Korábban beszéltem az érdi házam oldalán kialakított mászófalról, amely jelen helyzetben a kreatív kikapcsolódást jelenti. Persze kímélnem kell a februárban megsérülő vállamat, de mászáspótlásnak nem rossz – ha akarom, „szerelhetek”, de kötéltechnikai trükköket is játszhatok rajta, emellett a tornác tetejének keresztgerendáját is használom jégcsákányos függeszkedésekre, húzódzkodó játékokra, mi egyébre.
Korábban sokféle keresztedzést használtunk, úszással, spinninggel, crossfitgyakorlatokkal, futással támogattuk meg a mászást. Most a futáson kívül szinte valamennyi kiesett, így a futás mellett több figyelmet fordíthatok a mobilizáló blokkra.
Ezt mindig a futóedzés után végzem, mert azt tapasztaltam, hogy esetemben a mobilizáció kidobott idő, ha nem vagyok alaposan bemelegítve. A napi rendszeres futásom után alapos, egyórás gyakorlatsor következik, amelyhez többféle gumiszalagot, hengert, kislabdát használok. Beszúrok egy-két core erősítő gyakorlatot is, planket és néhány jógaelemet, de a hangsúly a nyújtásokon és a mozgás-előkészítő gyakorlatokon van. A térdem miatt különösen a lábamra, továbbá a vállamra koncentrálok.
Ha rest lennék, s ezeket elhanyagolnám, a bal térdem rögtön jelezne, és visszatérnének a fájdalmaim. A bal bokám is érzékenyebb, mégis, ha vásottabb a hangulatom, szeretek a hegyről nagy sebességgel ereszkedni. Izgalmas és élvezetes száguldozni, cikázni a terepen hegyről lefelé. Erős a csábítás, de persze figyelnem kell a bokámra és a térdemre is.
Egyébként a járványhelyzetnek – szigorúan a felkészülés szempontjából – látom előnyét is. Alaphelyzetben ugyanis célirányosan edzek, s ilyenkor rövid időn belül azon kapom magam, hogy türelmetlenül sutba dobom a mozgás-előkészítő és alapozó időszakot, s inkább a funkcionális erőfejlesztésre, majd később a hosszú távú erő-állóképességre koncentrálok.
Ilyenkor háttérbe szorulnak a prehab és mobilizációs gyakorlatok. Az utóbbi öt évben többször megfogadtam, hogy változtatok, de rendre visszaestem, és fejest ugrottam a fent leírt csapdába. Ez a mostani helyzet jó alkalom a változtatásra.
Persze tisztában vagyok azzal is, hogy minél több idő telik el, annál nagyobb veszteségekkel számolhatok. Kimaradnak a tavaszi mászások, Suhajda Szilárddal nem mozoghatunk együtt, és egy idő után a célirányos, jól felépített edzésprogram hiányát is érezni majd. Persze az sem tragédia, ha az idén már nem lesz expedíció. Ha valóban így lesz, és újból szabadon lehet mozogni, az alpin mászásokra koncentrálunk majd. Egy expedíció rengeteg energiát felemészt, szervezéssel, stresszel jár, és az egyéb mászóprojektjeid megsínylik a kieső időt. Szóval, nem nagy dráma, ha csak jövőre indulhatok útnak, a magas hegyek megvárnak.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
