Ha egy laikus sportkedvelő átböngészi az alpesi sí olimpiai vagy világbajnoki programját, rögtön megannyi kérdés fogalmazódhat meg benne, hiszen valljuk be, az öt szakág elnevezése nemhogy segítene az eligazodásban, de talán még félre is vezeti az érdeklődőt.
Kiindulásként érdemes tisztázni, hogy a technikai számok közé tartozik a műlesiklás és az óriás-műlesiklás, a gyorsaságiak közé a szuper óriás-műlesiklás és a lesiklás, a kombináció pedig egy technikai és egy gyorsasági szám ötvözése.
TECHNIKAI SZÁMOK
Műlesiklás (szlalom)
– viszonylag kis szintkülönbség
– rövid, sűrűn tűzött, technikás pálya
– rengeteg irányváltás
– alacsonyabb sebesség
– két futam
Óriás-műlesiklás
– nagyobb szintkülönbség
– hosszabb, ritmusosabb, változóbb esésű pálya
– sűrű irányváltás
– nagyobb tempó
– két futam
GYORSASÁGI SZÁMOK
Szuper óriás-műlesiklás (szuper-G)
– nagy szintkülönbség
– gyors, hosszú, technikás pálya
– nagyobb ívű kanyarok
– nagy tempó
– egy futam
Lesiklás
– hatalmas szintkülönbség
– hosszú, gyors, meredek, ugratókkal tűzdelt pálya
– nagy ívű, egyenesbe hajló kanyarok
– óriási sebesség
– egy futam
A magyar szakzsargon abból a szempontból sem könnyíti meg a helyzetünket, hogy hivatalosan műlesiklásnak hívja a világ szinte minden nyelvén szlalomnak nevezett szakágat, amely jellegéből fakadóan a legmagasabb technikai felkészültséget igénylő szám. Rövid pályán, sűrűn tűzött „stanglik” (hajlékony aljú műanyag rudak) között, gyakori irányváltások mellett, viszonylag alacsony sebességgel érnek le a versenyzők. Két különböző tűzésű pályán tartott futam összesített eredménye adja ki a végeredményt. A másik technikai számban, az óriás-műlesiklásban szintén két futamot rendeznek, a szakág jellemzője, hogy hosszabb, ritmusosabb, változóbb esésű pályákon rendezik, mint a műlesiklást, és az elérhető sebesség is nagyobb. Ez fizikailag, mentálisan és technikailag is óriási kihívás elé állítja a versenyzőket, akiknek hosszabb és rövidebb ívekkel egyaránt meg kell birkózniuk.
Bár a szuper óriás-műlesiklás nevéből egy laikus valami elképesztően nagy hegyi száguldásra is következtethet, a gyorsasági számok között ez valójában csak a második leggyorsabb. Persze itt is tekintélyes sebességet érnek el a versenyzők, ám a hangsúly inkább a tempó és a technika optimális összehangolásán van. Hosszú pálya, nagyobb ívű kanyarok jellemzik az egyfutamos szakágat. De hiába számít a szuper-G is gyorsnak, ami a száguldást illeti, a lesiklás az alpesi számok királya. Hosszú és meredek pálya, lágy ívű, egyenesbe hajló kanyarok és hatalmas ugratók jellemzik, a 140-150 km/órás sebesség sem ritka. Végeredményt egy futam alapján hirdetnek.
Érdekes, ám szerepét tekintve egyre jelentéktelenebb szakág a kombináció is, amelyben eredetileg két műlesikló- és egy lesiklófutam alapján határozták meg a végső sorrendet. A versenyek így azonban túl hosszúra nyúltak, és túlságosan kedveztek a szlalomspecialistáknak, ezért 2005-ben megalkották a szuper kombinációt, amely egy szlalomfutamból és egy gyorsasági számból tevődik össze. Néhány éve ezt alpesi összetett névre keresztelték, de jelentősége így is egyre csökken.
(Megjelent a Síelés magazinban 2016-ban.)
