Az Egyesült Államokban élő 73 esztendős Judy Cole nem akármilyen teljesítményt ért el a Texasban megrendezett Austin Fittest-kihíváson (Austin legfittebb embere). Korcsoportjában első helyen végzett azon a leginkább akadályversenyre emlékeztető megméretésen, amelyen az indulóknak erejükről, egyensúlyozó- és állóképességükről, illetve fürgeségükről kellett tanúbizonyságot tenniük.
Sőt, nemcsak saját korcsoportjában, hanem az eggyel fiatalabbak között is győzött, de az igazsághoz hozzátartozik, mindkettőben ő volt az egyetlen induló. Ennek ellenére nem adja fel a küzdelmet, mert mint mondja, szeretné, ha példáját minél többen követnék, és a legközelebbi kihíváson méltó ellenfelekre lelne.
„Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy koruk előrehaladtával egyre kevesebbet mozoghatnak, én azonban ennek éppen az ellenkezőjét vallom. Szeretném, ha minél többen csatlakoznának hozzám, és kilépve komfortzónájukból a korombeliek is végeznének erősítő gyakorlatokat” – nyilatkozta a Runner’s World neves futószaklapnak.
Judy Cole a harmincas évei elején kezdett el futni munkatársai buzdítására – először csak az ebédszünetben. Első alkalommal azonban olyan jól érezte magát, hogy nyomban a futás rabja lett, csakhogy a térde nem bírta a terhelést, ezért edzőtársai ösztökélésére elkezdte az erősítő edzéseket.
„Nekiálltam, hogy fejleszthessem az elülső és hátsó combizmaimat, s ennek révén rögvest javulni kezdett a térdem. Kis idő elteltével elmúlt a fájdalom, és szerencsére azóta sem tért vissza.”
Miután megszűntek a térdproblémái, nekigyürkőzött a különböző távoknak. Először csak 5000 méteren, később a félmaratonin, majd a maratonin is elindult. Ekkor látta elérkezettnek az időt, hogy próbára tegye magát ultratávon is. Azt követően, hogy megnyert egy 50 kilométeres versenyt, emelte a tétet, és nekirugaszkodott a 80 kilométeres Kentucky-versenynek, majd a 100 kilométeres Floridai Ultra Trailnek.
Hogy tartsa formáját, rendszeresen edzőterembe járt, főként azután, hogy nyugdíjba vonult betegápolói munkájából. Már a hatvanas éveiben járt, ám az erősítéseknek – és személyi edzőjének – köszönhetően korábban sohasem érezte magát olyan jó kondiban.
Rengeteget plankol és kettlebellezik, nem hanyagolja el a medicinlabdát és a guggológyakorlatokat sem. Ha ez nem lenne elég, erőemelést is végez és kerékpározik, de a TRX sem maradhat el. Állóképesség-, egyensúly- és állékonyságfejlesztő órákat is vesz, mert mint mondja, a kor előrehaladtával hajlamosak vagyunk mellőzni ezeket.
Kedvence az erőemelést, a guggoló-, valamint a fekvőhelyzetből indított súlyemelést ötvöző gyakorlatsorozat, amelynek köszönhetően egyre nagyobb nehezékeket rakat a súlyzó végére. Fél évvel ezelőtt még csak 23 kilogrammot bírt megemelni, ma már 52 kilogrammnál tart.
„Hazudnék, ha állítanám, hetvenhárom évesen nincsenek fájdalmaim. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy több mozgást és funkcionális edzést kell beiktatnunk a hétköznapjainkba, függetlenül attól, hogy mit sportolunk. Ami a futást illeti, az erősítő tréningek nagyon hasznosak, mert nemcsak az alsó-, hanem a felsőtest izmait is fejlesztik. Próbáljunk úgy lefutni egy ultratávot, hogy a kezünk és a vállunk gyenge! Gondolom, sokan sejtik a választ, acélos izomzat nélkül lehetetlen. A biciklizés és a tornatermi edzés is jelentősen növelte a futóteljesítményemet.”
Fotók: Wendy Huber
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
