„Láthatatlanok”, de nélkülözhetetlenek – hétfőnként jelentkező sorozatunkban olyan emberekkel foglalkozunk, akik nélkül egyetlen szabadidős verseny sem zajlana le zökkenőmentesen, ám akik nem szerepelnek a reflektorfényben. Akiknek a befutóérem vagy a siker helyett egy-egy mosoly a fizetség és a főnyeremény. Sorozatunk nyolcadik részében következzen Salamon Alexandra.
Salamon Alexandra a gyermekeivel Fotó: Szombat Éva
És rögvest árnyalnánk is a „láthatatlan” kitételt, hiszen a SUHANJ! Alapítvány irodavezetői feladatokat ellátó munkatársát többen is ismerhetik. Április 2-án az Autizmus világnapja alkalmából megrendítő erejű poszttal jelentkezett közösségi oldalán, amelyet aztán több portál is közölt. Alexandrának két kisfia van, az idősebb, a 13 éves Erik autista.
„Közhelynek hangozhat, de tényleg így van: rengeteg kitartást és erőt ad, hogy hozzásegíthetek másokat a mozgás öröméhez, és az is, hogy én magam is futok” – kezdte Alexandra, akinek sorozatunk szempontjából lényegesebb pozíciója az alapítványnál, hogy ő az önkéntesek koordinátora.
A SUHANJ! Alapítvány több nagy versenyszervezővel is kapcsolatban van, akik biztosítják a fogyatékosoknak, hogy ingyen induljanak, s az őket kísérők ugyancsak ingyen vagy kedvezményes áron vehetnek részt a futóversenyen. A terepfutás.hu például úgy támogatja őket, hogy az esemény előtti utolsó héten, a nevezési határidő lezárulta után tíz futó dupla áron regisztrálhat, az összeg pedig támogatásként jelenik meg az alapítványnál. A szervezet részben a támogatást, a segítséget köszöni meg azzal, hogy önkénteseket szervez az eseményekre. Az Ultrabalatonon a kezdetek óta üzemeltetnek pontokat önkéntesként, 2010-es alapításuk óta részt vesznek a BSI viadalain is, az idei Vivicittán például kilencedszer rendezték meg az esélyegyenlőségi SUHANJ!-futamot, több mint hétszáz fős mezőnnyel, Alexandra pedig az önkéntesek szervezését koordinálja.
„Nagyon büszke vagyok rá, hogy bár persze a versenyeken én is szoktam vizet önteni vagy chipet leolvasni, és persze a legfontosabb feladatom, hogy a problémás és nem várt helyzeteket kezeljem, igazából tevékenyen már részt sem kellene vennem benne, mert mindenki pontosan tudja a dolgát – mondja Alexandra. – Senkit sem kell noszogatni, én csak előkészítek mindent, no meg persze én vagyok az első, aki megérkezik, és az utolsó, aki távozik, de egyébként minden működik.”
A SUHANJ! minden tevékenysége integratív, így a fogyatékkal élők is teljes értékű önkéntesnek számítanak.
„Olykor még az épek sem egyszerűen veszik rá magukat, hogy önkéntesek legyenek egy-egy eseményen, viszont nagyon motiváló nekik látni a sérülteket. Egy-egy fogyatékkal élőnek az utcára sem könnyű lemenni, ehhez képest akár egész nap ott vannak a versenyen, és zokszó nélkül, örömmel, mosolyogva segítenek, inspirálva másokat.”
Salamon Alexandra két példát is hozott. A futókörökban Lukoviczki Réka sem ismeretlen. Az autóbaleset miatt végtaghiányos lány protézist kapott, ám épeknek is kihívást jelentő távokat fut. „Réka úgy chipelte az Ultrabalatonon a futókat, hogy akkortájt kapta meg az új lábát. Neki akkor gyakorlatilag minden mozdulat maga volt a kínlódás, mégis, aki nem tudta, nem vette észre rajta ezt, annyi mosollyal, kedvességgel tette a dolgát. Ráadásul később nagyon pozitív visszajelzéseket is kaptunk. Volt olyan futó, aki a verseny honlapján kommentelt mondván, láttátok, hogy egy protézises lábú lány várt minket? S milyen nagyszerű, hogy így segített!”
Fotó: Kerékgyártó Péter
Alexandra említett egy másik fogyatékos segítőt is: a 14 éves kislány kromoszómarendellenességgel született. Ugyan az anyukája ragaszkodik ahhoz, hogy napközben aludjon egyet, de ezt a kis időt leszámítva tavaly is egész nap segített az Ultrabalatonon, és felnőtteket megszégyenítő intenzitással teszi a dolgát.
Az egyik évben az Ultrabalaton szervezője egészen el volt hűlve, hogy Alexandra éjszaka szervezett pillanatok alatt néhány segítőt egy pakoláshoz. „Hogy csináltad? Ezt pénzzel sem lehetne elérni” – hangzott a kérdés.
„Annyira elkötelezett az önkéntesbázis, hogy nem is lehet magamról a SUHANJ! Alapítványtól függetlenül beszélni – így Salamon Alexandra, akinek bár negyvennyolc órát is meg tudna tölteni feladatokkal egy nap, szívesen önkénteskedik és szervezi a segítőket. – Sokan csodálkoznak, hogy sérült gyerek anyukájaként miként bírom, hogy még a munkámban is fogyatékkal élőkkel vagyok körülvéve, ám az alapítványunk olyan közösség, amelyben barátokra lel az ember, és tudom, nem vagyok egyedül. A segítés mindig is a lételemem volt, mindig is azt csinálom, amit szeretek, ez tesz minden nehézség ellenére kiegyensúlyozottá.”
Sorozatunk korábbi darabjai
A sárga szoknyás, mosolygós lány – Ádám Krisztina
Gesztenyés pulyka és dobostorta a célban – Székely János
Kiszakadás a betonkockából – Harsányi Henrik
Önzetlen pontőrök: jelvényosztás biciklivel – Győri Péter és Cifka Borbála
A legfontosabb: emberségesnek lenni – Balázs Erzsébet
Feldobálva ünnepelték, mint egy edzőt – Walter Ulrik
Annyit kap, hogy attól feltöltődik a tank! – Feigl Nikolett
+++keretes+++
Íme, a SUHANJ!
Néhány információ a SUHANJ! Alapítványról:
Közhasznú szervezet: megosztják a mozgás örömét sérült és fogyatékkal élő társaikkal
Integratív sportklub: mozgásukban korlátozottak és épek együtt sportolnak
Mozgalom: elkötelezett önkéntesek és amatőr sportolók nyitott közössége
Adománygyűjtő alapítvány: a cél rendszeres edzéslehetőség biztosítása mozgás- és látássérülteknek több sportágban.
