„Láthatatlanok”, de nélkülözhetetlenek. Hétfőnként jelentkező sorozatunkban olyan emberekkel foglalkozunk, akik nincsenek reflektorfényben, ám nélkülük egyetlen szabadidős verseny sem zajlana le zökkenőmentesen; akiknek a befutóérem vagy a siker helyett egy-egy mosoly a fizetség és a főnyeremény. Sorozatunk hatodik részében következzen Feigl Nikolett.
Szinte nincs olyan, aki ne azért került volna a különböző szabadidős versenyek közelébe, mert maga is kipróbálta valamelyik sportágat. Nincs ezzel másként Feigl Nikolett sem, aki civilben az ÁEEK-ben egy gyermekpszichiátriai témájú projektben dolgozik, amelynek keretében továbbképzéseket szerveznek gyermek- és ifjúságpszichiátriai, addiktológiai és mentálhigiénés ellátórendszerben dolgozó szakembereknek.
Nikolett két barátnőjével futott a Duna-parton, majd fokozatosan a terepfutásba is belekóstolt. A korábban a sorozatban is bemutatott Walter Ulriktól, továbbá Csányi Lászlótól (ők mindketten ismertek a terepfutókörökben) is kapott felkérést, hogy segítsen a versenyszervezésben, majd egyre nagyobb feladatokat bíztak rá. Általában a terepfutas.hu és az Ultra Trail Hungary versenyein szokott dolgozni, s talán egyszerűbb volna felsorolni, mit nem csinál, mint hogy mit tesz egy-egy versenyen. Segít berendezni a rajt- és célközpontot, ételt és frissítőt oszt, irányít, pályát bont, betanítja a segítőket, kordont állít fel, és persze a kötelező felszerelés ellenőrzése is a feladatai közé tartozik olykor.
„Sokan innen ismernek, biztosan sokat csuklott már emiatt anyukám – jegyezte meg nevetve Nikolett. – Vannak, akik nagyon jó fejek, és megértik, hogy ha nem teljesítik a versenykiírásban foglaltakat, és nincs náluk a kötelező felszerelés, akkor egyszerűen nem szerepelhetnek a versenyen. Néhányan annyira lazán veszik, hogy még én érzem rosszul magam, hogy ki kellett zárnom őket. De nem mindenki ennyire megértő. Én nem voltam ott az esetnél, ám mesélték a többiek, hogy egyszer az egyik induló nagyon nem örült neki, amikor azt mondtuk, nem számít, hogy teljesítette a távot, hiszen nem volt meg a kötelező felszerelése. Erre fogta magát, és egyszerűen elvett egy érmet az asztalról, majd elfutott. Később egyébként a főszervező felkereste, visszakérte tőle a befutóérmet, és elmagyarázta neki, hogy ez miért nem jár neki. Persze ez nagyon ritka eset. Az a baj egyébként, hogy a szervezők egy része nem veszi túlságosan komolyan a versenykiírásban foglaltakat, így a futók is megszokták, hogy belefér a kisebb hiányosság. A terepfutas.hu versenyein viszont nem.”
Feigl Nikolett elmesélte, hogy azóta vannak apró trükkök arra, hogy ne történjen meg hasonló eset. Például a célban V-alakban állítják fel az asztalokat a kordon mögött, így oda senki sem tud benyúlni. Ráadásul csak az tud elmenni, akit kiengednek, és az érmet sem lehet csak úgy elvenni az asztalról.
Az ilyen eset akkor sem szegné kedvét Nikolettnek, ha maga élte volna át. Mint ahogyan az sem, amikor mondjuk az Ultra Trail Hungary versenyén minimális alvással három napig volt ébren. És az is előfordult már, hogy minden óvintézkedés ellenére teljesen leégett, mint ahogyan a másik véglet is megtörtént, azaz ázott már bőrig a rossz időjárási körülmények között.
Örök élmény marad neki, amikor a távot teljesítő barátai nyakába akaszthatta az érmet, vagy amikor kisfia állt be segíteni, míg ő a pályán futott.
„Sokan nem is tudják, de ahhoz, hogy minden flottul menjen, rengeteg előkészület szükséges, sok apró tennivalóval. Persze sok mindent a főnökök intéznek, viszont rengeteg olyan apróság van, amelyben mi, önkéntesek tudunk segíteni. Kétezer-tizenöt óta önkénteskedem, és imádok minden feladatot. Igazából az motivál, hogy szeretek adni, de fizikailag nagyon fárasztó tud lenni.”
„Kezdetben úgy mentem oda az eseményekre hogy majd lelkesítem a résztvevőket és mennyi energiát adok majd neki, aztán hazafele mindig rájöttem, ők töltöttek fel engem. Az idén csatlakoztam a Tegyél jót! Alapítványhoz, amelynek többek között Kemény Dénes is az alapító tagja. Nagyon sokat jelent, amikor a gyermekotthonban élő gyerekeknek igyekezzük átadni a sportolás szeretetét és megmutatni az erejét. Eszméletlen sok szeretetet kapok, mindig feltöltődik tőle a tank.”
Sorozatunk korábbi részei:
Önzetlen pontőrök – Győri Péter és Cifka Borbála
A sárga szoknyás, mosolygós lány – Ádám Krisztina
Gesztenyés pulyka és dobostorta a célban – Székely János
Kiszakadás a betonkockából – Harsányi Henrik
A legfontosabb – emberségesnek lenni – Balázs Erzsébet
Feldobálva ünnepelték, mint egy edzőt – Walter Ulrik
