Sokan nem csak közlekedési eszközként vagy szabadidős hobbiként tekintenek a kerékpárra: a rendszeres tekerést az egyik leghatékonyabb eszközként ajánlják a súlyfelesleggel küzdőknek a felesleges kilók eltüntetésére. Nem is alaptalanul.
Kezdésként érdemes megemlíteni, hogy kevés olyan sport van, amely annyira kímélné az ízületeket, mint a biciklizés, amíg ugyanis a másik „klasszikus” fogyasztó sportnál, a futásnál a láb folyamatosan a talajhoz ütődik, a bringázásnál a testsúly alá van támasztva a nyergen, a pedálon, valamint a kormányon. Az elhelyezkedéstől függ, hogy hova oszlik el a nagyobb súly, de akár túlsúlyos az illető, akár nem, a boka- és térdízületeket kíméli (nem véletlen, hogy amikor a sportolók a lábuk valamelyik részén – térd, boka, lábszár, comb – sérülnek meg, a biciklizés szinte minden esetben szerepel a rehabilitációs programban, a gyógytornát követően). Emellett a tekerés a fölösleges kilók számától függetlenül sokkal szabályozhatóbb, mint például a futás, ahol könnyebben megugrik a pulzusszám – márpedig ennek hatalmas szerepe van a fogyásban.
A testsúly csökkentéséhez ugyanis elsősorban a zsírrétegből kell leadni, ez viszont csak akkor sikerülhet, ha a megfelelő pulzusszámon kellő intenzitással és elegendő ideig hajtjuk a kerékpárt.
„Az élettan szerint legalább harminc-negyven percig kell tekerni egyenletes tempóban ahhoz, hogy beinduljon a zsírmobilizáció, vagyis a fogyás – mondta Egri Norbert, kerékpárszakedző és fitneszoktató. – A városi tekerésnél ez nehezebben kivitelezhető a forgalom és a piros lámpák miatt, mindenesetre arra kell törekedni, hogy a pulzusszámunk végig abban a tartományban maradjon, amely a leginkább kedvez a zsírégetésnek. Újabban közkedvelt nagy intenzitással is edzeni, magasabb pulzusértéken, azonban ha most kezdünk rendszeres edzésbe, és nem haladó sportolók vagyunk, az alacsony intenzitástartományban ajánlatos tekerni a pedált. A fokozatosság elve alapján csak a későbbiekben változtassunk ezen.”
A pulzusmérő órákkal könnyen ellenőrizhetjük, hogy a megfelelő tartományban tekerünk-e, ugyanakkor van egy kevésbé pontos, ám ingyenes módja is a mérésnek. Úgy tartják, akkor érjük el a megfelelő tartományt, amikor még képesek vagyunk az orrunkon venni a levegőt, csak minimálisan izzadunk, és ha teker mellettünk valaki, akkor lihegés nélkül is tudunk vele beszélgetni – a három tényező teljesülése is egyfajta kontrollt jelent.
Fontos ugyanakkor, hogy a váltón ne nehéz fokozatot állítsunk be, ha fogyni akarunk. Ha nehezebben tudjuk tekerni a pedált, jobban igénybe vesszük a combizmainkat, nagyobb az erőkifejtés, kalóriát is égetünk, a lábunk is izmosodhat – ám a zsírréteg nem csökken. Fontos alaptétel ugyanis, hogy a kerékpár nem erő-, hanem állóképességi sport, érdemes percenként legalább kilencvenes fordulatszámon tekerni a pedált. Ez a módszer ráadásul élettani szempontból is kedvező: a gyorsabb mozgástól jobban megindul a vérkeringés, ráadásul a „normál” tekerés a lábakon található hajszálereknek is jót tesz, ami megelőzheti a visszerek kialakulását.
Azt tehát már tudjuk, milyen tempóban érdemes hajtani a kerékpárt, azt viszont nem, hogy milyen gyakran. Nos, a legfontosabb itt is a fokozatosság.
„Aki korábban nem biciklizett rendszeresen, az első körben szokja meg a kerékpárt – folytatta Egri Norbert. – Sok baleset abból adódik, hogy az ember nem ül biztonságosan a nyeregben, bizonytalanul kanyarodik, inog a keze alatt a kormány. Ha oldalra vagy hátra kell tekinteni tekerés közben, az egyensúlyvesztést okoz, ezért forgalommentes környéken, a kerékpárral ismerkedve kezdjük el az edzéseket.
Kezdésként húsz-harminc perc is tökéletes, alacsony intenzitással, mondjuk, heti három alkalommal. Ugyanakkor az se adja fel, aki csak hétvégén tud sportolni, a két nap is több mint a semmi.
Azonnal viszont senki se várjon eredményt, ugyanis teljesen egyénfüggő, hogy kinél mennyi idő után indul meg a fogyás. Vannak, akiknél napok, másoknál hetek vagy akár hónapok kellenek hozzá. Lényeges viszont, hogy önmagában a biciklizés kevés. A fogyáshoz nem elég a sport. Ha teljes életmódváltás nem is, bizonyos fokú diéta mindenképpen szükséges. Ha valaki hetente ötször teker, de egészségtelenül, zsíros ételekkel táplálkozik, nem tud lefogyni. A sportolás mellett kerüljük a cukros, szénsavas italokat, a zsíros ételeket, és igyekezzünk gyümölcsöt, zöldséget és fehér húsokat fogyasztani naponta többször kis adagokban.”
Nem érdemes beöltözni
A fogyás egyik leggyakoribb módszere, amikor melegebb időben több réteg ruhát magunkra kapva rójuk a köröket a futópályán, vagy tekerünk a biciklin. Vajon zsírégetés szempontjából mennyire hatásos a módszer?
Az biztos, hogy jobban izzadunk, csakhogy a verejték nem tartalmaz zsírt, mondja Egri Norbert. Káliumot, kalciumot, nátriumot, magnéziumot igen, de zsírt nem. Ha valaki több réteg ruhát magára kap, majd az edzés után rááll a mérlegre, azt látja majd, hogy fogyott egy-két kilót, csakhogy ezt nem a zsírrétegből adta le. Az edzés után pedig nagyon megszomjazik, vélhetően pótolja majd a folyadékot, és ha megiszik másfél-két liter vizet, szinte ugyanott tart , ahol elkezdte. Ennek ellenére nem teljesen haszontalan ez a módszer. Amolyan méregtelenítő kúrának tökéletes, a verejtékkel ugyanis méreganyagok is távoznak a szervezetből, a hatás hasonló, mint a szaunázásnál. Viszont míg a szaunában nyugalmi helyzetben vagyunk, testmozgáskor a melegség és az izzadást fokozó többletruházat nagyobb terhet ró a szervezetünkre, ami pulzusszám-emelkedéssel járhat, így nem biztos, hogy kontroll alatt tudjuk tartani a zsírégető zónánkat.
5-600
kalóriát égethetünk el egyórányi tempós biciklizéssel
30-40
perc a minimum, amennyit tekernünk kell a megfelelő pulzusszámon ahhoz, hogy meginduljon a zsírégetés
1-2
deciliter vizet tizenöt-húsz percenként mindenképp inni kell, akármilyen intenzitással tekerünk is
1.5-2
órát mindig várjunk, mielőtt tekerni kezdünk, akár evés előtt, akár evés után vagyunk
60-70
százalékos intenzitással kell tekernünk, ha azt kívánjuk, hogy legnagyobbrészt zsírból történjen a fogyás
(Megjelent a Bringázás magazinban, 2017-ben.)