Zarándoklatra hangoló, a zarándokutak történeti hátterét, szimbolikáját és gyakorlati lényegét igen sokrétűen bemutató 2010-es ferences kiadványban volt olvasható a következő szöveg: „Napjainkban elterjedt divatjelenség a zarándoklat. Hírességek járják végig az El Caminót, kicsit ezoterikus, misztikus könyvek százai zúdulnak ránk. Talán mert az emberek szíve mélyén ott lappang egy zarándoklatszükséglet nevű furcsa érzés, a vágy a gyaloglásra, az elcsendesedésre, az együttlétre, a kalandra vagy talán csak egyszerűen Istenre. Mi is végre zarándokolhatunk. Nem úgy, mint az ezoterikus regényhősök, hanem igaziból, valóságosan.”
Igen, felkapott kikapcsolódási módról beszélhetünk, amelynek kiváltó oka – egyszerűen fogalmazva – a zakatoló, ritmusában egyre követhetetlenebb világ, amelynek lakói mintha besokalltak volna, katapultálnának a mindennapok ringlispíléből, hogy végre ne kelljen állandó készenlétben, csúcsra járatott állapotban „pörögniük”. Megnyugvásra, egy kis csendre, testi-lelki megújulásra vágynak, amelyre persze alkalmas a megszokott környezetből kiszakító bármiféle kül- vagy belföldi lazítás, telelés, nyaralás, de ettől még tény: az ezredfordulót követően hihetetlen fejlődési spirálba került a vallási turizmus.
Az ENSZ turisztikai világszervezetének (UNWTO) kimutatása szerint évente több mint 300 millióan keresik fel a földkerekség legismertebb szent helyeit.
Ennek nyomán az UNWTO 2014-ben első alkalommal rendezett konferenciát, közös nevezőre hozva a turizmust és a zarándokutakat. De dicsekedjünk mi is: az Európai Unióban Esztergomban tartottak először (2011) speciális fórumot a vallási turizmus aktuális kérdéseiről. „A vallási turizmus ma olyan, mint a foci, mindenki ért hozzá. Viszont csak az a csapat győz, amelyiket profi szakember készíti fel” – nyilatkozta tavaly az ágazat nagy tekintélye, Madari Gyula, aki a 2014 januárjában megalakult Vallási Turizmus Szövetség elnöke. A szervezet utazási irodákat, lelki vezetőket, egyetemeket, kegyhelyeket, látogatóközpontokat, idegenvezetőket tömörít, és célja az erős szakmai háttér megteremtése. A Nyugat-magyarországi Egyetem turizmus-vendéglátás szakán 2010 óta már választani lehet szakirányként a vallási turizmust – mert hát egy zarándokutat teljesen más módszerrel kell megszervezni, a résztvevők nem a Riviérára igyekeznek a hasukat süttetni… A leendő szakemberek tanulmányaik során vallástudományi, teológiai, egyháztörténeti és szentírási alapismereteket is kapnak, az első generációjuk 2014-ben végzett Győrben.
De nagyítsunk rá a vallási turizmus leginkább természetközeli válfajára, a gyalogos zarándoklatokra, amelyek ugyancsak szép számmal vonzzák az embereket, és a spirituális indíttatású turizmus felfutásával párhuzamosan az elmúlt évtized derekától megannyi – többségében jelzésekkel ellátott, kitáblázott, szervezetten és önállóan is bejárható – zarándokútvonalak létesültek itthon. Ilyen a Mária-út, amelynek legérezhetőbb a marketingje.
A statisztikákban kimutatott vallási turista sok esetben pusztán kulturális érdeklődésétől, kíváncsiságától motiválva választja úti célul a szent és búcsújáró helyeket.
Éppen ezért felteendő a kérdés: miben különbözik tőle a zarándok. Nos, úti céljuk lehet ugyanaz, de – ahogy Korpics Márta egyetemi docens, a szakrális kommunikáció kutatója egy 2002-es konferenciaközleményében definiálta – a zarándok a szent helyeket vallási indíttatásból keresi fel, ott vallását gyakorolja, hite megerősítését keresi. Dolhai Lajos, az Egri Hittudományi Főiskola igazgatója 2001-ben a Vigiliában megjelent tanulmányában írja: „Az utóbbi időben megnövekedett a zarándoklatok száma, de ezek sok esetben nem nevezhetők igazi zarándoklatnak, hanem csak valamiféle »vallásos turizmusnak«. Mindent meg kell tennünk azért, hogy megfelelő irányítással ezeket az utakat a hit és az egyházi élet elmélyítésének szolgálatába állítsuk. (…) A zarándoklat a megszokott mindennapi élettel való szakítás jelképe és valósága, hiszen a zarándok átmenetileg »meghal« a mellékes dolgoknak, és elindul a lényeg felé vezető úton. (…) A zarándoklat az imádság iskolája, alkalom az Isten szavának meghallására, lehetőség az elmélyedésre és a lelkigyakorlatra.”
