatt ez nem népszerűbb hely a Szószék-sziklánál, hogy edzettnek kell lenni annak, aki meg akarja közelíteni, ugyanis Tysseldaltól indulva közel 1000 méter szintkülönbséget, oda-vissza pedig mintegy 40 kilométeres és tízórás túraútvonalat kell leküzdeni. Azért így is sokan látogatják, évente több tízezren bandukolnak fel, több százan pedig a függőleges sziklautat választják.
