„Láthatatlanok”, de nélkülözhetetlenek. Hétfőnként jelentkező új sorozatunkban olyan emberekkel foglalkozunk, akik nincsenek reflektorfényben, ám nélkülük egyetlen szabadidős verseny sem zajlana le zökkenőmentesen; akiknek a befutóérem vagy a siker helyett egy-egy mosoly a fizetség és a főnyeremény. Sorozatunk ötödik részében következzen Balázs Erzsébet, akit futókörökben Berzsóként ismernek.
A civilben informatikai rendszerek tesztelésével foglalkozó Berzsó a terepfutás.hu rendezvényein szokott önkénteskedni; 2007, azaz az első verseny, a Vértesi Terepmaraton óta segít nagy lelkesen.
„A két főrendező, Csanya, azaz Csányi László és Lupus, azaz Farkas László keresett önkénteseket. Egyrészt nekik akartam segíteni, másrészt akkortájt sok túrán és futóversenyen vettem rész, kíváncsi voltam, hogy milyen az asztal másik oldalán lenni. Az első két Vértes Terepmaratonon a Szép Ilona-forrásnál lévő ellenőrzőpontnál dolgoztam, időt mértem, és a futókat frissítettem. Mindkét évben bőrig áztam az ellenőrzőponttól az autóig vezető úton, úgyhogy a következő esztendőben megkértem Csanyát, hadd legyek a versenyközpontban inkább, hátha az nem ázik be…”
Berzsó ott ragadt, így ha kell, segít a teherautó kipakolásában, rajtcsomagokat ad ki, megőrzi a csomagokat, időt mér, érmet és ételt oszt, és elpakol a verseny után. A legnagyobb versenyük az Ultra Trail Hungary, amelyen tavaly a versenyközpont egyik felelőse volt, nagyjából kétszáz önkéntes munkáját koordinálta.
„A tizenharmadik évemet kezdtem el a Vértes Terepmaratonnal, és a több mint hatvan versenyből csak hármon nem vettem részt. A legjobban a célvonalnál szeretek lenni, látni a futók elégedett mosolyát. Fáradtak és boldogak, néha együtt könnyeztem velük örömükben. A futók egyébként a minőséget és az emberséges hozzáállást szeretik a legjobban. Mivel az önkéntestársak nagy része maga is futó, mindenki pontosan tudja, hogyan tud segíteni. Jó érzés segíteni a másiknak, és általa valami jó részese lenni. Szerencsére ezt már a gyerekek is tudják, eltanulják a szüleiktől. Klassz látni, hogy a legutóbb rendezett versenyünk egyik ellenőrzőpontján kilenc gyerek önkénteskedett a szüleivel. Tavaly az Ultra Trail Hungaryn történt meg, hogy egy család Szentendrén, a versenytől teljesen függetlenül limonádéval kínálta a futókat, két gyerek adta a kezükbe a frissítőt.”
Berzsó szerénytelenség nélkül említi meg, hogy a futók rendre égre-földre dicsérik a szervezőket, önkénteseket.
„A közösség olyan, hogy gondolkodás nélkül kölcsönadok ötezer forintot egy kínai srácnak, akit korábban soha életemben nem láttam, és valószínűleg nem is fogok, hiszem tudom, hogy úgyis visszakapom. Élmény volt látni, amikor az egyik srác egy kisbabával a karján sétált be a célba.”
Berzsónak és társainak néha nincs könnyű dolguk, hiszen ki kell zárni azokat a versenyzőket, akiknél nincsen ott a kötelező felszerelés (azaz személyigazolvány, kulacs, mobiltelefon).
„A tavalyi Budai Trailen ki kellett zárni az egyik, dobogós helyen érkező srácot. Persze ez mindenkinek rosszulesik, de nem volt haragtartó. A következő versenyre tárt karokkal érkezett, mondván, most minden nála van, és ezzel a lendülettel megölelte az önkéntest, aki a korábbi versenyen kizárta. Egy másik történet ugyancsak a Budai Trailről… A kerékpáros felvezetőnk elkapott egy magányos és morgó kutyát, az egyik kezével fogta az ebet, a másikkal a kerékpárját vezetve ballagott tovább. Néhány házzal arrébb megállt szurkolni az őt utolérő futóknak, mire kijött a házból egy idős asszony, és nagyon megörült: ez az én kiskutyám, tegnap óta keressük! Kiszökött, amikor havat lapátoltunk, és teljesen süket.
Köszönöm!”
Az önkénteskedés persze olykor nagy kihívást is jelent: nemcsak megázik az ember, de éjszakázni is kell. Az Ultra Trail Hungaryn például szombat éjfélkor van az első rajt, éjjel kettőkor a második. Ezt követően három körül kerülnek ágyba, hatkor viszont már a versenyközpontban a helyük, hogy várják a reggel rajtolókat, és este nyolcig, az eredményhirdetésekig talpon vannak. A pakolásról pedig még nem is beszéltünk…
Ahogyan viszont mindenki, Berzsó is élvezi, hogy segíthet. Ráadásul élete párját is az egyik versenyen találta meg.
Sorozatunk korábbi részei:
Önzetlen pontőrök – Győri Péter és Cifka Borbála
A sárga szoknyás, mosolygós lány – Ádám Krisztina
Gesztenyés pulyka és dobostorta a célban – Székely János
Kiszakadás a betonkockából – Harsányi Henrik
