Úgy érezzük, nincs levegő a teremben? Kis súlyokat emelgetünk, mégis csak zihálva jutunk oxigénhez?
A nyári hőség beálltával egyre többen szenvednek a forró, párás levegőtől, hiába nyomják a klímát a legtöbb konditeremben, sokkal jobban izzadunk, mint ősszel vagy télen. Ilyenkor különös jelentősége van, miként jutunk levegőhöz, hiszen testünk, izmaink a felvett oxigénből „táplálkoznak”, azaz rengeteg múlik azon, hogy helyesen vesszük-e a levegőt.
Horváth Menyhért, a Life1 Fitness edzője évek óta tanítja klienseit a megfelelő légzésre, a tréner szerint már a bemelegítésnél érdemes erre odafigyelni.
„Fontos, hogy már akkor elkezdjük figyelni és kontroll alatt tartani a légzésünket, amikor az edzés megkezdése előtt szivacshengerezünk, és a nyújtásokat, mobilizálásokat végezzük el. A rekeszizomlégzésnek fontos élettani hatásai vannak, ám egyfajta mentális funkciója is van: kizárjuk a külvilágot, a stresszt, és csakis az edzésre koncentrálunk. Ennek hatására sokkal hatékonyabb lesz tőle a nyújtás, másfelől a rekeszizom a törzsizomzat része, amely az elsődleges légzési izmunk.”
De melyek a törzsizomzat (angolul: core) részei?
Az egyenes hasizom, a külső és belső ferde hasizom, a haránt hasizom, a négyszögletű ágyékizmok, és a gerincmerevítők mind-mind ide tartoznak. Ezek hengerként helyezkednek el a testünk középpontjában, és ezt a hengert alulról a medencefenéki izmok, felülről pedig kupolaszerűen a rekeszizom zárja.
„A rekeszizom a törzsizomzat egyik fontos része, amely amellett, hogy elsődleges légzési izmunk, aktívan stabilizálja a gerincünket. Az évek során azt figyeltem meg, vállmobilitási problémák esetén is jelentős javulást lehet elérni légzőgyakorlatok végzésével. A rekeszizomlégzésnél úgynevezett hasi légzést alkalmazunk, kihasználva a tüdőnk alsó részeit is. Fontos, hogy az orrunkon keresztül szívjuk be a hasunkba a levegőt, majd a szájon keresztül, elnyújtva fújjuk ki.”
Sokszor azonban az úgynevezett vészhelyzeti légzés, más néven felső mellkasi légzés aktiválódik. Ez általában stressz hatására alakul ki. A gond ott kezdődik, hogy a szervezetünk nem tud stressz és stressz között különbséget tenni.
„A legtöbb probléma abból ered, hogy a már sokat említett ülő életmód miatt a bordakosarunk amúgy is össze van nyomódva, nehezítve ezáltal a rekeszizomlégzést. A városi életmódot folytató embereknél ez a felső mellkasi »vészlégzés« lett az általános légzésminta, aminek következtében naponta több ezerszer fel és lesüllyesztjük a vállunkat, aminek előbb-utóbb a vállunk, nyakunk és hátunk látja kárát. Ha áttérünk a rekeszizomlégzésre, aminek nyugtató hatása van, a felső háti izmok végre meg tudnak pihenni, javítva ezáltal a vállövünk mozgékonyságát.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
