Alig valamivel kevesebb, mint két évvel ezelőtt indult sorozatunk a csupasport.hu-n, amelyen „láthatatlanok, ám nélkülözhetetlenek” jeligével mutattunk be olyan embereket, akik nélkül egyetlen szabadidős versenyt sem lehet zökkenőmentesen megrendezni – önkénteseket, segítőket, aki önzetlenül, többnyire bármilyen ellenszolgáltatás nélkül teszik a dolgukat egy-egy eseményen.
A széria a most 36 éves, bankszektorban dolgozó Ádám Krisztinával kezdődött, akit sokkal jobban ismertek a sárga szoknyás, mosolygó lányként.
Régebben dolgozott a Spartan Race-en, amelyen ebbe a színbe öltözött, sokan úgy köszöntek neki, hogy „Szia, sárga szoknyás lány!”, de összefuthattak vele Sky Runokon, a Piros 85-ön vagy az Ultra Trail Hungaryn. A mosoly azóta is változatlan, ám érthetően az ő, és általában a segítők és önkéntesek életébe is jelentős változásokat hozott a koronavírus-járvány.
Ádám Krisztina a védjegyévé vált ruhában
„A védjegyemmé vált piros rúzsos mosoly nem túlzottan érvényesül, hiszen a maszk alatt nem látszik se a rúzs, se a mosoly, de azért mosolygok – kezdte életvidáman Ádám Krisztina. – Átalakult a lebonyolítás, hiszen sok verseny elmaradt, viszont amelyeket megrendeztek, azokon maszkban, kesztyűben és a fertőtlenítőt folyamatosan használva dolgoztunk. Persze mindentől függetlenül igyekeztem készségesen a versenyzők rendelkezésére állni.”
Jócskán visszaesett a versenyek száma, mostanság csak egy-két eseményen önkénteskedik, illetve mivel a banki – immár home office – munkája mellett a Maratonman DEPO-ban lett beugró eladó, az ottani események létrejöttében vállal szerepet.
„Az évi tíz-tizenöt verseny helyett, talán hat-hetet tudtunk megszervezni, ám azok legalább rendben, minden gond nélkül lezajlottak.”
Ádám Krisztina maga is szívesen fut
Persze a futáshoz nemcsak a munkán vagy a segítségen keresztül kapcsolódik, hiszen az egész vérkeringésbe azzal került be, hogy 2013 nyarán maga is futni kezdett. Az egészségmegőrzés és a társaság miatt továbbra is fut havonta legalább száz kilométert.
Korábban „Fusshajnalka” néven hajnali, 4.50-kor induló futásokat szervezett, ám a járványhelyzet miatt ezzel felhagyott, igaz, szűk baráti körben, a biztonsági intézkedéseket betartva azért ő nem állt le – plusz mostanság harmadik feladatként pénzügyi közvetítéssel is foglalkozik.
„Az otthoni munkavégzés miatt sokszor ebédidőben futok, és olykor szobakerékpározom. Ha vége lesz a nehéz helyzetnek, akkor ismét megnyitjuk a Fusshajnalkát nagyobb közönség előtt. Örülnék, ha minél többen velünk tartanának.”
Ahogyan mindenki más, ő is várja, hogy a koronavírus-járvány elcsendesüljön, eltűnjön, és az élet visszazökkenjen a normális kerékvágásba. Addig marad a maszk – alatta a mosollyal.
Nyitókép forrás: Varga Pincészet
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
