Csontig hatoló hideg, nagy hó, kis hó, olvadó hó vagy jég. Nagyjából ezekkel számolhat, aki a január 26-án rajtoló Téli Mátra teljesítménytúrával szemezget. Hogy éppen melyik lesz az aktuális, egyelőre nehéz megmondani. A 24. alkalommal megrendezésre kerülő rendezvény négy távon várja az indulókat: S (18.7 kilométer, 611 méter szintemelkedés), M (25.2 km, 972 m), L (34 km, 1238 m), XL (40.5 km, 1599 m).
„A két rövidebb táv a népszerűbb, ezeket tizenöt százalékkal többen választják, mint a másik kettőt – mondta Molnár Tamás, a túra szervezője. – A létszám azonban a hosszabb távoknál telik be hamarabb, mivel az azt vállalók elszántabbak, tudatosan készülnek a nagy teljesítményre, ezért biztosan ott akarnak lenni. Az S távon bárki nyugodtan kipróbálhatja magát, legfeljebb izomláza lesz a végén, az M útvonal azonban már felmegy a Kékesre, így nem árt, ha valaki tudja, mit jelent huszonöt kilométert ekkora szintemelkedéssel teljesíteni.”
A résztvevők számának limitálására főként a rajt és a cél helyszíne, Mátrafüred kímélése miatt van szükség, a város a túra napján szabályosan megtelik autókkal, és tovább már nem lehetne terhelni.
No de mitől is olyan népszerű ez a túra, hogy vannak, akik minden alkalommal teljesítették, és az idén is képesek újra rajthoz állni?
„Aki már indult valaha a Téli Mátrán, az útvonalakkal kapcsolatban nagy változást nem tapasztalhat. Ugyanazt kell bejárnia, amit korábban, és az általunk nyújtott szolgáltatások sem változtak. Ami az újdonságot garantálja, az a terepviszony – nincs két egyforma év. A túrázók a hideget szeretik, az jó pályát jelent, és ha erre legfeljebb húsz centi hó esik, csak hangulatosabbá teszi a haladást.”
Téli túrák esetében kisebb gondot okozhat a megfelelő felszerelés összeállítása. A hideg miatt ugyan melegen kell öltözni, de nem szabad túlzásba esni, ellenkező esetben percek alatt átizzadjuk a ruházatunkat, és könnyen megfázhatunk. Mivel a Téli Mátrán alkalmanként több mint háromezren indulnak, Molnár Tamásnak megfelelő a rálátása arra vonatkozóan is, milyen felszerelést használ a többség, és mire érdemes figyelni, ha valaki esetleg nem rendelkezik kellő tapasztalattal.
„Az indulók csaknem tíz százaléka terepfutó, ők futócipőben jönnek. A túrázók nagy része túrabakancsot választ, a rutintalanok hótaposót, ami nem igazán jó, de a legkisebb távra szorosan kötve megfelelő lehet. A felsőruházatnál a kulcs, hogy vékony és réteges legyen, amit praktikusan lehet igény szerint fel- és levenni. Túrabotot nagyjából a túrázók negyede visz magával, divat lett az utóbbi időben. Aki használja, leginkább az egyenletes teherelosztás miatt teszi, a bot segít kímélni a csípőt és a térdet, miközben karunkkal rásegíthetünk a mozgásra.”
A mátrai túrák jellegzetessége a nagy szintemelkedés, nincs ez másképp ezúttal sem – egy helyen ráadásul igazi kihívás vár az indulókra.
„A túra legnehezebb pontja a Kékes-tető előtti néhány kilométer, az útvonal ugyanis a hegy északi oldalán, nagyon meredek emelkedővel visz fel a csúcsra. Húzós, kemény rész, egy előnye van, hogy foggal is lehet kapaszkodni… A viccet félretéve, ilyenkor az a legjobb módszer, ha nem állunk meg. Menjünk bármilyen lassan is, de folyamatosan haladjunk.”
(Megjelent a Nemzeti Sport Csupasport mellékletében 2019 januárjában.)