Ez esetben pedig nem lesz igaz a német mondás: „A zarándokok ritkán jönnek haza szentebbül.”
Tekintsük át röviden Magyarország legjelentősebb zarándokútvonalait.
MÁRIA-ÚT
Kiépülés kezdete: 2007
A legtöbbet emlegetett hazai zarándokút a Mária-út magyar szakasza. Közép-Európa zarándokútja a Kárpát-medence Mária-kegyhelyeit köti össze, két fő ága keresztet formáz: a keleti–nyugati tengelye az erdélyi Csíksomlyótól az ausztriai Mariazellig (kb. 1305 km) vezet, az észak–déli a lengyelországi Czestochowa és a boszniai Medjugorje között (kb. 1400 km) halad. Magyarország öt régióját szeli át (Kőszeg–Mezőfény), bejárása során számos alternatív útvonal is kínálkozik.
MAGYAR ZARÁNDOKÚT
Kiépülés kezdete: 2011
Az egyik legfiatalabb, civil megálmodói által annál lelkesebben megvalósított zarándokútvonal, hossza mintegy 431 kilométer. Tizenhat szakasza (kiegészítve öt alternatív útvonallal) köti össze a magyar Siont, Esztergomot a baranyai búcsújáróhellyel, Máriagyűddel. A működtető egyesület kezdeményezésére úgynevezett önkormányzati társulás jött létre, amelyet öt megyéből és a fővárosból 26 önkormányzat alapított.
SZENT MÁRTON-ÚT
Kiépülés kezdete: 2005
A legaktuálisabb útvonal, hiszen 1700 éve született a mai Szombathely területén, az ókori Savariában Európa legnépszerűbb szentje, Szent Márton. Az Európa Tanács 2005-ben a vasi megyeszékhelytől Tours-ig vezető, mintegy 2000 kilométeres útvonalat európai kulturális útvonallá nyilvánította, hogy bemutassa a tours-i püspök életét és kultuszának kiemelkedő emlékeit. Hazai regionális útvonalainak központja Szombathely.
Van már speciális, az El Camino magyar szakaszára érvényes zarándokútlevél. Kiváltása nem kötelező, de ajánlott. Az útlevéllel rendelkező zarándok ebbe a szálláshelyekről és az érintett településekről pecséteket gyűjthet. A Mária-út zarándokútlevele a szállások igénybevételére és a zarándoklat megtételének igazolására szolgál. Minden zarándoknapon a szakasz igazolására pecsétet kell kérni, amely történhet a szálláshelyen, templomban, önkormányzatnál, vasútállomáson. Legalább 100 kilométer egybefüggő zarándoklat esetén oklevél igényelhető. A Szent Márton-utat megjárók 100, 300 vagy 1000 kilométer igazolása esetén jelvényt kapnak.
(Megjelent a Túrázás magazinban 2016-ban.)
Az El Camino népszerűség-növekedése
A zarándokutak közül talán az El Camino (teljes hossza mintegy 900 kilométer) vésődött be leginkább a köztudatba. Hatására hétköznapi és híres emberek írnak könyvet csendes bölcsességgel vagy felhevült lélekkel, közszereplők tartják fontosnak megemlíteni a velük készült interjúkban, hogy megmérették magukat a Szent Jakab-zarándokúton. A virágkorát a 12–15. században élő El Camino az 1980-as évek második felében kezdett egyre népszerűbbé válni a legújabb korban, előretörése azóta sem állt meg. A zarándokiroda statisztikája szerint 2016 januárjában 1304-en (579 spanyol, 725 külföldi) gyalogoltak vagy bicikliztek el Santiago de Compostelába, a külföldiek 23.45 százaléka Dél-Koreából (!) érkezett, Olaszország 11.86 százalékkal második.
