A keresztedzések közül a futók körében leginkább a jóga és a kerékpározás terjedt el, az erősítő edzések beiktatásának elhanyagolását a legtöbb amatőr sportoló az idő hiányával indokolja. Sok futónak azonban célszerű lenne a heti egy futóedzés – például az egyórás könnyű kocogás – helyett a mély- és törzsizmok erősítését választani.
„Az edzéseimre sok futó, terepfutó jár, akik eleinte nem is értik, miért megterhelő egy-egy ilyen óra – kezdi a tapasztalataival Reisz Dániel erőnléti edző, a pécsi Doboz Mozgásközpont alapító tulajdonosa. – Nyilván szükséges néhány alkalom, hogy érződjön az eredmény, és igen, szándékosan nem azt mondom, hogy látszódjon. A stability edzés ugyanis, ahogy szoktam mondani, a láthatatlan izmok fejlesztője. Volt például olyan kerékpárversenyző vendégem, aki kijelentette, az edzést követően olyan izmokban érzett izomlázat, amelyekről eddig nem is tudott, és soha többet nem láttam edzésen.”
A bringás tévesen úgy gondolta, azokat az izmokat felesleges dolgoztatni, hiszen kerékpározás közben úgysincs rá szüksége.
„Pedig a mélyizmok sokkal több funkciót látnak el, mint elsőre gondolnánk. A stability éppen ezért tökéletes kiegészítés sportolóknak, de főleg futóknak, terepfutóknak. Hosszú távon azokkal az egyszerű, akár kiegészítők nélküli, saját testsúllyal is végezhető gyakorlatokkal fejleszthetjük a törzsizmok stabilitását, amelyek megvédhetnek egy esés közben a lejtőfutás során. Az erősítés mellett a különböző keresztedzések másik legfontosabb célja a megelőzés, amelyet elérhetünk a törzs- és a mélyizmok edzése mellett, miközben fejlesztjük a koordinációnkat is. Érdemes ezt a fajta edzésmódszert választani heti egy-két alkalommal, ha a futó célja az ízületek megerősítése, illetve a koordináció javítása. Ha a különféle gyakorlatokkal megerősítjük a mélyen fekvő tartóizmainkat, sokkal hatékonyabb lesz a koordinációs képességünk is, amire futóként igen nagy szükségünk lehet.”
Ezek után kijelenthető, ez a mozgásforma nem az olyan látható eredményekben jelent fejlődést a futóknak, mint például a konditermes erősítés, hanem a ritkán használt, ám annál szükségesebb izmokat fejleszti.
„Edzéseink alatt kizökkentjük a testet a megszokott komfortból, instabil környezetet teremtük, így rákényszerítjük a legutolsó idegszálat is a maximális koncentrációra. Sokan értetlenül állnak az egyensúlygyakorlatokkal szemben, és sokszor megkapom a kérdést: minek csináljam? Nehezen elképzelhető, pedig az instabil helyzet rákényszeríti a testet a helyes tartásra, így a megfelelő izomcsoportokat is bekapcsolja. Vegyünk egy egyszerű példát. Álljunk a talajon. Ez mindenkinek megy. Majd álljunk rá a deszkára, amely alatt egy műanyag csövet helyezünk el, és csak próbáljunk egyensúlyozni. Érdekes, hogy miként reagál az agyunk, amikor ugyanazt a gyakorlatot visszatesszük stabil környezetbe, és tudjuk, hogy mit is kell használni. Ezek után álljunk vissza a deszkára, és jobban tudunk egyensúlyozni, mivel tudatosul a feladat, így képesek leszünk a nagyobb teljesítményre. Megtanítjuk az agyunkat, hogyan kapcsolja be a megfelelő izomcsoportokat. Ezt nevezzük idegrendszeredzésnek.”
Ez az edzésforma alapvetően kiváló belépési lehetőség kezdőknek is, főleg, ha kevés mozgás és zömében állás tölti ki a mindennapokat. Ajánlható mindenkinek, aki színesíteni szeretné az edzésprogramját. Jelentősen javítható a koordináció, kiváló lehetőség azoknak is, akik valamilyen sérülésből szeretnének felépülni és visszajutni arra a szintre, amelyen gond nélkül végezhetnek más funkcionális edzéseket vagy versenysportot.
Fotók: Nedjalkov Bea
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
